Jane Goodall brit etológus megváltoztatta azt, ahogyan más fajokra tekintünk, az általa alapított Jane Goodall Intézet pedig a világ egyik legnagyobb nonprofit környezetvédelmi szervezetévé nőtte ki magát. A „bolygó nagymamája” élete végéig aktívan küzdött a természet védelméért, és küldetésének tekintette, hogy reményt adjon az embereknek a klímaváltozás hatásai közepette. Halálhírét az általa alapított intézet közölte szerdán.
Tarzannal kezdődött
Jane Goodall 1934-ben született Londonban. Edgar Rice Burroughs Tarzan című könysorozatának hatására, körülbelül 10 éves korában határozta el, hogy ha felnő, Afrikába utazik és a csimpánzok életét akarja megfigyelni. Édesanyja a kezdetektől támogatta az állatok iránti rajongását:
Még akkor sem lett dühös, amikor kisgyerekként földet és kukacokat vittem az ágyamba.
Anyám csak annyit mondott, gyere, vigyük vissza őket a kertbe, mert itt meghalnak” – mesélte egy interjúban.
A család azonban nem tudta finanszírozni Goodall felsőfokú tanulmányait. Hiába volt kitűnő tanuló, a fiatal lány egy titkárnőképzőbe kényszerült. Talán ez volt a szerencséje: Louis Leakey kenyai régész, antropológus és természettudós titkárnője lett, és egy idő után részt vett a kutatásokban is.
„Ha baj van, feltűröm az ingujjamat”
Goodall 1960-ban kezdett el szabadon élő csimpánzokat tanulmányozni Tanzániában, a Gombe Nemzeti Parkban. Megfigyelte kifinomult szociális életüket, eszközhasználatukat és racionális gondolkodásra való hajlamukat, de a csoportok közötti háborúkat is. Goodall évtizedeken át tartó munkával bebizonyította, hogy sokkal több közös vonás van az emberek és a főemlősök között, mint hinnénk. Az állatokat nem számok segítségével tartotta számon, hanem nevet adott nekik.
„Sokan úgy gondolták, hogy olyan széles szakadék van az emberek és az állatvilág között, hogy azt soha nem lehet áthidalni.
Akkor változott meg a szakma nézőpontja, amikor kinyújtottam a kezem a csimpánz felé, és ő megfogta”
– mondta az etológus budapesti előadásán.
Kutatásainak hatására az állatfajok érzelmi intelligenciáját is vizsgálja a tudomány. Munkája elismeréseként alapdiploma helyett végül egyből PhD-fokozatot szerzett a Cambridge-i Egyetemen.
Felidézni sem tudta, hány stresszhelyzetben volt része. A második világháborúban nőtt fel, Tanzániában egyszer elrabolták a diákjait.
„Úgy kezelem a stresszt, hogy a jelenben élek. Ha baj van, feltűröm az ingujjamat, és mindig csak arra fókuszálok, amit ott és akkor meg tudok oldani”
– mesélte korábban.
Termékeny szerző volt
Goodall számos könyvet írt a természetvédelem, az etikus állattartás témájában, és arra is hangsúlyt helyezett, hogy mit tehet az egyes ember az élővilág megóvásáért. Az ember árnyékában című, Magyarországon 1975-ben megjelent könyvében csimpánzokkal kapcsolatos kutatásairól számolt be.
Volt férjével, Hugo van Lawickkal két éven keresztül tanulmányozott nagyragadozókat Kelet-Afrikában. Az Ártatlan gyilkosok című könyv ezekről a megfigyelésekről szól. Goodall Amíg élek, remélek című memoárjában életét és lelki utazásait vizsgálja.
Az utolsó pillanat. Az élővilág megóvásának tíz parancsolata című könyvben Marc Bekkoff viselkedéskutatóval amellett érvel, hogy tiszteljük az élőlények közötti kapcsolatrendszert, amikor az élőlényekkel való törődést tanuljuk, és becsüljünk meg minden fajt.
Ha működtetjük a kötetben megfogalmazott parancsolatokat életünkben, akkor a Föld és valamennyi lakosa képes lesz harmonikusan együtt élni.
Goodall gyermekkora óta különleges viszonyt ápolt a növényekkel, élete során pedig a grönlandi tundráktól a Namib-sivatagon át a kongói esőerdőkig számtalan érintetlen vadonban járt. A remény magvai című kötetében a természeti erőforrások gátlástalan kifosztásáról, a biokalózkodásról és a mértéktelen erdőirtásról értekezik. Úgy véli, reményt adhat, ha minél több ember ráébred: ő maga is tehet valamit a változásért.
Írt könyvet a táplálkozásról és az etikus állattartásról is. A remény gyümölcsei - Kalauz az ésszerű táplálkozáshoz című könyvében tippeket ad, amelyekkel az egyes ember is megváltoztathatja a világot. A Nálatok vannak-e még állatok? lapjain azzal foglalkozik, hogy hogyan próbál a természet alkalmazkodni napjaink megváltozott körülményeihez. Bemutat néhány olyan férfit és nőt, akik hosszú évtizedeken keresztül dolgoznak azért, hogy egyes állatfajokat megmentsenek a kihalástól.
2023-ban Magyarországin is bemutatta A remény könyve című kötetét (itt írtunk róla részletesen), amelyben az ökológiai katasztrófa jeleire hívja fel a figyelmet szerzőtársával, Douglas Abramsszel. A könyvben az ökogyász és a klímaszorongás helyett azonban a természet elképesztő regenerációs erejére fókuszált.
A mélyszegénységben élő közösségek segítése
Goodall azzal is szembesült a munkája során, hogy a csimpánzok élőhelyei nagyon megfogyatkoztak. 1977-ben alapította meg a Jane Goodall Intézetet, amely a fajok védelmezésével, az állatok és a környezet védelmével foglalkozik, és közösség-centrikus természetvédelmi programot dolgoz ki a helyiek segítségével. Létrehozta a gyerekeket célzó Rügyek és Gyökerek (Roots & Shoots) mozgalmat is.
Úgy vélte, a mezőgazdaság és a nagyüzemi állattenyésztés okozza a legnagyobb pusztítást, a klímaváltozás, a biodiverzitás, a szegénység mind-mind ennek a jelei.
Goodall azért hagyta abba a húsevést, mert amikor a tányérjára nézett, azt gondolta, hogy a rajta lévő hús a félelmet, a fájdalmat, a halált szimbolizálja.
Ugyanakkor senkit nem buzdított vegetáriánus vagy vegán étkezésre, mert tudta, egyes országokban nagyon nehéz vegánnak lenni.
Egy 2024-es konferencián pedig így fogalmazott: „Minden egyes ember, minden egyes nap, amikor él, valamilyen hatást gyakorol a bolygóra, és megválaszthatja, hogy milyen hatást gyakorol, feltéve, hogy nem él mélyszegénységben, mert ha mélyszegénységben él, akkor mindent meg kell tennie a túlélésért. Ezért említem mindig, hogy ez az egyik probléma, amit meg kell oldanunk. Nem csak az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése, a gyári gazdálkodás, hanem a szegénység, a túlzott fogyasztás és a szegénység is.”
Üzent a magyaroknak
A veszélyhelyzeti fakitermelést ösztönző kormányrendelet (287/2022. (VIII. 4.) Korm. rendelet) kihirdetésekor videóözenetet küldött Magyarországra. Többek között úgy fogalmazott: senki, a magyarok sem feledkezhetnek meg arról, hogy a mindennapi életünknek is hatásai és következményei vannak.
„Az erdőben békére és gyógyulásra lelhetünk. A gyerekeitek jövője érdekében arra kérlek benneteket, hogy tegyetek meg mindent értékes erdeitek védelmében. A lelkem veletek van!”
A legfontosabb üzenet: ne adjuk fel a reményt
Jane Goodall küldetésének tekintette, hogy reményt adjon az embereknek. Úgy vélte, hogy mindenkinek ki kell találnia, mi az, amit megtehet a saját közösségében, mert a világ problémáit senki nem tudja egyedül megoldani. HItte, hogy bármi változást hozhat; az adományozás és a kóbor állatok gondozása is.
„Gondolkodjunk globálisan, de helyi szinten cselekedjünk”
– mondta egy korábbi előadáson.
A kutató utolsó nagy kalandjának a halált tekintette, amelyre egész életére jellemző derűvel és a természettudós kíváncsiságával várt.
„Tíz éve még arra vágytam, hogy ismeretlen fajokat fedezzek fel Pápua Új-Guineában, mára tudom, hogy a következő nagy kalandom a halál lesz.”
Nyitókép: Fotó: Katherine Holland/Jane Goodall Facebook-oldala