Az idei év egyik legjobban várt megjelenése Margaret Atwood Testamentumok című regénye, amelyet óriási várakozás előzött meg. Tudták ezt a kiadók is világszerte, és természetesen mindenki arra törekedett, hogy mihamarabb megjelentethesse a könyvet. Bizonyos országok az eredeti megjelenéssel egy időben ki is tudták adni, mások viszont nem – mint kiderült, nem rajtuk múlott a dolog. Egy szlovén kiadó nyílt levélben sorolta a kifogásait, mi pedig megkerestük az Atwood-könyveket Magyarországon megjelentető Jelenkort, hogy mondják el a véleményüket.
Meglehetősen éles hangú véleménycikket közölt a napokban a Publisher’s Weekly, amelyben Andrej Ilc szlovén kiadó erősen kritizálta a nagy – főként – angolszász kiadók gyakorlatát.
De miről is van szó?
Minden kiadó arra törekszik, hogy egy nemzetközi bestsellernek ígérkező könyv esetében a saját országában lehetőleg az eredeti megjelenéssel egy időben tudja piacra dobni az adott kötetet. Számos példa mutatja, hogy ez a gyakorlat működik és jól működik (így például annak idején a világpremierrel egy időben jelent meg magyarul Neil Gaiman vagy Blake Crouch regénye), viszont arra is akad példa, hogy a külföldi kiadók nem kapják meg a hivatalos megjelenés előtt a szóban forgó kéziratot, így az adott könyv értelemszerűen csak később tud megjelenni.
Miért baj ez?
Bajnak alapvetően nem baj, hiszen az adott kiadónak jogában áll így cselekedni, viszont a külföldi kiadókra ez a gyakorlat bizony visszaüthet. A türelmetlen olvasó ugyanis ezek után simán felhánytorgathatja, hogy ha már megjelent angolul/németül/franciául egy bestseller, akkor hol késlekedik a szlovén/izlandi/magyar kiadás? Andrej Ilc szerint így aztán a többség azt is gondolhatja, hogy a késlekedés oka az adott kiadó lustaságában vagy éppen hanyagságában rejlik.
A szlovén kiadó indulatait nagy eséllyel az új Margaret Atwood-bestseller, a Testamentumok nemzetközi embargója váltotta ki. Többször írtunk már mi is róla, hogy az új regényt nagy titoktartás övezte, és Atwood kiadója mindent megtett, hogy idő előtt semmi se szivároghasson ki a regény cselekményéről.
Andrej Ilc az utóbbi évek egyik meglepő fejleményének nevezte ugyanakkor azt a diszkriminatív eljárást, ami egyfajta státuszszimbólummá is vált, és ami szerint bizonyos nagy szerzők kéziratai szigorú embargó alá esnek, azaz a külföldi kiadók az eredeti megjelenés időpontja előtt nem kaphatják meg fordításra a kéziratot (az üdítő kivételek között említette Julian Barnest, Ian McEwant és Jo Nesbot, aki még a komplett angol fordítást is azon kiadók rendelkezésére bocsátja, akik történetesen nem fordítanak norvég nyelvből).
Atwood és Rushdie új regénye is felkerült a Booker-díj rövidlistájára
Margaret Atwood új regénye,a Testamentumok is felkerült a Booker-díj rövidlistájára (magyarul is hamarosan érkezik, már előjegyezhető). A Szolgálólány meséjének folytatása többek között Salman Rushdie Don Quijote-parafrázisával és Elif Shafak isztambuli szexmunkásokról szóló könyvével versenyzik az 50000 font jutalommal járó irodalmi díjért.
Ahogy már korábban is említettük, az embargós könyvek közé tartozott a Testamentumok is, amit főként biztonsági okokkal magyarázott a kiadója, valamint azzal, hogy minimalizálniuk kell a kiszivárogtatás kockázatát. Andrej Ilc szerint ugyanakkor mindig vannak kivételek, és – láss csodát! – a német, a spanyol és az olasz olvasók az eredeti megjelenéssel egy időben vehették kezükbe a Testamentumokat, ők ugyanis már az embargós időszakban megkapták a kéziratot, így időben elkészültek a fordításokkal. Ilc szerint minden üzlet alapja a bizalom, és minek vesződni bármivel, ha az ember nem bízik meg az üzleti partnereiben? A szlovén kiadó csalódottsága érthető, hiszen eredetileg azt ígérték nekik, hogy már márciusban megkapják a Testamentumok kéziratát, utóbb azonban kiderült, hogy szeptember 12-ig várniuk kellett (azaz az eredeti angol megjelenés után kapták csak kézhez és állhattak neki a fordításnak).
De mi a helyzet itthon?
Magyarországon a Jelenkor Kiadó gondozásában jelenik meg a Testamentumok, ezért megkérdeztük Sárközy Bencét, a Libri Kiadói csoport kiadási igazgatóját, mennyire látja általánosnak a problémát, nekik mire kellett ügyelniük az Atwood-könyvvel kapcsolatban, és mi lehet a jó megoldás ebben az esetben. Az alábbiakban az ő válaszát olvashatjátok:
„Olvastam a szlovén kolléga írását, együtt tudok érezni vele, ugyanakkor megtanultam elfogadni a nemzetközi törvényszerűségeket. A nagyobb piacok nemcsak jóval többet fizetnek egy-egy fontos könyv jogaiért, hanem jóval több olvasóval is kecsegtetnek (a német piac eladási számai esetenként meghaladhatják az összes közép-európai országét együtt). Ezen felül az angolszász címek esetében versenyhelyzetet teremt bizonyos területeken az is, hogy a művelt olvasók minden gond nélkül megveszik az eredeti kiadást, ha annak megjelenésével egy időben nem juthatnak hozzá a saját nyelvükön (miáltal nyilvánvalóan kevesebb fogy később a fordításból); ilyenek a skandináv országok vagy a Benelux-államok. Amikor egy jogkezelő ügynökség egy nagy érdeklődésre számot tartó cím eladásába kezd, először érthetően a nagyobb piacokra fókuszál, és ugyanígy ezekkel a nagyobb kiadókkal köt hamarabb szerződést, ők kapnak elsőként fordítható kéziratot stb. Lehet mindezt igazságtalannak érezni, de változtatni nemigen tudunk rajta. Az olvasót pedig joggal nem érdeklik a mi nehézségeink, ők a kedvenc szerzőjük új művére vágynak a lehető leggyorsabban, nekünk pedig ezt kell elősegítenünk.
Emiatt is fontos, hogy olyan nemzetközi kapcsolatokat alakítsunk ki, amelyek átsegíthetnek minket ezeken a nehézségeken. Nekünk kifejezetten jól működnek a kapcsolataink, és ha az új Margaret Atwood-regény, a Testamentumok esetében azt nem is tudtuk elérni, hogy az angol nyelvű kiadással egy időben jelenhessen meg magyarul is, azt sikerült, hogy még idén télre elkészülhessünk vele. Számunkra a hazai olvasók a legfontosabbak, és az, hogy ők kézbe vehessék a könyveket nem sokkal az eredeti megjelenés után. Ehhez nagyon nagy szükségünk van az olyan fordítók, mint Atwood esetében Csonka Ágnes munkájára, aki most épp erőn felül azon igyekszik, hogy a Testamentumok mielőbb megjelenhessen.
És szükséges-e ilyen esetben az embargó? A Testamentumok a legtöbb könyves fórum szerint az idei év világszerte leginkább várt irodalmi megjelenése – ezt egyébként a kiadást követő első hét kanadai, angol és amerikai eladásai visszaigazolni látszanak –, éppen emiatt egyesek megpróbálták illegálisan megszerezni a kéziratot. Az ügynökség védelmi rendszere működött, de a támadások miatt indokolttá váltak bizonyos biztonsági intézkedések: ezek közül a legfontosabb, hogy semmilyen online közvetítő rendszeren keresztül senki ne küldhesse sehová a kéziratot. Ez az embargó védte meg a szerzőt attól, hogy a szellemi terméke közkézre jusson a tervezett megjelenés előtt (az ő szerzői jogait és anyagi érdekeit sértve, törvénytelenül), és az olvasóit is megvédte attól, hogy egy még nem szerkesztett, nem korrektúrázott, a szerző és a kiadó által nem véglegesnek tekintett változatot olvassanak.
Nekünk az a feladatunk, hogy a szerzői és az olvasói érdeket szem előtt tartva dolgozzunk azon, hogy a méretünkből fakadó hátrányunk minél kevésbé legyen bosszantó. Én nem érzem úgy, hogy ami a Testamentumok esetében nehézséget okozott, jellemző volna a mindennapjainkra. Általában képesek vagyunk az ilyen fontos könyveket az eredeti kiadással egy időben megjelentetni. És a szóban forgó regénnyel kapcsolatban is gyorsan feledteti a bosszúságot, hogy a könyv csodálatos – én ezt már tudom. És őszintén sajnálom, hogy a szerzője, ez a bámulatos asszony most a férje, Graeme Gibson kanadai író két nappal ezelőtti halála miatt nem élheti meg önfeledten a méltán megérdemelt világsikert. Nagyon fontosak voltak egymás számára, és akik szeretik Margaret Atwoodot, most osztoznak a gyászában. Így teszünk mi is.”
A Testamentumok várhatóan december legelején jelenik meg magyarul, ITT el tudtok olvasni belőle egy exkluzív részletet.
