[Toldi]  Karafiáth Orsolya: A falakban maradt ének – Az R33 emlékére

[Toldi] Karafiáth Orsolya: A falakban maradt ének – Az R33 emlékére

.konyvesblog. | 2017. augusztus 19. |

18740336_1680443128650942_4922168410201784056_n.jpg

Toldi Miklós 170 éve kapta fel a malomkövet. A magyar irodalom zord, magányos, sértett, de roppant erejű hősét hívta vendégül egy estére a nyári Margó Fesztiválon Dunajcsik Mátyás, Karafiáth Orsolya, Kiss Tibor Noé, Maros András, Péterfy Gergely és Szabó T. Anna. A Kedvencek temetőjében ezúttal Karafiáth és az R33. 

Karafiáth Orsolya: A falakban maradt ének – Az R33 emlékére

Rendőr vagyok, igen, s büszke rendőr voltam,

igaz lelkű, tiszta, korrumpálhatatlan.

Eszményeim voltak, ábrándom, reményem,

hittem igazságban és intézkedésben.

Büszkén ültem ott az eligazításon,

elhittem, hogy célunk a drogmentes álom!

Megterveztünk mindent hideg mérnökaggyal,

tudtam, hogy lecsapunk, közel az a hajnal!

 

Mi vagyunk a csapat, Ferencváros krémje,

aludhat a polgár, lesz, aki megvédje!

A polgár aludhat, édes legyen álma,

de ki bűnös lélek, az meg lesz dorgálva!

Mi vagyunk a csapat, Ferencváros lelke,

nyugodjék a polgár, ott állunk mögötte!

Polgár, dőljél hátra, léted, javad rendbe’,

lecsap a rend őre a lapostetvekre!

Ezt sulykolták belénk, a kemény csapatba,

tudtuk, hová megyünk: le a drogpokolba!

Azt mondták keressünk, s aki keres, talál:

fogyasztót, terjesztőt, szert és eszközt akár.

Mindegy hogy mit fogunk, nagy vagy kisebb halat:

február tizennyolc, írmagjuk se marad!

Én tudtam, nem mindegy, a legnagyobb vad ott van:

Dj Bull, a Bika, az elfoghatatlan.

 

Tudtam, hogy keresik, egyszer meghallottam,

a főnök csakis ő, az igazi nagy vad!

Csak az ő kezében futnak össze szálak,

az ő tiszta agya, ki mindent átláthat.

Icipici senkik, zérók, kevesebbek –

ezek a többiek, kikre tankkal mennek.

Dj Bull-t, a Bikát ha én elejteném,

ott találnám magam a ranglétra tetején!  

 

Patkányok cikáznak így a csatornában!

Ily ocsmány férgeket még tán sosem láttam!

Feljebb a kezekkel, szétvetni a lábat,

fejjel a fal felé deform koponyádat!

Sápadt csúszómászók, a létezés alja,

a szemetek lavór, hatalmas pupilla!

Ti csak zenélgettek? Ti csak szórakoztok?!

Na persze, underground! Kulturális központ!

 

Február tizennyolc, gyászos naptok, disznók,

eddig élveztétek a mocskos drog-diszkót!

Zsebeket ürítve, táskákat pakolva

derül az igazság, hasznos volt a portya!

Bugyuta arcotok félelembe torzul,

meg nem mondom mégis mily gyatra anyagtól.

Szétütött agyatok eddig mire mozdult –

épp elég volt kintről hallgatni a tuctuct.  

 

Nézem a fejeket, elég gyatra banda,

jobbra számítottam, a felhozatalra.

Csak snecik ezek, a méreten alul,

Dj Bull, a Bika vajon merre vadul?

Súgva kérdem társam, hol lapul a lényeg,

mire az rám förmed: „Ezt meg minek kérded?

Megmondták, hogy ennyi, ezeket fenyítjük,

a többi az ő dolguk, jobb nem feszegetnünk.”

 

Volt még mit keresnünk, tetőtéri titkok:

F. András a vackán rátartin lapított!

Kopogtattunk egyszer, kopogtattunk kétszer,

rátörtük az ajtót, ez a dög mit képzel?

Főtörzsőrmesterünk hozta a kutyáját,

a derék Ikon szagolt, végezte a dolgát.

Átvizsgált a jó eb minden centimétert,

fűmorzsoló került, digitális mérleg.

 

Pipát is találtunk, benne gyanús morzsák,

szétvertünk porszívót, port rejtett a porzsák.

Ejnye, te F. András, beteg lelkű nagy szar,

három és fél gramm méregerős gyógyszer?!

Festékes vödörben, íróasztal alatt

csaknem háromszáz gramm fűmorzsalék maradt!

Polgári eszményünk szétrobbantó bomba:

1,8 grammnyi becsomagolt gomba!

 

Farkat csóvált Ikon, reszketett a drogos,

tudtuk, most köpni fog, nem lehet nagyokos.

Makogott remegve, makogott megtörve,

tetemes mennyiség lett bíra fölötte.

Harminc éve szúr s szív, harminc éve kábult,

azt mondja, csak maga, eladni nem csábult.

Tuti, hogy ad és vesz, de nincs bizonyíték,

megpuhítjuk úgyis, lesz majd bent segítség.

 

Most még nagy az arcuk a drogos tahóknak,

meglátjuk, hogy pár nap és miképp dalolnak.

Megtudják majd ezek, hogy mi a jó élet,

az előzetesben legyenek legények!

Majd ott arcoskodjon ez a rakás sittes,

majd ott rázogassák széjjelszúrt seggüket.

Majd ott mutogassák vöröslő vénájuk,

lesz ott egy-két alak, ki kíváncsi rájuk!

 

Hol kilencven drogos betépve grasszált:

hatalmas a terep, kétszázszor pont kétszáz.

Vegyes kor, vegyes nem, eléggé nagy csapat,

jutott a nőknek is felütött, rossz anyag!

Futnának, ki merre? Egyem a lelküket!

Dadogás, zavartság - klinikai tünet!

Orvosunk is éber, az ajtóban strázsál,

anyagos ki nem jut, fennakad a rostán.

 

Csak még Dj Bullt, a Bikát akartam!

De túl nagy a mozgás, tű a zűrzavarban.

Hogyha Ő meglenne, hogyha megküzdenénk,

dicsőség pályámnak, százezer százalék!

Nem kéne, mint bolond, mindig rohangálnom,

irodám lehetne, pénzem, juttatásom!

Legendás Dj Bull, ó, a nagy-nagy Bika!

Hogyha őt lefognám! Teli párnaciha!

 

És ekkor megláttam. Ott röhögtek szélen.

A Főnök és a Bika. Teljes egy-értésben.

A Bika és a Főnök, barát a barátra!

Fehér foguk villant, kihallgató lámpa.

És ami eztán még, már felfoghatatlan,

jött a Keresztapa, három nagy slapajjal.

Előttük a sajtó, egy napi, egy online,

zsebbe ment a lé, s ki tudja, miből hány.

 

És megláttak persze, de nem nyílt a buksza,

nem vettem szép házat, nem kerültem posztra.

„Pofádat megtartsad, s a tetted jutalma,

hogy kaphatsz két sort a Zsaru magazinba!”

Kis ember, kis rendőr, nevünk kuss és hallgass,

fizess ki, fizess le, placcon így maradhatsz.

A helynek pedig már régen nincs szelleme:

bezárva, lezárva, kinek az érdeme?

 

Nemsoká látom is sorra a híreket:

a sok befogott tag is szabadon elmehet.

Nevetséges zsákmány, röhög a média,

a meg nem vett persze, többi nyers hozsánna.

Jobban teljesítünk, veregetik vállam,

de ki érti, röhög. Pofán röhög bátran.

A kerület fejlődik, az új tulaj is nevet,

a Keresztapa épít, övé a terület.

 

Visszamentem egyszer a lezárt a terepre,

táncparkett, reflektor, kis színpad: semmise.

Lehet hogy tényleg nem, lehet, hogy nem zene,

felbömbölt, vágtatott iszonyú ereje.

„Eszményeim voltak, ábrándom, reményem,

hittem igazságban és intézkedésben.

Rendőr vagyok, igen, s büszke rendőr voltam,

igaz lelkű, tiszta, korrumpálhatatlan.”

 

 A program az Arany-emlékév támogatásával készült.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.