Egy szűkkörű irodalmi klub tagja lett hétfő este Colson Whitehead - Booth Tarkington, William Faulkner és John Updike után ő a negyedik író, aki kétszer nyerte el a legjobb szépirodalmi műért odaítélhető Pulitzer-díjat. Whitehead A Nickel-fiúk című regényével (olvass bele ITT) zsebelte be az elismerést, amely valós történeten alapul: egy javítóintézetről szól, amely több ezer gyerek életét nyomorította meg. Pár éve ugyanis egy floridai javítóintézet mellett egy titkos temetőre, és benne 81 holttestre bukkantak. A nyomozás során kiderült, hogy a fiatalkorúak számára fenntartott intézményben éveken át brutálisan bántalmazták a színesbőrű diákokat, akik közül jó páran bele is haltak a személyzet kegyetlenkedéseibe. Whitehead akkor elmondta, sokkolta az eset, de az is, hogy milyen kevés figyelmet kapott az egész ügy.
A regény korábban a hét könyve is volt nálunk: kritikánkban akkor azt írtuk A Nickel-fiúkban A föld alatti vasúthoz hasonló technikát alkalmazott Whitehead, azaz
valós eseményekből indult ki, de azokat elemelte, saját szereplőkkel és motívumokkal tette személyessé és mindenki számára átérezhetővé. A regényben elénk táruló tér, a Nickel Akadémia hasonlóan szimbolikus helyszín, mint az Underground Railroad volt, amely „Amerika rejtett lelkiismeretét” materializálta, hiszen ez is minden olyan gyerekről szól, akit elítéltek vagy bántalmaztak valaha a bőrszíne miatt.
A Pulitzer-díjat odaítélő bizottság indoklásában kiemelte, hogy a regény, miközben bemutatja, milyen visszaélésekhez vezetett a szegregációs korszak iskolareformja, végeredményben az emberi kitartásról és méltóságról mesél. Whitehead korábban A föld alatti vasúttal nyerte el a díjat, amelyből Barry Jenkins (Holdfény) forgatna sorozatot.
Forrás: EW
![Tóth Réka Ágnes és Simon Márton: Megtanultuk, hogyan legyünk igazi csapat [Ezt senki nem mondta!]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/4/43356/fe_580_320_esnm_simon_toth_1180_600.jpg)