Angliában és Hollandiában zöld tetős buszmegállókat építenek, hogy élelmet és méhbarát várost biztosítsanak a kihalófélben lévő méhpopuláció számára. Könyvek hírek mellé.
A méhek tömeges pusztulása végzetes ökológiai katasztrófához vezethet. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) tizennyolc fajt sorol fel a veszélyeztetett, kilencet a súlyosan veszélyeztetett, tizenhatot pedig a sérülékeny méhfajok listáján. Az éghajlatváltozás és egyes rovarirtószerek miatt a méhek halálozási aránya 55 százalékkal nőtt az elmúlt harminc évben. A méhpopuláció csökkenése közvetlen hatással van a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra, mivel a hetven legfontosabb kultúrnövény jelentős része nem hoz termést a méhek beporzása nélkül. Az ehhez hasonló állítások hallatán fenyegetve érezzük magunkat, de az esetek többségében mégsem érnek célba, mert nem tudjuk összekötni a mindennapi életünkkel. Ám gondolhatunk rá úgy is:
minden harmadik falat étel, amit megeszünk, valamilyen módon kapcsolódik a méhek beporzó munkájához.
Így talán már közelebbi problémának érezhetjük a méhpopuláció rohamos csökkenését. Mit tehet a hétköznapi ember a méhek védelméért?
Ma van a méhek világnapja. Ebből az alkalomból négy olyan könyvet ajánlunk, amelyből kiderül, miért elképesztő állatok a méhek, és miért nélkülözhetetlenek számunkra a túléléshez.
A hollandiai Utrecht önkormányzata például a város összes buszmegállóját zöld tetősre cserélte. A megállók füves tetejébe olyan növényeket és vadvirágokat ültetett, amelyek vonzzák a méheket, ráadásul a városi levegő minőségét is javítják. A zöld buszmegállók megfogják a levegőben szálló port, tárolják az esővizet és néhány fokkal csökkentik a város klímáját. A Living Roofs projekthez az Egyesült Királyság is csatlakozott. Először Leicesterben, majd Derbyben, Oxfordban, Cardiffban és Glasgowban is méhbarát buszmegállókra cserélték a korábbi állomásokat, legutóbb pedig Brighton lakossága kérvényezte a zöld tetős buszmegállókat.
Egyre több nagyváros áll át a “15 perces város” koncepcióra, ami sokak szerint a legértelmesebb és legzöldebb megoldás a károsanyag-kibocsátásokat tekintve és egyáltalán: az élhetőbb városok kialakításának útján. Összeszedtük, miért ez az egyik legélhetőbb megoldás és természetesen ajánlunk néhány könyvet hozzá. 
A Living Roofs egyik előnye, hogy évente mindössze kétszer kell karbantartani, a zöld tető öntözésére pedig csak szárazság esetén van szükség - és lehet kifejezetten szárazságtűrő növényeket ültetni. Az építmények 100 százalékban újrahasznosított anyagokból készülnek. A kezdeményezéshez nemrég csatlakozott Dánia és Svédország, de Franciaország és Belgium is napirendi pontra tűzte a zöld tetős megállók bevezetését.
Maja Lunde: A méhek története
A regény egy 19. századi angol biológus, egy napjainkban méhészként dolgozó, de írói álmokat kergető férfi, és egy disztópikus világ történetét meséli. A három síkon futó történetet a méhek kapcsolják össze. Éles kontraszt rajzolódik ki az 1850-es években élő William és a 2090-es évek társadalma között, amikor a méhek helyett már az emberek végzik a beporzást. A kötet azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy miért tűnnek el a méhek, mi történik, ha egy méhész elveszíti a kaptára lakóit, és milyen lenne a világ, amiben méhek helyett az emberek saját kezűleg végeznék a beporzást. A szerzővel interjúztunk a könyv megjelenésekor, akkor így fogalmazott: „A méhekben az nyűgöz le a leginkább, hogy megmutatják, a klímaváltozás nem valami elvont dolog, ami a légkörben, tőlünk távol történik.”
Anne Sverdrup-Thygeson: Terra Insecta - Miért csodálatosak és nélkülözhetetlenek a rovarok?
A rovarkutató kötete remek példája annak, hogyan lehet egy ismeretterjesztő könyv szórakoztató és olvasmányos. A szerző a száraz adatok helyett figyelemfelkeltésre fókuszál, a rovarokról alkotott közvéleményt pedig érdekes tényekkel igyekszik az ellenkezőjére fordítani. Tudtad, hogy az emberen kívül csak egyetlen faj tart háziállatot? A hangyák például úgy gondoskodnak a levéltetvekről, mint mi a kutyákról, de az is kiderül, hogy a természet és az internet sokkal jobban hasonlít egymásra, mint gondolnánk. A növények a wood wide weben, azaz a földalatti hálózaton keresztül kommunikálnak egymással, de szó esik a kakaóvirágot beporzó rovarokról is, amik nélkül nem jutnánk többé csokoládéhoz. A kötetbe ide kattintva beleolvashatsz.
Christy Lefteri: Az aleppói méhész
Núri a szerető családapa méhészként dolgozik és kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban él feleségével. Egy nap azonban az egész családnak maga mögött kell hagynia mindent, amit egész addigi életében felépített. A kötet érzelmi és földrajzi utazás egyszerre, miközben egyre mélyebben megismerjük a házaspár múltját, akik egy jobb élet reményével indulnak útnak az ismeretlenbe, hogy egy élhetőbb világban teremtsenek új otthont.