Gergely Ágnes kapta a Tiszatáj-díjat

A Tiszatáj Alapítvány kuratóriumának döntése alapján a 2019-es év Tiszatáj-díját Gergely Ágnes költő kapta.

.konyves. | 2020. április 01. |

Gergely Ágnes kapta a 2019-es Tiszatáj-díjat. A költőről a kuratórium ezt írta közleményében (bővebben a Tiszatáj áprilisi számában lehet olvasni róla, melyet - a veszélyhelyzetre tekintettel - elektronikusan jelentetnek meg): 

„Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. XX. századi szerzőként a holokauszt, a vasfüggöny, a rendszerváltás ellentmondásainak túlélője, emlékezője. Többször írt a magyar társadalom morális kátyúiról, mégsem tagadja meg a magyarságot. Ugyanakkor Gergely művészete ellentmond annak, hogy pusztán társadalmi-politikai, illetve történelmi referenciák szerint olvassuk. Különféle kultúrák, műveltségromok merülnek föl a verseiben az emberi civilizáció kollektív emlékezetéből. Gergely művei jó példái annak, hogy a világirodalom a magyarban, a magyar a világirodalomban teljesedhet ki. „Vasesztergályos, tanár, újságíró, szerkesztő; költő, író, műfordító, esszéista és egyetemi oktató: fordulatos pálya, gazdag életút a Gergely Ágnesé.”, írja róla a monográfusa, Halmai Tamás. Költőként az Újhold folyóirat nyugatos esztétizmusához kötődött, azzal, hogy Gergely számára a művészet nem pusztán menedék, nem is egészen lázadás, hanem az etika, illetve a létezés problémáinak feszegetése. Prózaíróként hasonló kérdések foglalkoztatják, mint a költészetben.

Az idegenség, a magány, a szenvedés, a szerelem motívumai jelennek meg a regényeiben, illetve a nagy sikerű emlékirataiban is.

Gergely műfordítóként is kötődik a világirodalomhoz, valójában először műfordítóként ismerték el. Kezdetben angolszász költőket tolmácsolt magyarra, később afrikaiakkal gazdagította a magyar műfordítás történetét. Ugyanakkor bármerre is elkalandozott, bármilyen költői divatok is tűntek fel és süllyedtek el az évtizedek során, Gergely alkotói világa autonóm sziget maradt.“

Gergely Ágnessel pár éve, a Két szimpla a Kedvesben megjelésekor interjúztunk, akkor többek közt az emlékezés nehézségeiről beszélgettünk vele:

„Nem tudtam megérteni azokat az idősebb embereket, akik vadásszák az emlékeiket, és mennek az emlékeik nyomában. Én majd nem leszek ilyen, mondtam magamnak, én a jövő embere leszek, és nem a múlté. Akkor valóban így is gondoltam, de a dolgok átalakulnak. Azt hiszem, a jellemem nem alakult át, mert állandóan figyelek, hogy ne mondjam az ellenkezőjét annak, amit máskor.

De az nem jellemkérdés, talán inkább érzelmi kérdés, hogy az ember akar-e emlékezni."

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Gergely Ágnes: Nem voltak mestereim, nem volt kinek a lábához ülnöm

...

Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben (RÉSZLET)

...

Nyolcvanéves Gergely Ágnes író, költő, műfordító

Hírek
...

Kristin Hannah Fülemüle című bestsellere filmen is érkezik

...

Nádas Péter egy több száz éves német rend tagja lett

...

Macska a széken, teknős a könyvespolc alatt – Szerinted jó ötlet az állatos könyvesbolt?

...

A Normális emberek sztárjával készül új Jane Austen-feldolgozás