A rovarok a legsikeresebb állatcsoport a Földön, ez a norvég rovarkutató pedig igazi rajongással ír róluk
Könyves Magazin

A rovarok a legsikeresebb állatcsoport a Földön, ez a norvég rovarkutató pedig igazi rajongással ír róluk

zöld terra_insecta anne_sverdrup-thygeson robarok biológia bogarak

Anne Sverdrup-Thygeson rovarkutató szórakoztató stílusban megírt könyvében magával ragadó lelkesedéssel sorolja az elképesztő tényeket és történeteket a rovarok világából. Ha volt is valaha bármi ellenérzésünk a rovarokkal szemben, ez a könyv örökre megváltoztatja a hozzáállásunkat. Olvass bele!

Anne Sverdrup-Thygeson
Terra Insecta - Miért csodálatosak és nélkülözhetetlenek a rovarok?
HVG Könyvek, 2020, 272 oldal
-

Anne Sverdrup-Thygeson: Terra Insecta (részlet)

Bevezetés

Napjainkban a Földön minden egyes emberre több mint 200 millió rovar jut. Miközben ezt a mondatot leírom, egy és tíz kvintillió közötti számú rovar surran, mászik és repül bolygónkon – többen vannak, mint az összes tengerpart összes homokszeme. Tetszik, vagy sem, mindenütt körülvesznek minket. A Föld a rovarok bolygója.

Olyan sokan vannak, hogy felfogni is nehéz. Mindenütt megtalálhatók: erdőkben és tavakban, réteken és folyókban, a tundrán és a hegyekben. Álkérészek élnek a Himalája 6000 méteres fagyos magasságában, és sólegyek lárvái fürdőznek a Yellowstone hőforrásaiban, ahol a víz hőmérséklete meghaladja az 50 °C-ot. A Föld legmélyebb barlangjait vak árvaszúnyogok lakják. Akadnak rovarok szenteltvíztartókban, számítógépekben, olajpocsolyákban, valamint lovak gyomorsavában és epéjében. Megtaláljuk őket sivatagokban, a befagyott tenger jege alatt, a hóban és a rozmárok orrlyukában.

Minden kontinensen élnek rovarok – bár Antarktikán csak egyetlen faj képviseli őket, egy szárnyatlan légyfaj, mely azonban rögtön beadja a kulcsot, ha a hőmérséklet akárcsak rövid időre is 10 fok fölé emelkedik. Még a tengerben is vannak rovarok. A fókák és a pingvinek bőrén többféle tetű élősködik, melyeket nem zavar, ha gazdájuk a víz alá merül. És nem feledkezhetünk meg a pelikánok torokzacskójában élő tetűről, vagy a molnárpoloskákról sem, melyek egész életükben a nyílt tenger felszínén siklanak fel-alá.

A rovarok aprók, de teljesítményük korántsem elhanyagolható. 

Jóval azelőtt, hogy az ember az élet színpadára lépett, a rovarok már áttértek a mezőgazdaságra és az állattenyésztésre:

a termeszek táplálékként szolgáló gombákat termesztettek, a hangyák pedig fejőstehénként tartották a levéltetveket. A darazsak készítettek először cellulózból papírt, a tegzeslárvák pedig hálóval fogtak más állatokat évmilliókkal azelőtt, hogy az emberek az első halászhálókat megszőtték. A rovarok több millió éve megoldottak aerodinamikai és tájékozódási feladatokat, és megtanulták, ha nem is a tűz, de a fény használatát – még a tulajdon testükben is.

 

Rovarrengeteg

Akár az egyedeket számoljuk, akár a fajokat, okkal állíthatjuk, hogy

a rovarok osztálya a legsikeresebb állatcsoport a Földön.

Nemcsak az egyedszámuk hihetetlenül magas, hanem a soksejtű fajok jóval több mint a felét ők teszik ki. Elképesztően változatosak. Ha „a hónap rovarát” tényleg minden alkalommal bemutatnánk egy naptárban, 80 ezer év alatt érnénk a fajok végére!

Fajgazdagságuk már abból is látszik, hogy az ábécé majdnem minden betűjéhez társíthatunk rovarcsoportokat: araszolók, árvaszúnyogok, bögölyök, cincérek, csótányok, díszbogarak, eszelények, énekeskabócák, fülbemászók, góliátbogarak, gyilkosfürkészek, hangyák, imádkozósáskák, íveltszárnyú molyok, jukkamolyok, kérészek, levéltetvek, méhek, nagyszárnyúak, nyurgacsiborok, ormányosbogarak, óriásbogarak, övesbagolylepkék, ősrovarok, poszméhek, rablólegyek, sáskák, szentjánosbogarak, termeszek, uránialepkék, útonállódarazsak, üvegpoloskák, virágpoloskák, zengőlegyek, zsizsikek. Végezzünk egy gyors gondolatkísérletet! Ha tudni szeretnénk, hogyan oszlik meg a fajok sokfélesége a különböző csoportok között, képzeljük el, hogy az élőlények összes ismert fajának – kicsinek és nagynak – ENSZ-tagságot biztosítunk. Borzasztóan nagy lenne a zsúfoltság az ülésteremben, hiszen ha minden fajt csupán egyetlen egyed képviselne, az máris másfél millió képviselőt jelentene.

Akkor most nézzük, hogyan nyilvánul meg a képviselők számából adódó befolyás ebben a „biodiverzitási ENSZ-ben”. Szokatlan eloszlást látnánk, hiszen szavazáskor a rovaroké lenne a voksok több mint fele. Minden más kisebb gerinctelencsoport – pókok, csigák, fonálférgek és hasonlók – együtt tenné ki a szavazatok ötödét. Következnek a növényfajok, úgy 16%-kal, aztán a gombák és a zuzmók nagyjából 5%-kal.

De hol jövünk mi a képbe?

Ha a fajdiverzitást nézzük, az emberiség sehol sincs.

Még ha bele is számítanánk magunkat a Föld összes gerinces állata – szarvasok és egerek, halak, madarak, kígyók és békák – közé, akkor se nagyon rúgnánk labdába, hiszen a gerincesek voksainak száma csupán 3%-ot tenne ki. Mi, emberek tökéletesen rá vagyunk tehát utalva rengeteg apró, névtelen fajra, melyeknek jelentős arányát a rovarok teszik ki.

 

Tündéri törpék és bibliai óriások

A rovarok alakja és színe elképzelhetetlenül sokféle. A nagyságuk pedig olyan határok között mozog, amire alig van példa más állatcsoportokban. A Föld legkisebb rovarai, a parányfürkészek egészlárva korukat más rovarok petéiben élik le – képzelhetjük, hogy mekkorák. Egyikük, az icipici, 0,16 milliméteres Kikiki huna szabad szemmel nem is látható. Aligha véletlen, hogy neve a Hawaiin – az egyik előfordulási helyén – beszélt hivatalos polinéz nyelven azt jelenti: „egészen kicsi pont”.

A törpe méretű darazsak egy másik fajának neve még beszédesebb: a Tinkerbella nana genuszneve a Pán Péterben szereplő tündért, Tinker Bellt (Csingiling) idézi, a „nana” faji jelző pedig szójáték: a „nanos” görögül törpét jelent, de a Pán Péterben szereplő kutya neve is Nana. 

E darázs olyan kicsi, hogy nyugodtan leszállhatna egy emberi hajszálra.

Innen óriási lépést kell tennünk a legnagyobb rovarokhoz. Ezért a címért többen is vetélkednek, attól függően, hogy mit értünk legnagyobbon. Ha a leghosszabbról beszélünk, a győztes a Phryganistria chinensis kínai botsáska: 62,4 centiméterével hosszabb, mint a felnőtt ember alkarja – persze tegyük hozzá, hogy a vastagsága csupán mutatóujjnyi. A fajt Csao Li entomológus találta, aki hat évig vadászott a szuperbotsáskára, miután a helybeliektől tippet kapott a dél-kínai Kuanghszi tartományban.

Ha viszont a legnehezebb rovart keressük, a góliátbogár a biztos jelölt. Az afrikai behemót lárváinak tömege eléri a 100 grammot – nagyjából ekkora a fekete rigó is. Nevét Góliátról, a háromméteres bibliai óriásról kapta, aki rettegésben tartotta Izrael népét, mégis legyőzte Dávid, egy suhanc, akinek a parittya volt minden fegyvere – igaz, sok segítséget kapott felsőbb körökből.

 

Az első rovarok, jóval a dinoszauruszok előtt

Rovarok régóta élnek a Földön, sokkal régebb óta, mint az emberek. A földtörténeti időtávlatokat nehéz felfognunk: korok, idők és időszakok, millió és milliárd évek. Ezért aztán nem sokat mond, ha kijelentem, hogy az első rovarok 479 millió éve látták meg a napvilágot. Talán jobban megértjük, ha úgy fogalmazunk, hogy 

a rovarok már hosszú ideje éltek, mire a dinoszauruszok megjelentek.

Valamikor nagyon-nagyon régen az első növények és állatok a tengerből a szárazföldre kerültek. Ez forradalmasította az életet a Földön. Képzeljük el, ha lefilmezhetnénk ezt a sorsdöntő pillanatot – micsoda legendás videó lehetne ezzel a címmel: „Kis lépés a rovaroknak, hatalmas ugrás a földi életnek!” Sajnos azonban e vállalkozószellemű rovarokat csak kövületek alapján és termékeny képzeletünkkel idézhetjük magunk elé.

Menjünk vissza gondolatban a Föld korai napjaiba! Évmilliók teltek el azóta, hogy az első gerinctelen állatok kidugták a fejüket a tengerből, és elhatározták, hogy kimerészkednek az ismeretlen, száraz vidékekre. A devon időszakban járunk, a kambrium-szilurordovícium időszakok után* és a karbon időszak előtt (onnan származik a legtöbb fosszilis tüzelőanyagunk, aminek a jólét mellett a klímaváltozást is köszönhetjük). Az evolúció a legnagyobb sebességre kapcsolt, és már meg is van az első rovar: a páfrányok és más harasztok között ott mászkál egy apró, hatlábú lény, három testtájjal és két kis csáppal. Ő hát az úttörő, amely megteszi az első kis lépést a későbbi világuralom felé.

A rovarok és más élőlények közötti szoros kapcsolat kulcsfontosságú volt a szárazföldön töltött első időkben. A szárazföldi növények sokat javítottak a rovarok és más ízeltlábúak esélyein, hiszen a fennmaradásukat biztosították a sivár, köves földön. Cserébe a rovarok is segítettek a növényeknek: az elhalt növényi szöveteket lebontva felszabadították a tápanyagokat, és talajt hoztak létre.

 

A szárnyak csodája

A rovarok hihetetlen sikerének egyik fő oka az, hogy repülni tudnak.

Micsoda fantasztikus találmány lehetett ez úgy 400 millió éve!

A rovarok akkor egészen különleges képességre tettek szert: szárnyaiknak köszönhetően könnyebben jutottak növényi táplálékhoz, ugyanakkor elmenekülhettek „földhözragadt” ellenségeik elől. A kalandosabbaknak vadonatúj lehetőséget kínáltak a szárnyak: távoli legelőkre is elvetődhettek. A repülés a párválasztást is befolyásolta: korábban nem is álmodhattak arról, hogy égi randevúkon csillogtathassák meg a tehetségüket.

Nem tudjuk pontosan, mikor jelent meg a szárny. Talán a tor kinövéseiből fejlődött ki, melyek napkollektorként szolgálhattak, esetleg stabilizálták a testet ugráskor vagy zuhanáskor. De az is lehet, hogy a kopoltyúból alakult ki. Mindegy is; a legfontosabb, hogy a rovarok ezzel a szerkezettel könnyen vitorlázhattak lefelé a fákról és más magas növényekről. A fejlett szárnykezdeményű rovarok több táplálékhoz jutottak, tovább éltek, következésképpen több utóduk lehetett, melyek örökölték szüleik előnyös tulajdonságát. Az evolúció ilyen módon biztosította, hogy a szárny a geológiai időskálához képest igen gyors ütemben elterjedjen. A levegő hamarosan megtelt különböző csillámló, berregő, kavargó szárnyakkal. Fontos tudnunk, miért volt olyan sikeres a szárny a korai rovarok életében: akkoriban ugyanis semmi más nem tudott repülni! Nem voltak madarak, denevérek és pteroszauruszok, és hosszú idő telik még el, mire megjelennek. Ez azt jelenti, hogy több mint 150 millió évig az egész Földön a rovarok uralták a levegőt. Összehasonlításként: fajunk, a Homo sapiens csupán 200 ezer rövid évet töltött eddig a Földön.

A rovarok túléltek öt tömeges kihalást. A dinoszauruszok a harmadik után léptek ki a napfényre, úgy 240 millió éve. Ha tehát legközelebb azon kapjuk magunkat, hogy bosszankodunk valamelyik rovar miatt, jusson eszünkbe, hogy ez az állatcsoport már jóval a dinoszauruszok előtt is jelen volt a Földön. Pusztán emiatt kiérdemelnek némi tiszteletet.