Megkezdődött a Nobel-hét, és csütörtökön kora délután végre kiderül, hogy ki kapja idén az irodalmi Nobel-díjat. A jelöltek nevét persze hét lakat alatt őrzik, ez azonban senkit sem tart vissza a latolgatástól. Az egyik legnépszerűbb kiindulópont a Ladbrokes fogadóiroda listája, melyen legnagyobb örömünkre ezúttal két magyar is szerepel: a cikk írásakor Nádas Péter és Krasznahorkai László 25-szörös oddsszal olyan írókkal került egy csoportba, mint Ámosz Oz, Ursula Le Guin vagy Marilynne Robinson. Mi most a lista első tíz szerzőjét mutatjuk be, akik között talán valóban ott van az az egy, aki 2015-ben hazaviheti a leghíresebb irodalmi elismerést – de természetesen nem feledkezzünk meg a magyarok esélyeiről sem.
Nádas Pétert évek óta a Nobel-esélyesek között emlegetik, két évvel ezelőtt például volt olyan német lap, amely egyenesen az ő győzelmét jósolta. Akárhogy is, aki most Nádas Nobel-díjára fogad, annak a Ladbrokes huszonötszörös pénzt fizet – és nincs ez másként Krasznahorkai László esetében sem. Krasznahorkai nagyot futott idén a nemzetközi színtéren, hiszen májusban első magyar íróként megnyerte a Nemzetközi Man Booker Díjat. A latolgatási versenybe szintén beszálló Literary Saloon azonban néhány napja még arról írt, hogy valószínűleg jó pár évet kell még várni, míg a Sátántangó íróját igazi esélyesként emlegetik majd, hozzátéve azt is, hogy a göteborgi magyar díszvendégség sem feltétlenül az ő malmára hajtja idén a vizet. Mindenesetre már csak csütörtökig kell várni, délután egykor minden kiderül.
Hogyan működik a Nobel? Minden évben a hagyományokat szigorúan követve választja ki 1901 óta az irodalmi Nobel-díjasokat a Svéd Akadémia. A testület összetételét és munkáját még régebbi, az akadémia 1786-os alapításáig visszanyúló rendelkezések szabályozzák. A svéd nyelv ápolására III. Gusztáv király által alapított intézmény az előírások szerint összesen 18 embert számlál, mindannyian életre szóló tagsággal bírnak. Az irodalmi Nobel-díjasról szóló döntést az akadémián belüli öttagú bizottság készíti elő. A testület tagjait három évre választják. A Nobel-díjról folytatott tanácskozások és a jelöltek listája 50 évig titkos. A jelölési folyamat első lépéseként a bizottság szeptemberben 600-700 szervezetet vagy személyt kér fel levélben, hogy tegyen javaslatot a következő évi díjazott személyére. Ajánlást korábbi díjazottak, nyelv- és irodalomtudósok, tudományos intézmények, illetve írószövetségek is tehetnek. Saját magát senki sem jelölheti, az indítványoknak legkésőbb január 31-ig kell beérkezniük Stockholmba. Ezt követően a Nobel-bizottság áprilisra 15-20 fős névsort állít össze az akadémiának, a lista májusban ötfősre szűkül. Ezt követően az akadémia tagjai a nyár folyamán tanulmányozzák a jelöltek munkáját, a bizottság tagjai pedig beszámolókat készítenek. Az akadémia tagjai szeptemberben találkoznak, hogy megvitassák a listán szereplő írók érdemeit. A díjazottról október elején döntenek: az akadémiai tagok legalább felének szavazatát elnyerő jelölt kapja az irodalmi Nobel-díjat, melyet Alfred Nobel (1833-1896) kémikus, feltaláló és multimilliomos alapított. (Még több infóért katt ide!)
Szvetlana Alekszijevics (Fehéroroszország)
Az ukrán születésű fehérorosz író minden művében, sőt „regényoratóriumában” a hatalom és az egyén viszonyát vizsgálja: emberi oldalról közelíti meg a háborút, a katasztrófát és a diktatúrát, könyveiben győztesek és vesztesek, bűnösök és áldozatok egyaránt megszólalnak, és mesélnek első kézből a Nagy Szovjet Múltról. Alekszijevicset már évek óta az egyik legnagyobb esélyesként emlegetik, magyarul hamarosan megjelenik „Vörös enciklopédiájának” ötödik, utolsó eleme.
Megjelenés előtt: Elhordott múltjaink (Európa)
Murakami Haruki (Japán)
Murakaminak örökbérletes helye van a Nobel-esélyesek listáján, a neve minden évben ott van a lehetséges befutók között, az irodalom Leonardo di Capriójaként azonban eddig mindig hoppon maradt. Idén talán sikerül egy életre lekerülnie a Ladbrokes fogadási listájáról, ehhez azonban az kellene, hogy az egyöntetű közönségszeretet, és az elismerő, de hullámzóbb kritikai fogadtatás után a svéd királyi akadémia is a macskamániás, maratonista, és az íróasztalára kényes japán író mellett tegye le a voksát.
Ez jelent meg tőle legutóbb magyarul: Férfiak nő nélkül (2015, Geopen)
Ngugi Wa Thiong'o (Kenya)
Életművében hazája múltjával és jelenével foglalkozik, még akkor is, ha Kenyában sokáig nem nézték jó szemmel, amit csinál, és el is üldözték az otthonából. A hetvenes évek végén egy politikai tartalmú drámája miatt börtönbe zárták, raboskodása alatt megírta az első modern kikuju regényt, papír híján vécépapírra. Szabadulása után családjával száműzetésbe kényszerült, és végül csak több mint 20 év után, 2004-ben tért haza. Coetzee győzelme óta, vagyis tizenkét éve nem kapta afrikai szerző a díjat, talán majd most.
Ez jelent meg tőle legutóbb magyarul: Egy szem búza (1979, Európa)
Philip Roth (Egyesült Államok)
Az írástól immáron hangsúlyozottan visszavonult Philip Roth életműve okán akár meg is kaphatná most már a Nobelt, Toni Morrison 1993-as díja óta ugyanis az amerikaiak hiába várnak arra, hogy végre valamelyik honfitársuknál landoljon az elismerés. Philip Roth minden vitán felül Amerika egyik legsikeresebb élő írója, és szinte minden létező irodalmi elismerést bezsebelt már – egyetlen kivétellel.
Ez jelent meg tőle legutóbb magyarul: Ellenélet (2014, Európa)
Joyce Carol Oates (Egyesült Államok)
Ha 2013 nyertesét, Alice Munrót az indoklásban a kortárs novella mesterének nevezték, akkor JCO-ra is bátran mondhatnának valami hasonlót. Sőt, nevezhetnék a kortárs amerikai regény mesterének, a suspense mesterének, a memoár mesterének, de még a rémtörténetek mesterének is. Talán épp ez a műfaji sokszínűség, és a már oly sokszor a fejére olvasott halálos írói bűn, a termékenység lehet az, ami miatt végül nem az ő nevét hirdetik majd ki. Valószínűleg az sem tett jót az esélyeinek, hogy két éve épp Amerikából (közelebbről: Kanadából) választottak győztest, aki ráadásul még nő is volt.
Megjelenés előtt: Pikk Bubi (Európa)
John Banville (Írország)
Lírai érzékenység jellemzi az ír származású John Banville prózáját. Amikor két évvel ezelőtt megkapta az osztrák állam Európai Irodalmi Díját, akkor „a konvencióktól eltérő íróként" méltatták, és olyan szerzőként jellemezték, aki „újra és újra meglepi témáival és sokrétű karaktereivel” a közönséget, egyúttal azoknak a nagy európai íróknak a nyomdokaiban jár, akik az élet nehéz kérdéseivel foglalkoznak a műveikben. A tenger című regényéért 2005-ben elnyerte a Booker-díjat, Banville azonban szívesen lépeget ki a saját komfortzónájából, és Benjamin Black néven már több krimit is jegyzett.
Ez jelent meg tőle legutóbb magyarul: Végtelenek (2011, Geopen)
A kortárs norvég irodalom nagyágyúja, aki ugyanolyan otthonosan mozog a próza, a líra vagy a dráma birodalmában, nem mellesleg pedig a világon a leggyakrabban játszott kortárs szerzők között tartják számon. A húszas években két norvég szerző is Nobelt kapott (Knut Hamsun - 1920, Sigrid Undset - 1928), azóta azonban a norvégok hiába szorítottak a bejelentések alkalmával, jelen állás szerint pedig Fosse lehet az egyetlen, aki életműve okán eufóriába ránthatja a norvég olvasókat.
Ez jelent meg tőle legutóbb magyarul: Trilógia - Álmatlanság, Olav álma, Esti dal (2015, Kalligram)
Adonis (Szíria)
Vitán felül a legmenőbb szerzői névvel büszkélkedhet Alí Ahmad Sa'íd Asbar, aki tavaly elnyerte a Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat is. Nem ezért fogja ugyanakkor megkapni a Nobelt, ha egyáltalán, az azonban sanszos, hogy a svéd királyi akadémia a menekültválságra reflektálva, és azt még inkább fókuszba helyezve a szír származású költőt tünteti ki idén - persze költői érdemei elismerése mellett - a díjjal.
Ez jelent meg tőle legutóbb magyarul: Tükör Orfeusznak (2014, PEN Club – Pluralica)
Ismail Kadare (Albánia)
Kadare volt az első, aki megnyerte a Nemzetközi Man Booker Díjat, és Munro után ő lehet a második, aki duplázni tud, bebizonyítva ezzel, hogy a NMB tényleg úgy viszonyul a Nobelhez, mint a Golden Globe az Oscarhoz. (Leszámítva a többéves fáziskésést.) Kadare számos könyve volt tiltólistán hazájában a kommunizmus alatt, és bár műveiben a Hoxha-rezsimet bírálta, mégis fenn tudott maradni egy olyan időben, ahol nem kellett nagy kihágás ahhoz, hogy száműzzék, vagy kivégezzék az embert. Nemcsak a rendszert, de a nyugati szabadságeszményt is meg merte támadni, arra figyelmeztetve, hogy sokszor a túlzott szabadság is épp olyan veszélyes tud lenni, mint a kommunizmus.
Ez jelent meg tőle legutóbb magyarul: Aiszkhülosz, a nagy vesztes (2001, Európa)
Ko Un (Dél-Korea)
Miután végignézte a koreai háború pusztítását, Ko Un bevonult egy buddhista kolostorba, ahonnan végül az 1960-as évek elején lépett ki. Elítélte a katonai rezsimet, ezért a következő évtizedekben kínzás és bebörtönzés lett a jussa, útlevelet először 1990-ben kapott. Költészetét a háború túlélése inspirálta, úgy érzi, vissza kell hoznia az életbe mindazokat, akik meghaltak. Szerinte verseit is a benne élő halottak írják.
Magyarul eddig még nem jelent meg műve.
