(Forrás)

52 éves korában meghalt Elizabeth Wurtzel, aki az 1994-ben kiadott Prozac-ország című memoárjával lett világhírű 27 évesen. Férje, Jim Freed a CNN-nek azt mondta, Wurtzel öt éve küzdött áttétes mellrákkal, ami átterjedt az agyára is, és a betegség végül legyőzte.

Wurtzel a Guardianben megjelent 2018-as cikkében ezt írta betegségéről:

"Utálom, amikor az emberek sajnálkoznak a rákom miatt. Tényleg? Találkoztak már velem? Nem vagyok olyasvalaki, akit sajnálni szoktak. Én vagyok az igazi bajos csaj."

Halála sokakat megrendített, a nekrológok rendre kitérnek arra, hogy Wurtzel előfutára volt a vallomásos prózának, ez az időszak pedig történetesen egybeesett az internet rohamos elterjedésével.

Elizabeth Wurtzel New Yorkban született, és mindössze hatéves volt, amikor megírta első könyvét. 11 évesen viszont már terápiára kellett járnia, miután az iskolai mosdóban megvagdosta magát. Élete végéig depresszióval küzdött, gyakran nyúlt drogokhoz és gyógyszerekhez, miközben a Harvardon írást, a Yale-en jogot hallgatott. Később rendszeresen írt újságokba, majd mindössze 27 évesen megírta leghíresebb művét, a Prozac-országot. A kötet megjelenése után a New York Times Book Review-ban így jellemezték Wurtzelt:

"Sylvia Plath Madonna egójával".

Korábban ezt írtuk a könyvről: 

Elizabeth Wurtzel 1994-es regénye legalább annyira korszakalkotó volt, mint Sylvia Plath Az üvegburája, csak dögösebb, szókimondóbb, kevésbé melankolikus: igazi „rock and roll regény”. A poklok poklát megjárt szerző a Prozac-ország megírásával igyekezett az emberiség tamáskodó felét meggyőzni arról, hogy a depresszió nem úri hóbort, és nem választás kérdése. Hogy ez egy szörnyű betegség, ami rettentően megkínozza zsákmányát, hogy a kibírhatatlan szenvedésnek nem szükséges testinek lenni, lelki is lehet, s ha ilyen esetekben kérelmezhető volna az eutanázia, Wurtzel legmélyebb hullámvölgyeiben biztosan örömmel megtette volna.