B+
Mesék anyákról. Magvető, 2008, 313 oldal 2890 Ft. Mesék apákról. Magvető, 2008, 313 oldal, 2890 Ft.
Népmeséket a gyerekek olvasnak (illetve a szüleik nekik, lefekvés előtt), vagy a kutatók (a kevés kivételt leszámítva). A gyerekeknek szóló válogatások általában „cenzúrázottak”, sokszor nagyobb hangsúlyt kap Hamupipőke báli ruhájának aprólékos megrajzolása, mint a mese szövege; én megdöbbentem, amikor először került a kezembe az a vaskos Grimm-mesekönyv, amelyben szerepel például a gonosz mostohás történet az almásládával meg a fogadott gyerek levágott fejével.
A Magvető Kiadó tematikus népmeseantológia-sorozatának azért örülhetünk, mert sok egzotikus, köztudatban nem lévő, szép mesét ismertet meg az olvasókkal (a hasonló szerepet betöltő Népek meséi sorozat darabjait nehéz beszerezni), a tematikusság mint olyan viszont szerintem enyhe ajándékkönyv-jelleget kölcsönöz a kiadványoknak (azok a pici és giccses könyvek „A legjobb anyának/barátnak/nagymamának” és hasonló címekkel, bennük süldő kamaszlányok emlékkönyvébe illő közhelyekké degradálódott idézetek, bölcs mondások).
Tematikus válogatás ide vagy oda, igazából kevés mese szól kimondottan az anyaságról vagy az apaságról, a kötetek szövegei bármilyen más meseantológiába is bekerülhettek volna. Röviden és tömören arról van szó, hogy a népmesék zömében a főhősnek/hősnőnek van anyja és apja, akik valamilyen módon elindítják őt az útján, ha nincs, akkor valószínűleg a pikkelő mostohák rugdossák egészen a királyi trónusig, mert úgyis arra megy ki a játék (legalábbis az európai mesékben). Az az érdekes, hogy ha az anya vagy az apa nagyobb szerepet kap, akkor általában negatív: a Mesék apákról c. kötetben külön blokkot kaptak a lányukat feleségül venni szándékozó apákról szőtt mesék, ahogy az anyákról szóló népmesék között is sok a gyerekét elhagyó, gondatlan anyát helyezi középpontba, de kis csokorba szedték a férfiak életét megkeserítő anyósról szóló meséket is (a legszórakoztatóbb közülük Az ördög anyósa c. spanyol népmese).
A szerkesztés átgondolt: a kötetek elejére az archaikusabb mesék, eredetmítoszok kerültek (Mientus-anya; A kakukkról, aki anya volt), majd a bonyolultabban rétegződő társadalmi viszonyok között játszódó mesék következnek, végül mindkét kötetben néhány műmese (Andersen, Oscar Wilde, Jókai, Mikszáth). Oscar Wilde A csillagfiúval szerepel a Mesék anyákról c. könyvben; erről azért szólok külön, mert az egyik kedvencem, szívszorító szenvedéstörténet, nemcsak a szülők, hanem az embertársak tiszteletéről, hiúságról, önzésről, alázatról és szeretetről; népmesék forgatókönyvének megfelelően a főhős kiállja a próbatételeket, elnyeri az őt megillető trónt, de az igazi tét – és tanulság − nem ez, hanem a lecke: a vétkeink visszaütnek ránk, és mire megbánjuk őket, nagyon kevés időnk marad jóvátenni.
