Lassan két éve volt Závada Péter harmadik önálló drámájának, a Je Suis Amphitryonnak az ősbemutatója a Trafóban, amelyet hiába játszottak csak kétszer, Závada az egyik legfontosabb színházi munkájának tartja. A szerző akkor azt mondta róla:
„A Je suis Amphitryon nem hagyományos, párbeszédes dráma, hanem többszólamú monológok sora. Egyszerre mitologikus és jelen idejű. Az igazság válsága érdekli. Egy bizonyos szöveghagyomány folytatása, melyet a 20. század során Bernard-Marie Koltès, Heiner Müller, Peter Handke vagy Elfriede Jelinek képvisel.”
A Geréb Zsófia rendezte darab Amphitryon történetének újraértelmezésén keresztül az identitás alapvető kérdéseihez vezetett el, és nemcsak a személyiség lebontásával, de a színházi keretek határainak feszegetésével is kísérletezett. A dráma könyv formájában is megjelent, akkor a hét könyve is volt nálunk, többek között ezt írtuk róla: „A Je Suis Ampithryon egy monológokra épülő polifonikus darab, ami teljesen új környezetbe helyezte azt a görög mitológiából ismert mesét, amiben van nemi erőszak, hazugság, gyilkosság, büntetés, megaláztatás és egy végletesen kiszolgáltatott nő. Az eredeti mitológiában persze ezeket kedves és cuki történetekként olvashattuk, amiben még az is vicces volt, hogy Zeusz éppen milyen alakban kefél meg nőket. Miközben jól láthatóan egy omnipotens férfi világáról beszélnek ezek a mesék, amikben nemcsak az olümposzi istennek vannak kiszolgáltatva a férfiak és a nők, hanem magának a rendszernek is.
Mert ezek a mitológiák nemcsak rögzítettek egy hierarchiára épülő férfiuralmi rendszert, hanem minden alkalommal újratermelték, amikor elmesélték azokat. Most Závada meséli újra úgy, hogy közben darabokra szedi a mítosz fontos pontjait.”
Miután kiderült, hogy a darabot nem tudják többet játszani, Závadáék úgy döntöttek, hogy nyilvánossá teszik az előadásról készült felvételt, bárki megnézheti - ehhez elég ide kattintani:
