Világ vonalai egyesüljetek! – Akár ez is lehetne Agócs Írisz forradalmi gondolatokat, felszabadító pacákat és ígéretes foltokat felsorakoztató könyvének címe, amely a rajzolás szabadsága mellett teszi le a voksot.
A neves meseíró-illusztrátort már aligha kell bemutatni a Könyves rendszeres olvasóinak, hiszen korábban Ruff Orsolya interjújából is kiderült, hogy „Rajongva imádja az ész nélküli rajzolást”, sőt Valuska Gábor még a műterméről is készített egy kiváló fotósorozatot, de az is tudható róla, hogy egy napon született Berta Ádámmal, és a legsötétebb karantén idején igazi színt vitt az életünkbe az állatrajzolós sorozatával.
Agócs Írisz mélyen hisz a rajzolásban és a szabadságban, pláne a rajzolásban rejlő szabadságban, így a belső borítón egy valóságos credo jelenik meg a különböző tacepaókon olvasható jelmondatokban, íme, néhány idézet a rajzforradalomról szóló felhívások közül:
„Satírozz, ne háborúzz! Minden kéz szabad kéz! Ami nincs, az van! Rajzlap az egész világ! A ceruza hatalom! Jogot a foltnak! Szabad kéz, szabad szív! Rossz rajz nincs! Vonalból kimenni ér! Vonalon belül maradni ér! Mindenből lehet bármi! Bármi színű minden van! Szabad vonalvezetést! A rajzolás mindenkié!”
Minden folt maga a lehetőség
Ezt már Gabriel Pacheco, a világ egyik legjobb illusztrátora is megmondta a Könyves olvasóinak, most pedig Agócs Írisz is ráerősít erre az alaptézisre ebben a könyvben, amelyet kifejezetten azzal a céllal alkotott meg, hogy
mindenki megérezhesse a rajzolásban lakozó szabadságot.
A bevezetőben külön kitér arra, hogy mennyi gyerektől vették már el az alkotókedvet az összevont szemöldökkel közölt mondatok, miszerint mindig a vonalon belül kell maradni a színezéssel, vagy nem létezik piros ló (pedig hát attól kezdve, hogy ott van a papíron, már faktum, hogy igenis van piros ló), az ég az kizárólag kék lehet, és így tovább…
Arról is értekezik, hogy a legnagyobb hatású képzőművészek mindig valamilyen határátlépést jeleznek bátor, új kísérleteikkel. „Azaz: valaki volt olyan merész, hogy hiába szóltak rá, mégiscsak kiment a vonalból” – fogalmazott Agócs Írisz.
Persze az alkotóvá váláshoz ismerni kell a kereteket is, hogy a rajzoló áthághassa azokat, de senkitől nem vehetjük el a vonalak, színek és a formák határtalanságát, különösen nem a gyerekektől!
„A véletlen a barátod”
A jól felépített kötetben Agócs Írisz végigvezeti az olvasókat a rajzolás szabadságának különböző fokozatain, és arra biztat mindannyiunkat, hogy még az ő könyvébe is ér belerajzolni, ráfesteni, kiegészíteni, továbbgondolni. (Aki ezt nem szeretné, annak meghagyja a pauszpapír által adott szabadságot.)
Igencsak inspiráló pacái, foltjai és rövid szövegei, valamint az oldalpárokon kószáló különböző pacalények szövegbuborékai vezetik a befogadókat közel ötven oldalon át.
A véletlenül (vagy talán olykor nem is olyan véletlenül) kialakult festékfoltokba, pöttyökbe és pacákba bárki beleláthat bármit, néhányukat pedig Agócs Írisz fel is fedi nekünk: így lesz egy hosszú piros festékcsíkból krokodil, vagy egy látszólag alaktalan foltból kissé önbizalomhiányos elefánt.
Az innováció netovábbja
Már a 2021-es HUBBY-díj Leginovatívabb Könyv kategóriájában is az ő Rajzolj egy krumplit!-sorozatát tartotta a legjobbnak a szakma. A vonalas-kötetében azonban tökélyre fejlesztette azt a sok tudást, amelyet e sorozat alkotójaként kitalált.
„Az iskolában szinte csak a szabályokat követve rajzolhatunk, de itt most kipróbálhatjátok, mi történik, ha semmit sem csináltok úgy, ahogy kell” – írja Agócs Írisz az Ami tilos, azt szabad című oldalpáron, és tényleg ez a lényeg.
Ha a gyerek (sőt, akár a felnőtt is) megengedi magának a szabad alkotást, azt nem csupán a rajzolással kapcsolhatja össze később, hanem simán átfordítható ugyanez a hozzáállás az élet minden területére: a legfontosabb kérdéseket is újra lehet gondolni ezzel a szemlélettel.
Agócs Írisz könyve nemcsak rajzolni tanít, hanem kommunikálni, viszonyulni, hinni, remélni és szeretni is. Tudom, ezek nagy szavak, mégis segít abban, hogy a létet a maga teljességében átélhessük.
Ez a megunhatatlan kötet lehetőséget teremt a valódi belső szabadság és az alkotás határtalan örömének megéléséhez. Mindemellett a szerző a természet tiszteletét is előtérbe helyezi, amikor arról ír, hogy a természetnek nincs se vonalzója, se körzője, nem törekszik a tökéletesen egyenes vonalakra és a szabályos körökre, ahogyan két abszolút egyforma levél sem létezik, mégsem mondhatjuk egyetlen levélre sem azt, hogy az egyik rosszabb a másiknál. Van ilyen is meg olyan is, és
mindegyik úgy jó, ahogy van.
Arra is biztat bennünket, hogy akár a bal kezünkkel is alkothatunk, ha jobbkezesek vagyunk, de történhet fordítva is. Mert egyik kezünk sem rosszabb a másiknál, az egyikkel ezt tudjuk, a másikkal meg azt. Nem érdemes hát vélt vagy valós fölösleges elvárásoknak megfelelnünk sem a rajzolásban, sem pedig a hétköznapokban.
„Ha medve nincs, semmi sincs”
Természetesen ebben a könyvben is szerepelnek Agócs Írisz imádott és kihagyhatatlan medvéi, ezt írja róluk: „A rajzolt medvék végtelenül nyitott és barátságos lények, bárkit és bármit szívesen látnak maguk mellett egy lapon.” Mi ez, ha nem felhívás a toleranciára?
Persze a kreatív krumplifoltjai sem hiányozhatnak,
hiszen egyetlen krumpliformájú foltba akár az egész világ belefér, amennyiben belerajzoljuk.
Szabad kéz, valódi integritás, autonómia, szárnyaló szellem és magvas gondolatok
Ezek mind benne vannak ebben az öt és nyolc év közötti gyerekeknek szánt könyvben, én azonban legszívesebben azt ajánlanám, hogy a felnőttek is vegyék meg maguknak, és gyakorolják Agócs Írisz könyvének hathatós segítségével a szabadságot. Mindannyiunknak óriási szükségünk volna rá.