Az elmúlt évek egyik non-fiction szenzációja volt a brit biológus, Merlin Sheldrake Az élet szövedéke című könyve, amiben a gombák rendkívül komplex és még mindig bőven feltárásra váró, de már így is lenyűgöző világáról mesélt a laikus olvasó számára is érthetően és érdekfeszítően (itt beleolvashatsz). A kötet hazai megjelenése ráadásul összetalálkozott a Last of Usszal, így Sheldrake is a figyelem kereszttüzébe került (a sorozatról, Shaldrake könyvéről és a gombák kultúrtörténeti szerepéről is beszéltünk Sepsi Lászlóval ebben a podcastban). Szeptemberben Merlin Sheldrake a Brain Bar vendége volt, a rákövetkező héten telefonon értük el egy rövid beszélgetés erejéig.
Fotók: Brain Bar
“Mindig érdekelt az élővilág sokfélesége”, mesélte Sheldrake a Brain Baron arra a kérdésre, miért éppen gombákkal kezdett foglalkozni. A kíváncsiságát gyerekként a kerti komposzt keltette fel, azaz, hogyan alakul át hónapok alatt a banán- vagy a narancshéj talajjá. A szülei elmagyarázták neki, miként zajlik a folyamat, hogy szabad szemmel nem látható kis élőlények végzik el a munkát, ő pedig elképesztő szupererőnek érezte a lebontás képességét. Később az is lenyűgözte, hogy a kalapos gombák (ezek a gombáknak valójában a termőtestjei, amikkel szaporodnak, ezekből eresztik ki a spóráikat) milyen gyorsan nőnek – akár egy iskolai nap végére is látványos volt a változás.
Már világhírű biológusként az előadásában megjegyezte, ahhoz képest, hogy rendszertanilag a gombáknak saját országuk van, eddig messze nem kaptak annyi figyelmet, mint az állatok vagy a növények. Pedig a gombák változatossága lenyűgöző: a gombafonalak hálózata (a micélium) egészen kicsi is lehet, ám a Földön élő legnagyobb organizmusok közé is tartozhat. Mi, emberek nagyon centralizált élőlények vagyunk, szívünk és agyunk van, amik irányítják a működésünket. A gombáknak nincs ilyen központjuk, mégis képesek koordinálni magukat. A micéliumhálózatok nagyszerű problémamegoldók, de arra is képesek, hogy egy kis darabkájukból újra felépítsék önmagukat – ezt Sheldrake ahhoz hasonlította, mintha egy levágott körmünkből reprodukálni tudnánk egy másik önmagunkat. A gombák képesek érzékelni a fényt, a hőmérsékletet, a nyomást, a vegyi anyagokat stb. Annyira különböznek tőlünk, mintha földönkívüliek lennének.
Pedig nagyon is fontos szerepet töltenek be a Földön. A gombák közvetítőként működnek, összekötik az ökoszisztéma különböző részeit, ott vannak például a növények gyökereinél, és aktívan hatottak azok evolúciójára is. Sheldrake kiemelte, hogy a gombafonalak hálózata szerinte bizonyos szempontból az ökológia fundamentális alapelveit szemlélteti. Az ökológia az élőlények és az élőhelyek közötti kapcsolatokat vizsgálja – és a gombafonalak maguk azok a szövedékek, amik összekötik ezeket. Sheldrake szerint az élet az organizmusok komplex együttműködésének története, ami során a felek együtt valami olyat érnek el, amire egyedül képtelenek lennének. Mi pedig nemcsak ebben tanulhatunk tőlük és róluk, hanem sokféle úttörő és környezetbarát módon hasznosíthatjuk is a gombákat. Hogy hogyan, arra a telefoninterjúban kérdeztünk rá.
A Termőtestek című magyar regényben szereplő város alvilága egy drogként használt gomba köré szerveződik – ám a végén kiderül, hogy a komplex gombahálózat gyakorlatilag irányítja a várost. Mennyire pontos analógia ez a gombák valódi szerepére?
A gombák nagyon fontos szerepet játszanak a bioszférában, és ma, illetve a múltban is formálták az életet a Földön. Nyilván egy várost nem tudnak ilyen módon irányítani (bár vannak olyan gombák, amik rovarok testében növekednek és befolyásolják a viselkedésüket, mielőtt megölik őket), de arra jó analógia, hogy tényleg mindenhol ott vannak és sokféle módon hatnak ránk.
A zombik jól házasodnak a gombákkal, de mi nemcsak biohorrort ajánlunk, hanem pszichedelikus alapművet és egy gombakutató sztár ismertetterjesztő könyvét is.
Mi a gombák titka vagy szuperképessége, ami ennyire sokoldalúvá teszi őket?
Nem lehet egyet megnevezni, viszont kiemelném a micéliumhálózatot, azaz a tubuláris sejtekből épülő gombafonal-hálózatot, aminek nincs irányítóközpontja és folyamatosan átalakítja magát. Például a gomba ahelyett, hogy az élelmet venné magához, saját magát helyezi az élelmébe. A micélium lehetővé teszi a gombáknak, hogy hatékonyan felfedezzék a környezetüket és reagáljanak annak változásaira, valamint hogy kifinomult kommunikációs hálózatokat hozzanak létre.
A micélium tanulmányozása segíthet megérteni más biológiai hálózatok működését, mint amilyen például az emberi agy?
A gombahálózatok pont azt mutatják nekünk, hogy a problémamegoldáshoz nem kell bonyolult agy.
Nekünk szükségünk van az agyunkra, de van más módja is olyan intelligens viselkedések kialakításának, amik megfelelnek az élet kihívásainak. Sokat tanulhatunk a gombahálózatoktól például azokról a körülményekről, amik között az agyak kifejlődtek. Ahogy arról is, hogy milyen típusú problémákat old meg jól egy agy, és mi az, amit egy másfajta hálózat old meg hatékonyabban. Szerintem az intelligencia és a megismerés természetéről fogunk még többet megtudni általuk.
Bár a magyar nevével ellentétben a nyálkagomba (physarum polycephalum) nem gomba, de kutatóként önnek is érdekes. A könyvében is írt arról, milyen izgalmas hatékonysággal találja meg az élelmet. A nyálkagomba intelligenciája így érdekes példa a fentire. Hol tart a tudomány a megértésében?
A nyálkagombát sokat kutatják, és mostanra tudunk egy keveset arról a mechanizmusról, ahogyan a környezetét feltérképezi. A bizarr, csápszerű erezetén összehúzódási hullámok gördülnek végig, és amikor találkozik valamivel, amit szeret, például zabot, akkor az összehúzódás mértéke és ereje megnő. Ez lehetővé teszi, hogy a nyálkagomba teljes hálózata átirányítsa a növekedését az adott táplálékforrás irányába. Itt a tér megismerésének és feltérképezésének egy nagyon kifinomult módjáról van szó. Ezekkel a visszacsatolási ciklusokkal, a pulzálással a nyálkagomba lényegében monitorozza, merre vannak a teste különböző részei és mi történik velük.
Egy elmélet szerint az emberi civilizáció nem fejlődhetett volna ki a gombák nélkül, és valójában a gombák háziasítottak bennünket. Hogyan lehetséges ez?
Az emberi élet sok területen támaszkodik a gombákra, és így van ez nagyon régóta. Például minden növény függ a gombáktól: ott élnek a leveleiken, a gyökereik között, és segítenek nekik túlélni. Részt vettek az evolúciójukban, alakították a működésüket. Mivel az emberek sok mindenben függnek a növényektől, legyen szó ételről vagy ruhákról, ugyanolyan mértékben függünk a gombáktól is. A gombák ősi idők óta biztosítanak gyógyszereket is, napjainkban pedig formálják és átalakítják a modern orvostudományt, ennek az egyik híres példája a penicillin.
Merlin Sheldrake izgalmas, új nézőpontot kínál: a gombák szemszögéből mutatja be a világot. Olvashatunk élesztőgombákról, pszichedelikus szerekről, a föld alatt kilométereken át húzódó "erdőhálókról", melyek összekapcsolják a növényeket, sőt rovarokat manipuláló gombákról is. Olvass bele!
Amikor a könyvben a háziasítást részleteztem, akkor kifejezetten az élesztőről írtam. Az élesztőgomba segítségével erjesztünk alkoholos italokat vagy kelesztünk kenyeret. Az az élesztőtípus, amit ma is használunk a pékségekben vagy a sörfőzdékben, nagyjából abból az időszakból származik, amikor az emberiség az úgynevezett neolitikus átalakuláson ment keresztül, és a vadászó-gyűjtögető életmódból és társadalomból a letelepedés és a földművelés felé fordultunk. Ez természetesen nem egyetlen, körülhatárolható pillanat volt, hanem egy összetett átmeneti szakasz. De miért kezdtünk el gabonát termeszteni? Sokáig azt hittük, hogy a kenyér az ok, ma viszont a tudósok egyre valószínűbbnek tartják, hogy a gabona a sörhöz kellett. A gombakutatás felől nézve viszont mindegy is, hogy a kenyér vagy a sör miatt kezdtünk földművelésbe, hiszen a lényeg, hogy az emberek ezeknek az élelmiszereknek az elkészítésekor hamarabb etetik meg az élesztőgombát, mint saját magukat.
Tehát a gombák köré rendezzük az életünket, néha anélkül, hogy egyáltalán a tudatában lennénk ennek.
A könyvben arra akartam rámutatni ezzel, hogy a háziasítás gyakran kétirányú.
Az ember az utóbbi időben a háziasításnál jóval drasztikusabban beavatkozott az ökológiai rendszerekbe. Hogyan hat a klímaváltozás a gombákra?
A klímaváltozás mindenre hat a bolygón, a gombák sem kivételek. Bizonyos helyzetekben az éghajlatváltozás új területeket nyithat meg a különböző organizmusok előtt. A felmelegedés miatt a farontó bogarak egy fajtája például olyan helyeken is megtelepedhet, ahol korábban nem tudott túlélni. Ezek a bogarak nagy erdőségeket képesek kipusztítani, és így új lehetőséget nyújtanak a gombáknak, hogy a fát lebontva táplálkozzanak. Ám ezzel párhuzamosan azok a gombák, amiket a fák gyökérzeténél találunk, elveszítik az élőhelyüket. Tehát, mivel a gombák nagyon sokféle módon élnek a bioszférában, a változás sokféle módon érinti majd őket.
A kötet egyik meglepő állítása, hogy ahhoz képest, hogy mekkora a gombák birodalma, mennyire keveset tudunk róluk még mindig. Hogy látja most a gombakutatás jövőjét, milyen irányok, felfedezések várhatnak ránk?
Szerintem egyre többet fogjuk kutatni a gombák alapvető mechanizmusait. Nagyon keveset tudunk például arról, hogyan képesek decentralizált hálózatként irányítani az életüket. Hogyan tudnak kapcsolatot tartani és kommunikálni a hálózatuk részeivel? Mik azok a hálózati dinamikák, amiket használva ilyen hatékonyan fedezik fel a teret? Új technológiák kifejlesztésével valószínűleg többet is megtudhatunk majd a gombákról az erdőkben, az ökoszisztémákban. Jelenleg ugyanis nagyon nehéz látnunk és megértenünk, hogy mit csinálnak a talajban, mivel a talaj annyira komplex hely. És jelenleg, amikor mintát veszünk belőle, elpusztítjuk ezeket a gombákat – ezt destruktív mintavételnek nevezzük. Talán a jövőben lesz mód arra, hogy az élő hálózatokat figyeljünk meg a szabadban. Ez azért számít, mert a gombák az adott környezetükhöz igazítják a viselkedésüket, tehát csak úgy tudjuk őket realisztikus helyzetekben vizsgálni, ha kifejlesztjük az ehhez szükséges eszközöket.
A gombakutatás egy másik iránya arra vonatkozik, hogyan használhatjuk a gombákat olyan problémák megoldására, amikkel mi, emberek szembesülünk.
Ez utóbbi a radikális mikológia területe. Az ön számára mik itt az izgalmas kezdeményezések?
Több is van. Az új, gombaalapú gyógyszerek nagyon ígéretesek, legyen szó a pszichedelikumokról vagy a rákellenes vegyületekről. Úgy gondolom, óriási lehetőség van abban is, hogy a gombákkal együttműködve termesszünk növényeket, és csökkentsük a függésünket a műtrágyáktól és a növényvédő szerektől. Izgalmasak a gomba alapú építkezési anyagok is, egyfelől, mert kiválthatják az olyan környezetszennyező termékeket, mint a műanyag, másfelől, mert a mezőgazdasági hulladék újrahasznosításával valami hasznos készül. Tehát elkezdhetünk ciklikusabban gondolkodni arról, hogyan készítjük el és hogyan használjuk fel a dolgokat.