Saroo Brierley az Oroszlán című önéletrajzában írt arról, amikor ötévesen elveszett valahol Indiában, és aztán egészen Ausztráliáig elment, hogy újra hazataláljon. A sok viszontagságon átesett Brierley szerint
„minden úgy történik, ahogy történnie kell”.
A Gettómilliomos Salimja és Jamalja már vitába szállna ezzel: ők Münchhausen báróként a saját hajuknál fogva húzták ki magukat India mélyszegénységéből. A Fehér Tigris Balramja a Gettómilliomos testvérpárja egy személyben: a naiv és ártatlan Jamalként indul a nyomorból, hogy a bűnös és érzéketlen Salimként érkezzen meg a csúcsra. Mindannyian India irdatlan mélységeiből emelkednek föl, a felszínre jutásuk azonban más és más. Egyvalami közös bennük: dekompresszió nélküli, viharos emelkedésük mély nyomokat hagy a lelkükben.
Aravind Adiga nyerte a 2008-as Man Booker-díjat - Könyves magazin
Aravind Adiga The White Tiger című regényével elnyerte a legnagyobb angol nyelvű irodalmi díjat, a Man Bookert. Az 50 ezer angol fonttal járó elismerést másodszor nyerte el indiai származású elsőkötetes író.
„Abban a hitben, hogy a világ jövője a sárga és a barna bőrű emberé, most, hogy egykori gazdánkat, a fehér embert tönkretette a szodómia, a mobiltelefon-használat és a drog, hajlandó vagyok ingyen elmondani önnek az igazságot Indiáról azzal, hogy elmesélem életem történetét”, pötyögi laptopjába Balram a kínai miniszterelnöknek szánt levelét, amelyből a könyv és a film sztorija kikerekedik. A miniszter indiai látogatásával az ország legjobb vállalkozóitól reméli megtudni sikerük titkát. Az alacsony kasztból származó, jelenleg menő taxitársaság élén álló Balram pedig készségesen állna rendelkezésére, hogy beavassa a tutiba. „A szegények kétféleképpen juthatnak fel a csúcsra: bűnözéssel vagy politikával.”
Nos, hősünknek nincs politikai vénája. Balram egyszerűen gyilkos.
India egzotikus világa nem csupán a fűszer, a színek és az istenek földje. Sokarcú, mint a hinduk teremtő istene, Brahma. Itt a legnagyobb a kontraszt a mélyszegénységben élők nyomora és a mesés jólétű elit gazdagsága között. A vidék elmaradottságával szemben a nagyvárosokban együtt él a régi és az új, a hagyomány és a modern. Az indiaiaknak van még valamijük, ami, ha velejéig korrupt is, de működik.
„A demokrácia olyasmi, ami önöknek, sárga bőrű embereknek a csatornázás, ivóvíz és olimpiák terén elért eredményeik ellenére még mindig nincs. Ha én irányítanám Indiát, a csatornázás lenne az első, és utána a demokrácia.”
A mai modern világban a tradíciók és a hagyományok olykor béklyóként hatnak a társadalom számára. Ilyen például az elavult indiai kasztrendszer, amely determinálja az emberi sorsokat. Ez ellen lázad A Fehér Tigris hőse, Balram, aki hatalmasabb ambíciókkal született, mint azelőtt bárki az „édességesek” alsó kasztjából. Balram mer nagyot álmodni. Sofőr szeretne lenni. Úgyhogy nincs mit tenni: meg kell győznie az nagyanyját, hogy ez a család épülését szolgálja.
Indiában nagy jelentősége van a származásnak, és nagy becsben tartják a családot. Mondd meg, honnan jössz, és én megmondom, ki vagy!
Balramék családja az apa korai halála miatt matriarchális alapú: a nagyanyó a főnök. Ő hozza meg az egész családot érintő döntéseket, kiházasít (férfiként is), teszi eléd a kaját és játszik szerepet a javak újraelosztásában: a fiatalok ugyanis a jövedelmük jelentős részét hazaadják. Balram meggyőzi az nagyanyját, hogy tekintsenek a jogosítványa megszerzésére hosszútávú befektetésként. A fiú hamarosan a falu földesurának sofőrje lesz. Szolga. Sorsa betetőzése a kasztrendszer tyúkketrecében.
A „tyúkketrec” hasonlat Balram saját találmánya: a szolgaság intézménye hagyományelvű, a tradicionalitás pedig az indiaiak génjeibe van kódolva. Hiába van nyitva a ketrecük ajtaja, eszükbe sem jut kisétálni rajta. A szabad akarat alárendelt a (meg)szokásnak. Igaz, ezt csak erősíti a család becsben tartása: ha a szolga vét az ura ellen, azt a rokonságán torolják meg.
„A választási ígéretekből tudom, hogy egy szabad demokráciában nem jó szegénynek lenni.”
Balram szolgálata alatt kicsiben tapasztalja meg India minden fonákságát: a mérhetetlen szegénységtől a megfoghatatlan gazdagságon át a mindent behálózó korrupcióig. Pedig a földesura fia, Ashok, akinek a sofőrje lesz, Amerikában tanult, felvilágosult szellem. Magával hozta a tengerentúlon született barátnőjét, Pinkyt is (a rendkívül népszerű Priyanka Chopra nagyszerű megformálásában), aki nyugati liberalizmusával elszörnyedve tekint India valóságára. Szabadelvűségük tornyai már akkor inogni látszanak, amikor a kritizált hűbéres rendszer áldásait élvezik, és összeomlanak, amikor az egyéni érdekeik veszélybe kerülnek.
Mit tesz meg a szolga a gazdáiért? A hagyomány szerint úgy kell tisztelnie őket, mint a saját szüleit. De mi a helyzet, ha elárulják? Balram csapdába esik a saját maga tyúkketrecében.
„Vajon gyűlöljük urainkat a szeretet álarca alatt, vagy szeretjük őket a gyűlölet álarca alatt?”
Az önmagától, az uraitól és az egész társadalomtól meghasonlott Balram lélekben nagy utat tesz meg: levetkőzve naivitását szembeszáll a tradicionális elvárásokkal, és lerázza a szolgaság béklyóit. Kár, hogy a motivációja keserűségből és megbántottságból fakad. Balram számára a szabadsághoz vezető út egyben a bűné is.
„Néha arra gondolok, még ha el is kapnak, sosem mondom azt, hogy hibát követtem el. Mindent megért, hogy érezhettem, csak egy napra, egy órára, egy percre, milyen érzés nem szolgálnak lenni.”
Ramin Bahrani író-rendező filmjének fenyegető záróképsorai a percről percre bővülő indiai Harcosok Klubjáé. Ideje fölébredni a rémálomból. Nincsen zár a tyúkketrecen.
