József Attila és Vágó Márta
Az irodalomtankönyvek nagy százalékban még mindig csak a férfi szerzőkkel foglalkoznak, noha a kutatások évről évre egyre több és több női író, költő munkásságát derítik fel. A magyar irodalom történetében számos olyan nő volt, akit évtizedeken át csak férfi költők múzsájaként vagy feleségeként emlegettek, noha saját műveik jogán is érdemes lett volna beszélni róluk. Most öt olyan nő feljegyzéseit ajánljuk, akik maguk is rendkívül jó íráskészséggel rendelkeztek, és akik társaik halála után saját műveikkel, illetve egyéb értékes szövegekkel – naplókkal, feljegyzésekkel, memoárokkal – írták be magukat az irodalomtörténetbe.
„Naponként árvább” – Szendrey Júlia naplója
Naponként árvább” – Szendrey Júlia naplója
EditioPrinceps Kiadó, 2016, 263 oldal, 2499 HUF
Szendrey Júlia lánykorától kezdve egészen a haláláig vezetett naplót, így személyes feljegyzései révén elsőkézből tudhatjuk meg, milyen volt a „feleségek feleségének”, majd a „nemzet özvegyének” lenni. Szendrey, aki maga is költő és fordító volt, rövid élete alatt sajnos nem kevés tragédiát és nehéz időszakot vészelt át. Megélte Petőfi elvesztését és a szabadságharc bukását, majd a megbélyegzettséget is, amiért a gyászév letelte előtt házasodott újra. Idő előtt meghalt húga is, akit a kolera vitt el, és alig pár naposan el kellett temetnie egyetlen kislányát, Violát is. A napló nem annyira az események rendszeres rögzítését, hanem inkább az érzelmek kimondásának terét jelentette számára. Olvashatunk benne lánykori álmairól, a Petőfivel töltött nászútjáról, és arról is, hogyan élte meg Horvát Árpád történésszel kötött második házasságának nehéz periódusait.
Mi a szerelem? Könyv, mellynek eredetijét véli minden szerelmes olvashatni, s csak midőn vége van, látják legtöbben hogy biz ez is csak másolása volt ama magasztos és szent érzetnek, mellyről annyian beszélnek, de többnyire csak hallás után, hogy aztán magok is azt hiszik, hogy eredetije a sok másolásban végképp' elhasználódott. De nem így van; mert léteznek kiválasztottjai az égnek, kik ezt megismerhetik, s mint életök egy magasztos emlékét viszik lelkeikkel egy szebb életbe át.
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935-1946
Jaffa Kiadó, 2018, 1280 oldal, 11990 HUF
Gyarmati Fanni huszonhárom éves korában kezdett naplót írni, alig pár hónappal azelőtt, hogy összeházasodott Radnóti Miklóssal. Kisebb kihagyásokkal összesen tizenegy évig írt feljegyzéseket, a napló 1946 szeptemberében ért véget, pár héttel azután, hogy a harmadik munkaszolgálata alatt 1944-ben meggyilkolt férjét Budapesten is eltemették. A kötetről korábban ezt írtuk: „A naplóban gondosan dokumentálja minden vers, műfordítás megszületését, ahogy minden felolvasást, rádióbeli szereplést is. Igazi menedzserszemlélet jellemzi, miközben értő szemmel olvassa férje műveit. A kritikai attitűd általában nagyon erős a naplóban: amilyen kíméletlen saját magával szemben (visszatérő panasz, hogy kevés idő jut a tanulásra, olvasásra, fejlődésre, vagy éppen a huszonévesek túlzó kétségbeesésével szemléli magán az egyre szaporodó ráncokat, a test változásait), ugyanúgy nem fogja vissza magát, ha a kortársakról, ma már irodalmi ikonokként emlegetett szerzőtársakról van szó.”
Most már négy hete nem láttam. Micsoda magányos élményei vannak már, amiket sohasem fog tudni velem megosztani, és ez most már mindig majd közöttünk áll, és tájak, arcok vannak a fejében, amiket nem ismerek, és majd nem tudom, hová gondol, ha úgy elnéz valamerre.
Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Tüzes cipőben
Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Tüzes cipőben
Noran Kiadó, 2004, 212 oldal
Bár Kosztolányi Dezsőné hivatását tekintve színész volt, tehetsége más területeken is megmutatkozott: voltak például színműfordításai, a '30-as évektől pedig már publikált riportokat, novellákat is, ezek főként a Nyugatban és a Szép Szóban jelentek meg. Az írást Kosztolányi elvesztése után sem hagyta abba, 1936-os halálát követően megírta férje regényes életrajzát. A Tüzes cipőben című könyve később, a második világháború alatt született. Az ostromnapló azt az időszakot mutatja be, amikor fiával, Ádámmal együtt bujkálnia kellett. Harmos Ilona zsidó származása miatt komoly veszélyben volt. A német megszállást, Budapest ostromát és a nyilasterrort vidéken, majd Budapesten bujkálva vészelte át, de így is számos trauma érte. Többször is életveszélybe került, fiát pedig az oroszok internálták.
Már kislánykoromban is zokogtam az utcán, ha lyukas cipőjű emberek kapu aljában ettek tepertőt uborkával papírzacskóból. Számomra ez volt a nyomor jelképe (…) Most pedig tepertő nincs, jó volna, ha volna, harisnyám, cipőm lyukas, s ott ülök a szakadó esőben bőrig ázva az árokparton a nedves fűben, egymásra halmozott limlomok között..
Török Sophie naptárai 1921-1941
Török Sophie naptárai 1921-1941
Szerkesztette: Papp Zoltán János, Argumentum, 2012, 1064 oldal
Török Sophie Babits Mihály felesége volt, de maga is publikált verseket és prózai műveket. Emellett hosszú éveken át rögzítette naptárfüzeteibe a fontosabb eseményeket, találkozókat és napi teendőket. Feljegyzései nemcsak az irodalomtörténészek számára izgalmasak, ugyanis ezeket olvasva mi is beleshetünk a Babits-házaspár mindennapi életébe: látogatásokról, színházi bemutatókról, könyvekről és egyéb programokról is olvashatunk. Megjelenik a feljegyzésekben Babits sorsa is, egészségi állapotának változása, valamint a körülötte alakuló költői-írói kör és a Nyugat élete. A naplók rögzítik a korszak legfontosabb irodalmi díjának, a Baumgarten-évdíjnak a kiosztását és a díjátadást megelőző tanácskozások sorozatát is. Török Sophie egyébként utólag kiegészítette a jegyzeteket, ezért helyenként szinte naplószerű a kordokumentum értékű szöveg.
December
1. Athen[a]eumnál.
Kláráéknál.
2. Díenes Valéria fiaival
Klára. Kláráéknál.
Moziban.
3. Pikler László.
4. Lőrínc, Sárközy.
Centralban.
5. Anyusnál.
6. Magyar Elekéknél
Vágó Márta: József Attila
Vágó Márta: József Attila
Noran Kiadó, 2005, 520 oldal
József Attila és Vágó Márta 1928 elején ismerték meg egymást. Nagy szerelem és erős intellektuális kapcsolat szövődött köztük, de a viszonyuk korántsem volt zökkenőmentes, részben a társadalmi különbségek, részben pedig Vágó Márta szülei miatt, akik nem nézték jó szemmel a kapcsolatot. Amikor Vágó Márta 1942-ben megírta visszaemlékezését, először azt jegyezte fel rá, hogy csak a halála után jelenhet meg. Aztán 1975-ben mégis úgy döntött, hogy hozzájárul a kézirat kiadásához. Maga végezte el az utolsó simításokat a szövegen és végül még azt is megengedte, hogy a levelezésük megjelenjen. A könyv végül egy fontos kordokumentum lett, amelyből közelebbről megismerhetjük József Attilát és a húszas-harmincas évek szellemi életét.
Másnap szomorúan jött el hozzám. Valamit mondott, hogy elintézte magával ezt a dolgot. Leült, és szomorúan üldögélt egy darabig. - Megint egyszer kifosztottak abból a kevésből, amim lehetne - mondta. - Tudom, hogy ha nem leszek, sokan fognak velem foglalkozni. Különösen te sokat fogsz velem foglalkozni, emlékszem, hogy Adyval is hogy foglalkoztál. Németh Bandi is, sokan. De mégis, szörnyű ezt magammal elintézni, hogy életemben nem kerülhetek fel. Hogy semmit, semmit sem érhetek el! - Csöndesen üldögélt, és aztán ezt mondta: - Gondolkoztam, hogy mi lesz belőled. Most csinálod ezt az analízist, láttam, hogy Thomas Mann-nal hogy beszéltél. Rájöttem, hogy biztosan írni fogsz. Gondolkoztam, hogy mit adhatnék neked, és elhatároztam, hogy megtanítlak verset írni.
