Veres Attila: Innen haza [Holdra szállás 50]

Veres Attila: Innen haza [Holdra szállás 50]

.konyvesblog. | 2019. július 20. |

veres.jpg

Fotó: Agave

50 éve, 1969. július 20-án lépett először ember a Holdra. Az Apollo-11 fedélzetén három űrhajós, Neil Armstrong,  Edwin „Buzz” Aldrin és Mike Collins sikeresen elért a Holdig, majd ketten le is szálltak az égitestre, ahol elhelyezték az amerikai zászlót. Az űrutazás résztvevői ezzel beírták magukat a történelemkönyvekbe: „Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” Az évforduló alkalmából kortárs írókat kértünk meg, hogy írjanak egy-egy történetet, amit a holdra szállás inspirált. Most Veres Attila novelláját olvashatjátok. 

Innen haza

A regényben, amit nem fog elkezdeni soha, a zajokról írna leginkább. Fekszik a sötét kabinban, a vészvilágítás félhomályában, a szemét szorosan lehunyva, igyekszik elmerülni az öntudatlanságba két nyugtató után. A bázis erre a pillanatra vár. Általában a légcserélő az. Szörcsög. Vagy valamelyik nyomáskiegyenlítő. Az sziszeg. Vagy a fűtés. Az kattog. Vagy a bázis maga, ami az extrém hőingadozástól ropog.

holdraszallas1.jpg

Ha nem a bázis, az emberek. Beszélnek és beszélnek, mintha az életük múlna rajta, míg várnak a zuhanyra, a reggelire, a munkabeosztásra, akcentusos angol, lengyel, ukrán, román, magyar, cseh. Ugyanezeken a nyelveken van kiírva a számítógépszobában a laptopokra, hogy “ne lopd el!”

Csend sosincs. Erről szólna a regénye, hogy csend soha nincs a Holdon, pedig azt gondolta, mikor idejött, mikor aláírta a munkaközvetítőnél a papírt, hogy a csenddel kell majd szembenéznie, mint amikor Dániában tanult és dolgozott. Épp ellenkezőleg.

Most is.

- Apád meghalt.

Talán ezzel kezdené a könyvet. Éppen azért, mert jól látható, mekkora a jelentősége ennek a halálnak. Semekkora. A szobában hat laptop van, mindegyiken fut a Skype és lehet emaileket nézni. Minden munkás számára heti egy óra videóchatelés engedélyezett. A kép kicsit csúszik, Hanna anyja egy-egy másodpercre kifagy, de a hangja megszakítás nélkül fut tovább. Nem mond semmit.

- Mikor? - kérdezi Hanna, nem mintha számítana.

- Szerda reggel. Nem ébredt fel.

- Milyen nap van ma?

- Péntek.

Hanna bólint.

- Menjek haza? - kérdezi, pedig mindketten tudják, hogy ez lehetetlen. Benne van a szerződésben, amit aláírt. Még ha vissza is térne, négy hónap lenne a rehabilitáció és a fizikoterápia a Földön.

- Csak vigyázz magadra, kicsim - mondja az anyja. Hanna mosolyog, de az órát nézi. Hamarosan lejár az idejük.

Az apja halálhíre januárban érkezik. A hajót szeptemberben találják meg, vagy októberben, Hanna nem biztos benne. Addigra már nem tartja számon az időt, a napok egymást ismétlik. Először egy fémdarab kerül elő; később kiderül, hogy egy kés pengéje. Aztán Hanna keze alatt kifordul a földből egy csizma.

Hanna gödröket ás, mint mindenki a bázison. Hol szélesebb, hol mélyebb gödröket, időnként árkokat, különböző testre erősített erőgépek segítségével - amint a gödör elkészül, a Neolunar X-7 bázis munkaállományát visszarendelik, és a helyükre a pakik érkeznek a Neolunar x-10-ről, vagy a tajvaniak az X-11-ről, és lerakják a készülő épület fémalapjait. Ezután érkeznek meg a kínai vagy amerikai munkások a Hold sötét oldaláról, hogy befejezzék és átvegyék az épületegyüttest.

A Holdon három dolog épül: konténerváros, nyersanyag-feldolgozó sor, vagy a kettő közötti anyagszállítást gyorsító vezeték.

Hanna most egy konténerváros alapjait ássa. Ekkor kerül elő a hajó. Két napi munka, mire körbeássák és megtisztítják a portól. A munka közben folyamatosan kerülnek elő szétszóródott eszközök, ruhadarabok, apróbb sérült tárgyak.

A zaj újabb forrása: a rádió. Légkör sincs, de zaj, az állandóan van. Ha nem a saját légcserélője kelt zajt, akkor a rádió. Ha senki sem beszél, akkor is hallani a statikus zörejt. Időnként elkapni földi rádióadásokat is, vagy űrhajósok kommunikációját. Ha a rádiót kikapcsolná, akkor a veszélyt jeltő hangjelzés indulna el. Ha az sem lenne, akkor Hanna a munkaszkafanderbe zárt testének működését hallaná felerősítve.

Most a kollégák hangja tölti meg Hanna sisakját. Van, aki hisztérikusan nevet. Van, aki áltudományos előadást tart. Hanna hallgat, de a kezében fogja a csizmát, amit talált, mintha innen hozzá tartozna, pedig hamarosan visszaejti a porba.

- Láttam már ilyet - mondja a rádióba - Dániában.

A Hold mélyén egy viking hajó fekszik. Az orrát faragott sárkányfej díszíti; a teste tizenkét méter hosszú, tömör, fekete fémből öntötték. Enyhén az oldalára dől, mintha épp egy hullámon táncolna. Az árboca törött, de nem vált el a testtől, a vitorla, néhány szakadástól eltekintve, szinte tökéletes állapotban maradt. Valamilyen bőrszerű anyagból varrták, amihez hasonlót nem látott senki. A hajótól nem messze egy vikinget is találnak. A hátán fekszik, tekintete az eget bámulja egy törhetetlen kristálybúra mögül, amitől úgy néz ki, mintha egy akváriumba szorult volna a feje. A szkafandere ugyanabból az anyagból készült, mint a vitorla, gazdagon díszítve értelmezhetetlen jelekkel és ábrákkal. A viking arcát szakáll borítja, a bőr és a koponya eggyé váltak a mumifikálódás során, az ajkait örök vicsorba húzza. Hanna úgy érzi, kivehetőek még a viking arcvonásai. Az apjára emlékeztetik.

Később szakértők azt állítják, hogy a jármű ezer-ezeregyszáz éve lehet a Holdon. A belsejét ellepi a holdpor; lehetetlen a behatolás.

Este vitatkoznak a bázison. Az ukránok idegesek, mert időre kell befejezni a gödröt, de a viking, halála után ezer évvel feltartja őket. A késés prémiumvesztéssel jár. Mások a vikingekről beszélnek, úgy általában. A vikingek bejárták a világot, Amerikában is előbb voltak, mint az amerikaiak, ami nagy szó. Meg Kínában is, még a kínaiak előtt, vagy valami ilyesmi. Nyilván a Holdra is előbb érkeztek mindenkinél.

A viking valóságát nem kérdőjelezi meg senki. A hajó létére számos objektív mérés ad igazolást, tehát most nem a légszűrők hibájából fakadó hallucinációról van szó. A bázison a Kék Hetes protokoll van érvényben: a munkavégzés felfüggesztésével járó rendkívüli, de életveszélyt nem jelentő helyzet.

Éjfélre a központ megszakítja a kapcsolatot a bázis és a Föld között: a munkások nem kezdeményezhetnek vagy fogadhatnak videohívást. Mindössze rövid írásos üzenetek érkeznek közvetlen családtagjaiktól, amikre nem válaszolhatnak.

„Eszterke februárra van kiírva. Ikrek lesznek. Csók, anyu”. Ez az üzenet van Hanna fiókjában. A vikingről nem ír senki.

 holdraszallas16.jpg

Szakértők érkeznek, két amerikai, egy kínai és egy angol; Hanna kíséri ki őket a helyszínre. A viking a helyén fekszik; az eget nézi; egy strandoló a Veszélyek tengerén.

A szakértők saját frekvenciát használnak; Hanna most csak a saját lélegzését hallja. Hosszan vizsgálják a hajót, szkafandereikben nehézkesen mozogva műszereket vonnak végig a jármű felületén, időnként jeleznek egymásnak.

Az a hír járja, hogy múzeumot alakítanak majd ki a hajó környékén; turisztikai látványossággá teszik, mint a Luna-2 becsapódási helyét, ami mellett a Hold egyetlen wellness központja áll. Hanna szíve megdobban a gondolatra; talán elérheti, hogy jegyszedő lehessen a majdani központban. Vagy tárlatvezető, hiszen ő találta meg a hajót, ő túrta ki például a csizmát, ami most a porban hever. Elmesélheti az élményeit a látogatóknak, milyen érzés volt fogni a csizmát, milyen érzés volt meglátni a hajót.

A szakértők néhány óra múlva végeznek, Hanna pedig visszakíséri őket a bázisra.

Többen úgy vélik - és ez a koncepció egészen elfogadottá válik - hogy a hajó vitorlái sárkánybőrből készültek. A viking talán varázsló; azért is van tele azokkal a furcsa jelekkel a ruhája és a hajója. Talán a vikingek réges-rég elértek egy azóta elfeledett kontinensre, például Atlantiszra, ahol talán azóta kihalt állatok éltek, mint a csodás tulajdonságokkal bíró sárkányok. Hanna nem hitte, hogy a sárkányok űrutazó lények lennének, de sosem lehet tudni - inkább nem foglalt állást a vitában; helyette a múzeumról fantáziált. A múzeumról, aminek ő is munkatársa lesz majd; nem egy a sok száz munkás közül, hanem a kijelölt személy, aki elkalauzolja a látogatókat az ezer-ezeregyszáz éves rejtély kulisszái között.

Akkor talán lenne élete a Holdon. 

 

Később újabb üzenet. „Eladtuk a házat. Pénz külön számlán. Kinéztük Esztikének az új lakást.” 

 

Csend. Hanna felriad a csendre. Felül az ágyban, és meglátja az apját. A sarokban ül. Kockás inget visel és szemüveget, őszülő haját hátrafésülte. Hannát nézi. Hanna összehúzza magát az ágyon.

- Eladták a házat, apa - mondja - Eladtak mindent.

Az apja arckifejezése szomorú lesz kicsit talán, nem látni jól a félhomályban. Mélyet sóhajt. Hanna arra gondol, meg kellene kínálnia valamivel az apját; teával, vagy kávéval, mert otthon is mindig meg kell kínálni a vendégeket. De túl bonyolult italt készíteni, és Hanna beszélni akar.

Hanna elmondaná, hogy nem így tervezte. Nem így tervezte az egész életet, más álmai voltak. Kellett a pénz, mert a házon sok adósság volt, anyut kirúgták otthon, Eszti nem kapott munkát, és a betegség; lehetetlen, mennyibe kerülnek az otthonok a speciális ellátással, meg speciális készülékekkel, meg speciális gyógyszerekkel, amiktől persze az apja ugyanúgy napról napra elfelejtett mindent, a barátait, a szomszédait, a szüleit, a családját, míg végül élni is elfelejtett.

Hanna néma marad.

Az apja köhög a sarokban, a szája elé kapja a kezét, de a köhögés tovább rázza, míg végül kiesnek a szemei, halkan koppannak az ölében, vakon utánuk kap, de elgurulnak a sötét padlón, és Hanna a földre veti magát, hogy visszaszerezze a szemgolyókat, hogy az apja újra láthasson, de kezei a Hold jeges porát markolják.

Hanna a saját üvöltésére ébred, majd a párnájába harap, hogy mások ne hallják a sírását. Nem akar ő maga is zajforrás lenni.

Mikor nem tud elaludni, a viking magányára gondol; talán a családja a hajóban van, és a barátai is, eltemetve a porban. De Hanna mégis azt gondolja, hogy a viking egyedül érkezett. Ezer évvel ezelőtt felnézett a Holdra, és azt mondta, az a földrész az enyém. Megépítette a hajót, és első telepesként elindult. Vitt magával vizet, és bőrtömlőkben levegőt; talán magvakat és állatokat is. Hanna úgy képzelte, a viking nem meghalni jött ide. A viking élni akart, visszatérni a Földre, hogy hírét vigye az új földrésznek. A dolgok mégsem úgy alakultak, ahogy tervezte.

 

Az ukránok előbb tudják, mi lesz a döntés, mint a vezetők. Kiszámolták. A Marsról 14 millió tonna érc halad a Hold irányába, várva a raktározást és a feldolgozást. 11 hónapon belül megérkezik a szállítmány; kijelölt helye a konténerváros, aminek az alapjait már ásni kellene. Milliárdok forognak kockán; nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni a lerakat helyét.

A hajó a szakértők szerint alkalmatlan a mozgatásra. Szétszakadna, ha megpróbálnák kiemelni. A jogászok néhány nap vita után arra jutnak, hogy a Hold betelepítetlen területein nem érvényesek a Föld bármelyik országában vonatkozó régészeti törvények. Attól, hogy az ásás közben egy régészeti leletre bukkantak, a Neolunar X-7 munkatársainak nem kell megőrizniük azt. A lényeg, hogy a konténerek időben a helyükre kerüljenek. A hajót és a vikinget, mivel tárolásukra nincs megfelelő mód, hulladékként kell kezelni, bedolgozva őket a Hold talajának felső rétegébe.

A munkások tudomásul veszik döntést. Mindenkinek kell a prémium, és a semmittevés itt rosszabb, mint a munka. Rossz gondolatai támadnak az embernek.

Hanna még egyszer kimegy a hajóhoz; a protokollt megszegve egyedül indul el, munkakezdés előtt, gyakorlatilag éjszaka. Csak a Föld világítja az útját. Maga sem tudja, mit akar; talán semmit.

Amikor Dániában tanult, nyaranta Norvégiába ment át felszolgálónak egy kávézóba, egész északon. Soha nem ment le a nap, de hideg volt. Minden hajnalban, munkába menet gigászi hegységek kísérték útján; hófödte csúcsaik az életre alkalmatlanok, sziklás falaik megmászhatatlanok. A hegyekkel nem lehet mit kezdeni; így Hanna számára az élete perifériáján léteztek csupán, a táj adottságaiként.

fold.jpg

A Földre is igyekezett így nézni reggelente, munkába menet; mintha egy névtelen norvég hegy lenne. Jelentés nélküli, önmagáért való, mozdíthatatlan jelenség, ami semmilyen hatást nem gyakorol az életre.

A viking fekszik a földön, sisakja mögül az eget bámulja. Nem is az eget: a Földet. Hanna most úgy gondolja, hogy a viking maga választotta ezt a pózt. Kisétált a hajóból, és amint rájött, hogy itt nem lesz új viking kolónia, nem lesz új család, új ország, lefeküdt.

Most Hanna is lefekszik; elhelyezkedik a viking mellett, a karjaik csaknem összeérnek, és felnéz az égre, hogy ugyanazt lássa, amit a viking látott ezer éve. A Földet.

Ott, a távolban az anyja és a húga épp most költöznek be egy új házba; még néhányat forog a bolygó, és anyuból nagymama lesz, majd meghal, és aztán Esztiből lesz nagymama később. A családi ház porrá omlik idővel, a régi cseresznyefát már tíz éve kivágták amúgy is. Az emberek, akiket ismert, barátok, tanárok, szeretők, mind megváltoznak; most is, ebben a pillanatban is változnak, ahogy a Föld száguld és pörög a világűrben, és mire Hanna visszatér, ha visszatérhet valaha egyáltalán, már idegen lesz. Idegen talán saját maga számára is, pedig a Föld innen nézve nem változik egy kicsit sem. 

Érzi, hogy a viking megfogja a kezét, de nem néz oda. Ezer év hirtelen olyan kevésnek tűnik. Megszorítja a viking kezét, az pedig visszaszorít.

Megkönnyebbül. Mintha eddig beton töltötte volna ki a lelkét, amitől most megszabadul végre. Ő és a viking ugyanarra gondolnak; bármi történik is ezentúl, innen haza soha nem térnek; csak egy módon.

Hanna a sisakjához nyúl; elfordít egy kapcsolót. A biztonsági rendszer sípoló hangon figyelmeztet a veszélyre.

Aztán végre csend.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.