Színész nem lehetett, ezért vasesztergályosnak állt. Később az angol nyelv mellett kötelezte el magát, tanított és fordított (brit, amerikai és afrikai szerzők műveit), és persze írt, verset, regényt és esszékötetet. Legújabb - önéletrajzi - regénye (Két szimpla a Kedvesben) a napokban jelenik meg az Európánál. Október 5-én nyolcvanéves Gergely Ágnes Kossuth-díjas író, költő, műfordító.
Gergely Ágnes 1933. október 5-én született Endrődön (ma: Gyomaendrőd), apja újságíró, anyja tisztviselő volt, a család iskolás korától Budapesten élt. A második világháború idején otthonukat kifosztották, apját munkaszolgálatra hurcolták, ahonnan nem tért vissza.
17 évesen eredményes felvételi vizsgát tett a Színművészeti Főiskolán, de értelmiségi-polgári származása miatt, és mivel édesapja a szociáldemokraták Peyer Károly vezette jobboldalához kötődött, a főiskolai tanulmányokból kizárták. 1952-ben vasesztergályos szakmai bizonyítványt szerzett, majd intenzív nyelvtanulással egybekötve befejezte a középiskolát, 1953-ban szakérettségi vizsgát tett. Még ebben az évben felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol 1957-ben vette át magyar-angol szakos középiskolai tanári diplomáját.
Általános, majd középiskolában tanított Újpesten, közben fordított és írt. Első műfordításkötetei, James Joyce és Dylan Thomas művei, 1958-tól jelentek meg, első verseskönyvét Ajtófélfámon jel vagy címmel 1963-ban adta ki a Magvető, prózai munkássága 1966-ban a Glogovácz és a holdkórosok című szatírával indult.
1963-ban elhagyta a tanári pályát, újságíró lett a Magyar Rádió külföldi adásainak szerkesztőségében, majd az Élet és Irodalom rovatvezetőjeként dolgozott. 1973-ban ösztöndíjjal egy évet töltött az Egyesült Államokban az Iowai Egyetem nemzetközi íróprogramjának résztvevőjeként. Hazatérve a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője lett, majd 1977 és 1988 között a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat rovatvezetője volt. Közben 1975-ben angol és amerikai költészetet tanított a szegedi József Attila Tudományegyetemen, 1979-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol-amerikai-afrikai irodalomból doktorált, ezt az egyetem 1997-ben PhD fokozattá minősítette. 1992-ben meghívást kapott az ELTE Angol Irodalmi Tanszékére, ahol a doktori képzés keretében W. B. Yeatsről vezetett szemináriumot és magyar műfordítás-történetet tanított 2003-ig. Műfordítói és kutatói munkájának találkozásából születtek műelemző tanulmányai, önálló tanulmány- és esszékötetei, mint a Költészet és veszélytudat (Christopher Okigbóról, a biafrai háborúban elesett klasszika-filológus afrikai költőről), valamint a Nyugat magyarja (esszénapló William Butler Yeatsről).
Gergely Ágnesnak 2006-ig 14 verseskönyve jelent meg, köztük hat gyűjteményes válogatás, de mindig új művekkel, ciklusokkal kiegészülve (Válogatott szerelmeim, Árnyékváros, Királyok földje, A barbárság éveiből, Carmen lugubre). Költői ízlését, belső szemléletét érzékelhető módon alakította az angolszász és a kelta hagyomány, de erősen vonzódik az antikvitáshoz, a latinon csiszolódott poétikai-grammatikai igényességhez. Az első, 1966-os mű kivételével regényei összetartoznak, egy önéletrajzi fogantatású, de fikciós elemekkel átszőtt, laza tetralógia darabjainak tekinthetők, amelyek 1973 és 2000 között jelentek meg (A tolmács, A chicagói változat, Stációk és Őrizetlenek). Valamennyi regényre jellemző a központi szereplő nézőpontjának következetes érvényesítése, egy kivételével egyes szám első személyű elbeszélőjük van, s mind a négy főhőse erőteljesen megrajzolt nőalak.
A prózai és a költői életmű egységet alkot, a verseskötetek és a regények egymásra vetülve adják ki Gergely Ágnes írói világának hiteles képét. Ezt egészítik ki esszéisztikus igényű, egyedi műfajú memoárjai: egy riportnapló, egy esszénapló és egy tárcanapló.
Gergely Ágnes munkásságának markáns területe a műfordítás, elsősorban a brit, az amerikai és az afrikai irodalom közvetítője. Többnyire verseket fordít, de drámát, regényt, novellát is. Az angol mellett francia, német, orosz és bolgár nyelvű verseket is tett át magyarra, s angol közvetítéssel vagy nyersfordítás alapján több más nyelvű művet is. Tagja a Szépírók Társaságának és a PEN Club magyar tagozatának. 1998-ban tagjai sorába választotta az MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiája, 2000-ben pedig a Digitális Irodalmi Akadémia. Tevékenységét többek között József Attila-díjjal (1977, 1987), Déry Tibor-díjjal (1985, 1996), Füst Milán-díjjal (1994), Getz-díjjal (1996), Kossuth-díjjal (2000) jutalmazták.
(MTI)
