Egyre több nagyváros áll át a “15 perces város” koncepcióra, ami sokak szerint a legértelmesebb és legzöldebb megoldás a károsanyag-kibocsátásokat tekintve és egyáltalán: az élhetőbb városok kialakításának útján. Összeszedtük, miért ez az egyik legélhetőbb megoldás és természetesen ajánlunk néhány könyvet hozzá.
Képzeld el, hogy olyan helyen élsz, ahol az otthonodtól 15 perces sétával vagy kerékpárral minden elérhető: friss élelmiszer, orvosi rendelő, iskolák, irodák, üzletek, parkok, edzőtermek, bankok és mindenféle szórakozási lehetőség. Ezt az utat ráadásul biztonságos, fákkal szegélyezett, árnyas és autómentes környezetben teszed meg, mivel az autós forgalmat nem ezeken a körleteken vezetik keresztül, hanem a különböző körletek közötti sugárutakon, távol a lakott területektől. Így az utcán sétálva, parkokban és köztereken a kapcsolatteremtésre is több lehetőséged van, nem szerzel percenként öt ősz hajszálat akkor sem, ha elengeded a járdán a gyereket futóbiciklivel.
Az egymással összekapcsolódó negyedek összekovácsolják a közösséget, csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását, és a tiszta levegő és a profi tömegközlekedési rendszerek révén élhetőbbé teszik a várost.
Ha ilyen helyen élsz, azon szerencsések közé tartozol, akik a jövő leginkább fenntartható közösségében élnek.
A koncepció tehát nagyon egyszerű: olyan városrészeket és városokat kell létrehozni, ahol az ember egy rövid sétával vagy kerékpározással a lehető legtöbb alapvető szükségletét ki tudja elégítheti. A "rövid séta" persze mindenhol mást jelent: Koppenhága például már 2016-ban elfogadott egy olyan modellt, melynek célja, hogy maximum 5 perc séta alatt elérhető legyen minden kényelmi szolgáltatás és tömegközlekedés. Melbourne-ben ugyanehhez célhoz a 10 percet terveztek. Más városok, köztük Glasgow, Portland és Hamilton (Új-Zéland) a 20 percet tűzték ki célul. És bár a konkrét időtartam eltér, a (nagyjából) 15 perces városok alapelve - a városrészek megközelíthetőségének javítása a tervezés és az aktív közlekedés révén - ugyanaz marad.
A 15 perces városok koncepciója, sokak szerint forradalmasíthatja a városi otthonokról való gondolkodásunkat.
A modellt hivatalosan Carlos Moreno francia-kolumbiai tudós - és Sorbonne professzor - javasolta 2016-ban. Elemei ugyan már a 1960-as évek óta léteznek, de Morenonak köszönhetően került be a köztudatba a "15 perces város" fogalma, és elsőként Franciaország ültette gyakorlatba Anne Hidalgo, Párizs polgármesterének támogatásának köszönhetően.
Moreno motivációja a modell kidolgozására az volt, hogy leszámloljon a hagyományos, autóközpontú megközelítéssel, amely a várostervezési stratégiákat uralja, és azt a "hiperközelségre" összpontosító megközelítéssel váltsa fel. Érvelése szerint ez nem csak a károsanyag-kibocsátás csökkentését eredményezi, hanem fenntarthatóbb, emberközpontúbb városi környezetet is.
Több budapesti kerületben megkezdődött hasonló koncepció kialakítása, ám nehezíti a helyzetet, hogy a magyar fővárosból egyes adatok szerint 300 000 ember költözött az agglomerációba az elmúlt években, így a főváros és az agglomerációs települések is szenvednek a forgalomtól és az infrastrukturális hiányosságoktól. Belátható, hogy ez nem sokáig fenntartható, a 15 perces városok kialakítása azonban sok tervezést és erőforrást igényel.
A 15 perces város legfőbb ismérvei Paul Hawken Regeneráció című, nemrég magyarul a HVG-nél megjelent kötet szerint:
- Minden városrész lakói számára elérhetővé teszi az alapvető árukat és szolgáltatásokat, különösen a friss élelmiszert és az egészségügyet.
- Minden városrészben elérhetővé teszi a különböző méretű és árú, különféle összetételű háztartásoknak otthont adó lakásokat (többek között egykori irodaházakban), így az emberek a munkahelyük közelében lakhatnak.
- Támogatja az üzlet- és irodahelyiségek vegyítését, a közösségi irodákat, a távmunkát és bizonyos szolgáltatások digitalizálását, mivel ezek mindegyike csökkenti az utazások számát.
- A szegényebb negyedekben kiemelten támogatja a beruházásokat, és arra ösztönzi a lakosságot meg a vállalkozásokat, hogy vegyenek részt a fejlesztésben.
- A város egyedi kultúrájához és viszonyaihoz igazítható, hogy megfeleljen a helyi sajátságoknak.
- Sűrűn és megbízhatóan közlekedő tömegközlekedési járatokat alakít ki, amelyek összekötik az egyes negyedeket.
- Támogatja az utcára nyíló, földszinti üzlethelyiségek és szolgáltatások megnyitását, amelyek színesítik az utcák életét.
- Ösztönzi az épületek és közterek rugalmas hasznosítását, többek között a többcélú épületek tervezését.
- Kellemes, emberarcú utcákat, zöldterületeket és más létesítményeket hív életre.
Paul Hawken, a Visszafordítható és a Regeneráció című könyvek szerzője kutatótársaival együtt amellett érvel, hogy a globális felmelegedés és a környezetszennyezés elleni küzdelem kizárólag teljes szemléletváltással lehet hatékony. Szerintük Földünk és társadalmunk széles körű regenerációjával a hátrányos helyzetű csoportok jelenlegi szükségleteinek és problémáinak elemzését és a szociális igazságtalanságok felszámolását kell kitűznünk; ehhez pedig a környezetvédelmi és a társadalmi átalakulást szolgáló tevékenységeinket egymással szoros összhangban kell megterveznünk.
A Regenerációban újszerű módon közelít a klímaválság kérdéséhez: számos jó módszert mutat be, mint például a 15 perces város koncepciója, a moszatpáfrány-termesztés, az élelmiszererdők meghonosítása. Ezek mind-mind hozzájárulhatnak bolygónk háborítatlan működéséhez, a biodiverzitás megteremtéséhez és az egészséges, igazságos bánásmódon alapuló, kiegyensúlyozott emberi létezéshez. A szerző optimista: szerinte egy ilyen tudatos, lépésről lépésre felépített, kiterjedt stratégia alkalmas arra, hogy egy generáció alatt elkerüljük az egyre fenyegetőbb klímakatasztrófát.