Kurta Niké hangján szólal majd meg a Lizzyt alakító Léa Seydoux, míg a Störr kapitányt megformáló Gijs Nabert Hajduk Károly szinkronizálja az Arany Medve-díjas és Oscar-jelölt Testről és lélekről rendezője, Enyedi Ildikó új filmjében. Fontos szerepekben hallhatjuk még Törőcsik Franciskát, Thuróczy Szabolcsot, Mészáros Bélát, Mácsai Pált, Jordán Adélt, Gáspár Tibort, Gáspár Sándort, Schneider Zoltánt, Nyakó Julit és Zsótér Sándort.
„Érdekes volt Léa Seydoux-val és Enyedi Ildikóval ebben a trióban lenni. Megfoghatatlan kémia alakult ki közöttünk, mintha egy lénnyé formálódtunk volna. Annyira belefeledkeztem Léa játékába, hogy néha elfelejtettem mondani a szöveget! Léa nagyon levegősen beszél, mégis szépen artikulál, A szinkronban azt az arányt volt a legnehezebb megtalálni, hogy mi az a zártság és titok, ami még „olvasható” hangban” – nyilatkozta a korábban a Szputnyik Társulatból ismert, most szabadúszóként dolgozó Kurta Niké.
„Nem szoktam szinkronizálni. Ildikó és a film miatt mentem. Nagyon izgultam, mert ezeket a mondatokat Gijs Naber már elmondta. Jól. Hát az a minimum, hogy ne rontsam el az ő munkáját! Azt hamar megéreztem, hogy biztos kezekben vagyok. Ildikó végig ott volt, alaposan meggyúrtunk minden jelenetet és pokolian sok segítséget és türelmet kaptam Báthory Orsiéktól is” – nyilatkozta Hajduk Károly, akinek az esetében különös helyzetet hozott, hogy ő szerepel is a filmben.
„Nagyon abszurd volt saját magammal beszélgetni abban a jelenetben, amiben én is játszom a filmben.
Igyekeztem csak akkor a monitorra nézni, amikor Gijs van képen és nem belegondolni abba a kétségtelenül röhejes dologba, hogy Hajduk kérdez, amire Hajduk válaszol” - meséli a színész.
A Cannes-ban bemutatott film kapcsán mi is írtunk Füst Milán több mint 20 nyelvre lefordított regényéről, amin az író hét éven keresztül dolgozott. Például, hogy mit tartott a korabeli kritika a könyvről, hogyan emlékezett vissza az író az alkotás éveire, és melyik híres rendező akarta még a hetvenes években adaptálni a regényt.
Arról is beszámoltunk, hogy a cannes-i bemutató után meglehetősen vegyesen reagáltak a kritikusok. A franciák imádták és gyönyörűnek találták a filmet, az amerikaiak viszont fanyalogva dohosnak nevezték.
