B
Antonio Orlando Rodríguez: Chiquita
Fordította: Csuday Csaba

Magvető Kiadó, 2010, 512 oldal, 3990 Ft.

Történt egyszer, hogy született egy aprócska lány a messzi Kubában, aki sosem nőtt meg, aki őshalat tartott, akit egy cári törpe különös aranymedállal ajándékozott meg, és akit még Sarah Bernhardt is csak dicsért.

Történt egyszer, hogy az aprócska lány, aki sosem nőtt meg, de szeretett meztelenül táncolni meleg unokaöccse Chopin-futamaira, a véres kubai forradalomnak köszönhetően elvesztette birtokát és rokonait, így aztán hajóra szállt, hogy szerencsét próbáljon a paradicsomi Észak-Amerikában.

Történt egyszer, hogy az aprócska táncosnő szerződést kapott, szaftos viszonyokba és gyilkossági ügybe keveredett, hol nekiestek, hol ő esett neki valakinek, hol luxusszállókban énekelt, hol emberszabásúak mellett, hol anarchista harcosnőkkel, hol kubai felkelőkkel, hol meg pattanásos szendvicsfiúkkal múlatva az idejét.

Talán még az is megtörtént, hogy mindennek a hátterében mindvégig ott munkált a kisemberek titkos társasága, mely az időt és teret áthágva törekszik világuralomra…

De, talán, mindebből semmi sem történt meg.

A szerző ugyanis mindent elkövet azért, hogy az olvasó kínosan érezze magát, már ha a könyvben foglaltak valóságtartalmáról kell ítélnie. Adott egy hölgy, aki minden kétséget kizárólag csepp volt, táncolt és énekelt, készült róla néhány felvétel és aki tud spanyolul, minden bizonnyal valami egyéb forrást is fellel – de a többi néma csend. A regény talán az ő műve, talán a gépíró fiúé, akinek állítólag lediktálta, és aki elmeséli a történetet egy írótársának… aki mégsem a szerző, hiszen ő egy gáláns mozdulattal mindezt zárójelbe teszi, mintegy a hazugsággal azonosítva az irodalmat.

Másrészt: a szerző mindent elkövet azért, hogy az olvasó kényelmesen érezze magát. Színes leírásokat kapunk a kubai polgárok mindennapjairól és a párizsi bohémek disznóságairól, a new york-i elit liliputi-őrületéről és a szörnyszülötteket felvonultató vásárokról. Van a könyvben egy kevés politika, jó sok életkép, némi bizarr erotika, csupán egy dolog hiányzik: az érzelem. A szereplők szépséges, színes szappanbuborékokként szállnak a gazdagon kidolgozott háttér előtt, nincs tartalmuk, súlyuk, önálló életük. De aki megelégszik a kalandok történetével, jó néhány mulatságos estét tölthet velük.

- jakotako -