Épp 50 éve annak, hogy az amerikai költőnő, Sylvia Plath belehajtotta fejét a Fitzroy Road 23-as szám alatt álló londoni ház egyik lakásának sütőjébe, és megnyitotta a gázcsapot. Alig egy hónappal azután lett öngyilkos, hogy első és egyetlen regénye, Az üvegbura megjelent.
Plath valószínűleg már az 1950-es évek végén megírta a regény első vázlatát, amelynek korai munkacímei az Egy öngyilkosság naplója (Diary of a Suicide) és A lány a tükörben (The Girl in the Mirror) voltak. 1961-ben megkapta az Eugene F. Saxton ösztöndíjat, ami lehetővé tette, hogy befejezze a könyvet. Leendő kiadója, a Harper & Row viszont túl fiatalosnak, erőltetettnek és kellemetlenül kiábrándítónak találta a kéziratot, ezért visszalépett a kiadástól. Az üvegbura végül 1963-ban jelent meg Victoria Lucas álnéven a londoni William Heinemann Limitednél. Az írói álnévre azért volt szükség, mert Plath nem akarta megbántani azokat az embereket, akikről könyvének szereplőit mintázta. Nem volt biztos műve irodalmi értékében, és nem tartotta „komoly munkának”, ám amikor óvatos, és nem túl lelkes kritikákat kapott, elszomorodott. Egyes kritikusok szerint Az üvegbura nem volt más, mint J. D. Salinger műveinek feminista hasonmása. Az amerikaiaknak 1971-ig kellett várniuk a regényre, Magyarországon szintén ebben az évben adták ki először, Tandori Dezső fordításában.
Plath Az üvegburába írta magát
Bár Sylvia Plath egyetlen regénye, az 50 éve megjelent Az üvegbura csak félig önéletrajzi ihletésű, mégsem lehet úgy olvasni, hogy ne keresnénk óhatatlanul is kapcsolódási pontokat Esther Greenwood és a tragikus sorsú amerikai költőnő életútjában.>>
Legközelebbi barátja, Elizabeth Sigmund szerint Plath egyáltalán nem akarta, hogy félig önéletrajzi ihletésű regénye a saját neve alatt jelenjen meg, míg anyja, Aurelia él. Sigmund később azzal vádolta Plath volt férjét, Ted Hughes-t, és annak nővérét, Olwyn Hughes-t, hogy szándékosan hagyták ki a neki és férjének, a sci-fi író David Comptonnak szóló ajánlást Az üvegbura első olyan kiadásából, amely az írónő igazi nevével jelent meg. Szerinte nem akarták, hogy bárki is kapcsolatba kerüljön a sajtóval, aki ismerte Sylviát. Később az asszony a kiadót is megkereste panaszával, ám az elnök sem tudott többet tenni, mint kifejezni sajnálatát a történtek miatt. Állítása szerint nem vették észre az ajánlást, ami már csak azért is különös, mert Plathnak közvetlenül a nyomdába kerülés előtt jutott eszébe a változtatás, ám akkor már túl késő volt, és a szöveg az első fejezettel szemben lévő oldalra került. Az ajánlás végül 1974-ben került vissza a könyvbe.
Sylvia Plath és az angol költő, Ted Hughes (Pilinszky János későbbi angol fordítója) Cambridge-ben ismerkedtek meg, ahová Sylvia a rangos Fulbright-ösztöndíjjal került. 1956-ban házasodtak össze, és egy rövid egyesült államokbeli kitérő után (Plath a Smith-en tanított egy ideig) Angliában telepedtek le 1959-ben. Első gyerekük, Freida, egy évvel később született. 1960 nem csak az anyaság miatt volt fontos év a fiatal költőnő számára. Ekkor jelent meg első verseskötete, a The Colossus is. 1962-ben megszületett második gyerekük, Nicholas, ám Plath instabilitása és Hughes nőügyei miatt házasságuk hamarosan felbomlott. Plath gyerekeivel Londonba költözött, ahol folytatta az írást. A versek, amiket ebben az időszakban írt, az Ariel című gyűjteményben jelentek meg 1965-ben.
Sylvia Plath és Ted Hughes első gyerekükkel, Freidával
A Guardiannak adott interjújában Elizabeth Sigmund elmesélte, hogy Sylvia látszólag idilli életet élt. Vicces, érdekes és végtelenül nagylelkű embernek írta le, akit nagyon érdekelt a politika, Jung tanításai és Dr. Spock gyereknevelési módszerei. Öt gyereket akart, zöldségeket termesztett, méheket tartott, és takaros virágoskertet ápolt. Volt egy Nancy nevű takarítónője, aki segített rendben tartani a lakást, és teljesen biztos volt abban, hogy férje is boldog. Egyáltalán nem számított arra, hogy jön valaki, aki szándékosan rombolja le az idillt. Assia Wevill felbukkanásával azonban minden megváltozott. Plath 1962 júliusában, Assia egyik barátjától szerzett tudomást a viszonyról.
Az öngyilkosságot megelőző napon Sigmund kapott egy levelet Plath-tól amelyben azt írta, hogy egy felolvasóesten fog konferálni a The Critics meghívásár, majd a nárciszaival tölti az idejét Court Green-i otthonban. Az asszony négy nappal később, az Observer gyászjelentéséből értesült barátnője haláláról. Plath öngyilkosságának idején Wevill épp Hughes gyerekét várta, ám nem sokkal később elvetélt. Sigmund valószínűsíti, hogy Sylvia tudomást szerzett a terhességről, és a hír végleg a padlóra küldte. Akkoriban sugározták Hughes Egy fiatal férj nehézségei (Difficulties Of a Bridegroom) című írásának rádióváltozatát. A műben a költő egy nyúl elgázolásáról ír, amit aztán egy hentesnek ad el, és a húsáért kapott pénzből rózsákat vesz a szeretőjének. Sigmund szerint végzetes lehetett, ha Sylvia hallotta a műsort, ugyanis a férfi mindig nyúlként írta le őt. Misztikus és fura teremtményként, aki összhangban van a Holddal.
Elizabeth Sigmund
A Guardian megkereste Ted Hughes nővérét, Olwyn Hughes-t is, aki bár Sigmund szerint gyűlölte sógornőjét, irodalmi ügynöke, majd a halála után végrehajtója lett. Szerinte sógornője egyáltalán nem ismerte olyan jól Sigmundot, és az ajánlás kihagyása is a kiadó hibája volt. Sylviát nem tartotta ártatlan áldozatnak, sokkal inkább egy gonosz, őrült szörnyetegnek. (Plath az Assia-botrány kirobbanása után az összes pénzt levette férjével közös számlájáról, ami Olywn szerint szörnyű cselekedet volt.)
Gerald, Olywn és Ted Hughes
1963. február 11-én, reggel kilenc órakor a dadus, aki a gyerekekre felügyelt, megérkezett Plath londoni lakásához. Mivel nem tudott bejutni, egy Charles Langridge nevű munkástól kért segítséget. A költőnő holttestére a konyhában talált rá, a konyha és a gyerekek szobája közti ajtók nedves törölközőkkel és ruhákkal voltak lezárva. Plath valószínűleg hajnali négy óra harminckor térdelt a sütő elé, hajtotta bele a fejét, és nyitotta meg a gázt. Többen gyilkosságra gyanakodtak, ám a rendőri jelentés szerint egyértelműen öngyilkosság történt. Sylvia tette miatt többen férjét okolták. A nő sírkövét többször megrongálták, eltűntetve róla a Huges feliratot, és a férfi halálos fenyegetéseket is kapott.
Sylvia halála után Hughes a devoni Court Greenbe költöztette szeretőjét, aki segítkezett Freida és Nicholas nevelésében. 1965 márciusában megszületett közös gyerekük, Alexandra Tatiana Elise, vagy ahogy mindenki hívta, Shura. Assia ekkor még mindig David Wevill felesége volt. A nő nem tudott szabadulni Sylvia emlékétől, és használni kezdte elődje személyes tárgyait, ám életrajzának szerzője szerint ez sokkal inkább gyakorlatiasság és nem megszállottság volt. Hughes később más nők felé kezdett kacsingatni, és kapcsolatuk megromlott. 1969-ben, hat évvel Sylvia Plath halála után, Asia Wevill lenyelt egy marék altatót, maga mellé vette négyéves lányát, és a londoni Clapham Commonban álló lakásában magára nyitotta a gázcsapot. Hughes 1970-ben nősült meg másodjára, egy Carol Orchard nevű, 22 éves ápolónőt vett el. Első feleségéről évtizedekig nem nyilatkozott, végül 1998-ban megjelentette Sylviához írt verseit Születésnapi levelek címmel. Közös fiuk, a súlyos depressziós Nicholas, 2009 márciusában akasztotta fel magát alaszkai otthonában.
