Idén húszéves a pécsi székhelyű Jelenkor Kiadó. A kerek évforduló alkalmából összeszedtük a 20 kedvenc jelenkoros könyvünket, és fátyolos szemmel gondoltunk vissza azokra az időkre, amikor egy maréknyi, hátsó borítóról kivágott olvasó nőalakkal, azaz a Jelenkor-sarokkal ingyen könyvekre tehettünk szert. (Ezúton kérünk elnézést az ország különböző pontjainak könyvtárosaitól, akik hiába keresték a kupont a visszavitt könyvek hátulján, már csak friss ollónyomokat találtak.) Listánk fontossági sorrend nélküli, erősen szubjektív, és kommentben folytatható.
Bodor Ádám: Vissza a fülesbagolyhoz (1992)
Válassz ki egy random piacot, tanyát, vagy külvárosi buszmegállót, ülj le egy sarokba, és olvadj bele a környezetbe. Ha szerencséd van, természetes élőhelyén figyelheted meg a Bodor-univerzum kisemberét. A 25 év terméséből kiválogatott novellák világa jelentéktelennek tűnő, apró mozdulatokból áll össze, az ember saját gesztusainak élőképe, a magány rejtett küszöbében pedig nem is olyan nehéz megbotlani.
Venedikt Jerofejev: Moszkva-Petuski (1994)
„Ez az a könyv, ami két-három oldalnyi dallaszozás után bárkit egyenesen a detoxikálóba juttathat, amellett pedig egyszerre igen szórakoztató, és egyszerre – bár tudom, nem illik az ilyesmit iderángatni, de: különösen a szerző élettörténetének ismeretében – megrendítő” – írtuk Jerofejev regényéről évekkel ezelőtt, és a véleményünket még mindig fenntartjuk. „Ó, szabadság, egyenlőség! Ó, testvériség és édes semittevés! Ó, szent felelőtlenség! Ó, népem életének legboldogabb órái: az italboltok nyitásától a zárásig!” Csak nehogy sírás legyen a nagy vigasság, és a hazájában a nyolcvanas évekig szamizdatként terjedő kisregény vége.
Garaczi László: Mintha élnél (1995)
Kimenekülök, kimenekülsz, kimenekül. A lírai (epikus) én (ő) keresi a helyét. Garaczi énregénye az 1960 és 1990 közti időszakról mesél, és bár a szerző kíméletlen őszinteséggel hámozza le magról emlékeinek rétegeit, mégis mi jövünk zavarba. Ugrálunk korántsem dicső múlt, és tengődő jelen között, badtrip az oviban, szilánkos kamaszévek, a felnőttkor meg, na azt inkább hagyjuk! Tudjuk, hogy a fantasztikus Pompásan buszozunk is a Jelenkornál jött ki, de mégiscsak a Mintha élnéllel kezdődött az önéletrajzi jellegű lemurkodás.
Závada Pál: Mielőtt elsötétül (1996) 
A szociográfiai munkák után a Mielőtt elsötétül volt Závada Pál első novelláskötete (és egyelőre az utolsó is, hiszen azóta regényekkel jelentkezett), mely öt rövidprózát és a címadó kisregényt adott az olvasóknak. Radnóti Sándor így írt a kötetről: „Závada regényére magára is mint fényképek sorára fogok előbb-utóbb visszagondolni. Egy-egy fénykép az ötvenes-hatvanas évekből, több a hetvenesekből, a legtöbb a nyolcvanasokból és a kilencvenesek elejéről. Így éltünk.”
Baka István: Tájkép fohásszal (1996)
A „sem népi, sem urbánus” költő 1969 és 1995 között írt verseinek gyűjteménye hazáról, hagyományról, betegségről, fájdalomról, olyan metaforákkal, mint „sötétedik a mennyekre ragasztott plakát” vagy „fölöttem rózsás húsu felhő fény-ujjal éjlő ágyékán matat”. Bakát olvasni kötelező! Ahogy a kötet címadó versének végén írja: „És hogyha rímnek engemet elég tisztának nem találsz, beérem azzal is - legyek versedben asszonánc!”
Petri György: Versek (1996)
Minden olvasásra buzdító monológ felesleges volna, helyette álljon itt annyi, hogy ebben a kötetben Petri minden, 1975 és 1995 között publikált verse benne van. A költészet elérte célját.
Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A test angyala (1997)
Ha feltételezzük, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő, akkor akár azt is feltételezhetjük, hogy minden írói ambícióval megáldott, meglehetősen sznob, de annál egyszerűbb hölgy mögött áll egy Parti Nagy Lajos. Sárbogárdi Jolán (és persze Esterházy Csokonai Lilije) a kortárs chick-lit nagyasszonya, helyesírási hibástul, idegenül használt szavastul, és elferdített szólásostul együtt. Könnyed „habszódia”, szerelmes gépírókisasszonnyal, a jó ízlés határán tíz centivel belül.
Wysława Szymborska: Kilátás porszemmel (1997)
1996 irodalmi Nobel-díjasának második, magyar nyelven megjelent verseskötete (a Csodák vásárát 1988-ban adta ki az Európa – a szerk.) gyógyír a nehéz napokra. Sőt, kihagyhatatlan ajánlat! Szymborka a lengyel Borges, aki még egy bevásárló listát is úgy vetne papírra, hogy a tej, kenyér, cigi, bor azonnal verssé válna. „Az élet, kapásból. Előadás próbák nélkül. Test igazítás nélkül. Fej gondolkodás nélkül.”
Bruno Schulz: Fahajas boltok (1998)
„…leginkább ott érzem magam otthon, ahol még sohasem jártam, s ahova Bruno Schulz vitt el a Fahajas boltok-ban. Ez számomra a világ legszebb városa, éppen azért, mert már nem létezik. Azóta, hogy elolvastam a Fahajas boltok-at, odaköltöztem, és a mai napig is ott lakom” – jelentette ki bizonyos Bohumil Hrabal, miután elolvasta a lengyel rajztanár elbeszéléseit. Schultz aranyban füröszti az Osztrák-Magyar Monarchia unalmas kisvárosát, poros utcácskáira álomszerű jelenetek pingál, és életre kelt egy bélyegalbumot. Franz Kafka lengyel fordítójának könyve a Jelenkor közép-európai irodalmra specializálódott Kiseurópa sorozatában jelent meg. A kötetet a freskófestő szerző fekete-fehér illusztrációi díszítik, extra tartalomként pedig Stanislaw Ignacy Witkiewicz-cel és Witold Gombrowicz-cal való levelezésének részletei olvashatók.
Mészöly Miklós: Az atléta halála (1998)
Négy fiú, és a vagány Pécsi Pici próbálgatják szárnyaikat, feszegetik határaikat, és dobják a futópálya salakjára ártatlanságukat. A háború szétzilálja a bandát, a közös sportszenvedély is elillan, csak Őze Bálint folytatja magányos edzéseit, kapaszkodik görcsösen kamaszkorának emlékeibe, és őrlődik legalább három nő között. Yoda szerepében Pepita, az idős tréner, Mészöly címe nyomokban spoilert tartalmaz.
Ottlik Géza: Továbbélők (1999)
Az Iskola a határon ősváltozataként, előzményregényként is emlegetik a Továbbélőket, mely sokáig csak a „rejtélyes kéziratként” élt az irodalmi köztudatban. Legendává vált maga a legenda. Ötven évig hevert kiadatlanul, a történet végére látszólag 1999-ben került pont. Vagy mégsem? Ottlik személye és munkássága körül akkor és azóta is fel-fellángol a vita (Esterházy egy ugyanabban az évben kialakult polémiában ugyanakkor leszögezte, „Nincs Ottlik-rejtély”), a teljes Ottlik-kép megértéséhez azonban a Továbbélők mindenképpen fontos adalék lehet.
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája (1999) 
Hömpölygős, szerteágazó kelet-európai mese egy három részre szakadt országból. Benne öt csodás képességgel rendelkező mutatványos járja a vidéket egy „ormótlan kékkönnyes szekéren”, kilépve időből és kicsit talán a térből is, hogy azután megmentőként vagy, ha kell, bosszúállóként lépjen föl, és avatkozzon bele az események folyásába. Nyelvezete gazdag, költői, helyenként trágár, észre sem veszed, és szép lassan körbefon. A varázs benne, bennünk van, kétségtelen.
Miljenko Jergovic: Szarajevói Marlboro (1999)
Vallomás a délszláv háborúról, szubjektív dráma, és kitörő érzelmek nélkül. Jergovic rezignáltan veszi tudomásul a pusztulást, gyors és felületes, mint Ivanka temetése a Kertész című novellában, bár felületessége nem a felszín unott kaparászásából fakad, inkább abból, hogy nem érti a világot, de elfogadja, mert nem tud változtatni rajta. Őrület, egy lépés távolságból, háttérben a lángoló szarajevói könyvtárral.
Jean-Philippe Toussaint: A televízió (2000)
Nézni vagy nem nézni, ez itt a kérdés. A negyvenes éveiben járó anonim antihősünk nudista strandra jár, és mániákusan nem néz tévét, a kettő között pedig Tizianóról szóló regényén dolgozik. Illetve csak dolgozna, mert már akkor megakad, amikor először kellene referálnia könyvének címadójára. Ráadásul még nyaraló szomszédai is megkérik, hogy locsolja a növényeiket, amíg ők távol vannak. Mennyi kín, mennyi megoldandó feladat! Egy ilyen, virágöntözés céljából megejtett látogatás alatt mégiscsak bekapcsolódik a televízió, hősünk pedig szépen rajta is marad, mint országúti kerékpárversenyző a kimutathatatlan doppingon. Tökéletes kisregény az akarat mindent, főleg a regényírást legyűrő diadaláról.
Grecsó Krisztián: Pletykaanyu (2001)
Két verseskötet után ezzel az elbeszéléskötettel tette le prózaírói névjegyét 2001-ben Grecsó Krisztián, hogy azután rögtön kezdésnek kisebbfajta botrányt is gerjesszen vele. Történt volt, hogy az író szülőfalujában többen is magukra véltek ismerni a Pletykaanyu figuráiban, ami zajos nemtetszést aratott a helyiek között. („Több helybéli is kiment édesanyámhoz az üvegházba, és megmondták neki a tutit. Mit kellett volna nekem csinálnom, ahelyett, hogy írogatok – mivel játsszak inkább” – vallott erről Grecsó egy régebbi interjúban.) A hullámok azóta elcsitultak, a Pletykaanyut számos más Grecsó-mű (regény, dráma, forgatókönyv) követte, ez az első „gyerek” azonban mégis – ennek ellenére és emiatt is – talán az egyik legemlékezetesebb.
Lengyel Péter: Macskakő (2003) 
Na, most akkor, krimi vagy irodalom?, vetődik fel az eredeti 1988-as megjelenés óta unos-untalan. És ha is-is? A két idősíkon futó, a jelenben és a tizenkilencedik század végi Budapesten játszódó történet keletkezéséről a szerző mindenesetre a következőket mondta: „A regény csírája egy mozzanat volt: a nagyapám teszi a szépet Kassáról a Budapesten élő nagyanyámnak, Bertuskájának… A teljes élet… Az övé, a miénk, országé-világé, elődöké és utódoké. Betörők, kurvák és magasértelmiség, vadászó nagymacskák az éjszakában, történelem, lomtalanítás, vásári ma és vásári tegnap, a Nagy Bumm, földrészek lomha vándorlása és az élet előtörténete a földön, zsenge kisgyerek, zenés kupi, a Medence a két magyar hazával, bűn és úgynevezett bűn, Király és király, nejlon néni, vengerkák, Oktogon, Pétervár, Monarchia és új birodalom, szauruszok párzása, pesti német szó, por, piszok, ékkő és pöcegödör…” Mi kell még?
Nádas Péter: Saját halál (2004)
„Meglehet, hogy csak két perc volt, lehet, hogy hatnál is több. Több millió év telt el három és fél perc alatt. A teremtés történik meg, amikor az ember halála és a születése összeér.” A halálról már írtak rengeteget, a saját halálát azonban talán még senki sem rögzítette. Nádas azonban megírta, józanul, feszesen, dráma nélkül. Nincs cifrázás, sem nagy szavak, csak valami súlytalan lebegés, meg reflexiók egy abszurd utazásról. És persze a vadkörtefa, tavasszal, nyáron, ősszel és télen. (Természetesen a szintén a Jelenkornál megjelent Párhuzamos történeteket is nagyon szeretjük!)
Polcz Alaine: Asszony a fronton (2005)
Polcz Alaine leírta a leírhatatlant, egy fiatalasszony történetét, akit a második világháború utolsó napjaiban a bevonuló szovjet katonák többször megerőszakolnak. Az ő történetét. Polcz Alaine visszaemlékezéseibe egy kicsit az olvasó is belehal, mégis fontos kötet, kihagyhatatlan. Muszáj elolvasni.
Horváth Viktor: Török tükör (2009)
„Fényes arcú efendi! Féltett gyermeke gyermekeimnek! Biztosan tömött párnáidra dőlve nyitottad ki ezt a könyvet szobád falát borító szőnyegek között, jó tűz mellett, forró italt kortyolva. Neked írok, olvasd jó szívvel!” Ezekkel a szavakkal indít a Török tükör, és a tiszteletteljes kérést megfogadva olvastuk is, jó szívvel. A csillagok szerencsés együttállásának, és a 16. századi török-szállta Magyarországon játszódó élvezetes sztorinak, „szép és rettenetes” nyelvezetének köszönhetően azonban nem csak az olvasók, hanem a kritikusok is szerették a regényt, amely tavaly még a „kis Nobelként” emlegetett EU irodalmi díjat is elhozta.
Oravecz Imre: Kaliforniai fürj (2012)
„Az elvágyódás, a megmaradás és a kötődés regénye is a Kaliforniai fürj, amely ráérősen, a klasszikus történetmesélés hagyományait felelevenítve, a részleteket aprólékosan kibontva festi fel a gazdasági boldogulást kereső 19. századi magyar kivándorlók portréját” – írtuk nem is olyan régen az Ondrok gödréből megismert Árvai család történetét továbbgördítő Kaliforniai fürjről. Most se gondoljuk ezt másként: erős, hiánypótló kötet, az arctalanok és a névtelenek útkereséséről, álmokról és vágyakról, melyek nem biztos, hogy mindig Amerikáról szólnak.
Szerző: Ruff Orsi - Rostás Eni
