Toldi Miklós 170 éve kapta fel a malomkövet. A magyar irodalom zord, magányos, sértett, de roppant erejű hősét hívta vendégül egy estére a nyári Margó Fesztiválon Dunajcsik Mátyás, Karafiáth Orsolya, Kiss Tibor Noé, Maros András, Péterfy Gergely és Szabó T. Anna. A Kedvencek temetőjében elsőként a Dunajcsik-féle értelmezést olvashatjátok
Dunajcsik Mátyás: Hősköltemény
Ha közöttünk járna most jó Toldi Miklós,
az biztos, hogy otthon érezné magát,
mert hiába telt már el néhány évszázad,
itt nem történt számottevő változás.
Az úr és a szolga tán helyet cseréltek
egyszer, vagy kétszer, vagy többször talán,
de jobbak vagy bölcsebbek nem lettek mégsem,
mint a mezőkön alvó, tikkadt szöcskenyáj.
Az erős a gyengék nyakán ülve trónol,
a testvér a testvérnek jussára hajt,
s ha parasztnak születtél, hát tesznek róla,
hogy ha egy mód van rá, akkor az is maradj.
* * *
Mint ha metrótűz ég földalatti éjben,
az underground hősök szimbólumaképpen,
Toldi Miklós képe úgy ragyog fel nekem,
mint felugró ablak az akadozó neten.
Ahogy Bonnie Tyler énekelte anno,
kórusban üvöltjük, hogy „I need a hero”,
nem látva, hogy késő azt másban keresnünk,
mert hősnek nem áll be senki más helyettünk.
A hős egy értelemmel megtelt régi frázis,
a legény a gáton, aki lehet lány is,
s bár a hős élete nem éppen lányregény,
a hős lehet akár egy transznemű lánylegény.
Mindegy milyen forma, honnan jön és ki volt,
ha jó helyre hajítja a festékesflakont –
ha nem fél kimondani, hogy: nem fél, és ennyi,
elképesztő sokan fognak utána menni.
* * *
Herceg, ki egykoron ámulva nézted
jó Toldi Miklósunk hőstetteit,
nézd el nekünk, hogy most egyszerű néped
esténként vitézedről álmodik!
Jobb az neked, amíg békésen alszunk,
mint kismackót, ölelve rabláncaink –
mert magunk se tudjuk, hogy mit tennénk ébren,
ha lennének új Toldi Miklósaink.
A program az Arany-emlékév támogatásával készült.
