Réz András: Köldök - részlet

Réz András: Köldök, Ulpius, 2009

Réz András az Orr után újra regényt írt. Emberek, párok, családok történetét, amely tényleg a köldök körül forog. Hiszen a köldök magában foglalja a születést, a kapcsolatot, de a test középpontját is. Benne van az érintés, az érzékiség élménye. A Köldök igazi kérdése az, hogy mi tart össze embereket: a szerelem, a szeretet, a megszokás, a szex, az érdek, a magánytól való félelem? A regény első fele olyasmiről mesél, ami lehetett volna, a második fele pedig arról, ami akár még meg is történhet. Volt jobb, lesz rosszabb – ez a regény egyik szereplőjének kedvenc szófordulata is. És találgatjuk, mi lesz velünk, a világgal. Réz András is ezt teszi. A regény misztikus szála pedig egyenesen arra keresi a választ, mi tartja össze a világot. De bárhogy forduljon is a sorsuk, a Köldök hősei nem adják fel. Amíg képesek vagyunk megérinteni egymást, van remény.

Igazi történetmesélő regény. Nem köldöknézés.

Részlet:

A PsychoCoach-om úgy gondolja, hogy pánikbetegségem van agorafóbiával. Sokkterápiát javasolt: menjünk ki sétálni a városba. Azt hiszem, egy jó kis pánikrohamban reménykedett. Sajnálom a szerencsétlent, mert a pánikroham tizenhárom tünete közül eddig egyet sem sikerült produkálnom. Már hónapok óta erről beszélgetünk, de nem tudtam megszabadítani ettől a rögeszméjétől. Lehet, hogy nem is rögeszme, de nem tehet mást. Attól kezdve, hogy pánikbetegséget diagnosztizált, kényszerpályára került. A protokoll szerint kell haladnia. Fel kell írnia a kötelező gyógyszereket, ezeket ki kell váltani. (Különben ő nem kapná meg a jutalékát.) Lassan lépegetünk előre. Beszélgetünk, új gyógyszert kapok. Várjuk az áttörést. Beszélgetünk. Ha beszedném a gyógyszereket, akkor sem változna semmi. A diagnózis ugyanis rossz. Ha beismerné, annak nyoma lenne az adatbázisban, vizsgálatot indítanának, és elveszíthetné a praxisát. Harminc év körüli lehet. Félti a karrierjét. Így aztán megpróbál kigyógyítani egy olyan betegségből, ami nekem nincs. Ez a protokoll szerinti orvoslás lényege. Szerintem ő is tudja, hogy a diagnózisa semmit nem ér. Viszont jó ember. Úgy gondolta, ha összehozunk egy áttörést, már módosíthat a diagnózison. Elmentem vele sétálni. Elég jóképű, hogy ne kelljen szégyenkeznem miatta. A szekjusok leraktak bennünket a Belvárosban, két kétfős egység pedig követett bennünket.
A roham nem akart jönni. Nem izzadtam, nem remegtem, nem zsibbadtam. Kaptam levegőt, a szívem normálisan vert, nem szédültem, és a körülöttem lévő világot nagyon is valóságosként éltem meg. Mióta az autókat kitiltották, nem voltak dugók, tiszta volt a levegő. Ember alig járt az utcán. Amikor az autók kitiltása miatt kezdtek elmaradozni, azt remélték, hogy a helyüket majd átveszik a kerékpározók, hiszen a kerékpáros pártok egyre jobban megerősödtek. De miután bejutottak a parlamentbe, képviselőik A zónások lettek, és lemondtak a kerekezésről. Mint mindenki más is. A kerékpárokat ugyanis egyszerűen ellopták. A semmiből feltűnt egy csuklyás Hangya – motoros körfűrésszel, lángvágóval, vagy azzal a brutális szerszámmal, amit mostanában csak terminátornak neveznek -, és a bringa örökre eltűnt. Hogy mi lett az ellopott kerékpárok sorsa, rejtély. Hiszen ezeknek újra fel kellett volna bukkanniuk az utakon. Megfejthetetlen.
Sétáltunk. A kirakatok többsége be volt deszkázva. Az egykori luxusboltok helyén outletek működtek, amelyek most éppen a legdivatosabb kínai és koreai márkák hamisítványait árulták. Láthatóan rosszul ment az üzlet. A lanyha forgalomból nem tudták eltartani a sarcolókat. Ha valaki egy ilyen üzletet nyit – legrosszabb álmomban sem jutna eszembe -, a nagyon magas illetékek, járulékok és adók mellett le kell fizetnie a helyi önkormányzatot, az adóbrigádokat, a köztereseket, az egészségügyieket, a munkaügyiseket, a CoPolice-t. Ha szerencséje van, a védelmi pénzt vagy csak a gengszterek, vagy csak a rendőrök szedik. Úgyis ugyanoda folyik be. Ünnepek előtt adományt várnak tőle a helyi védelmi erők, a városvédők, a környezetvédők. Mindenki. És csak ha kifizetett mindenkit, akkor bízhat abban, hogy békében árusíthat drogot, kiskorú prostituáltakat, egészségpénztár által támogatott orvosságokat, hamis bankkártyát, illegális szoftvereket meg ilyesmit. Lassan, tünetmentesen elsétáltunk az egyik felkapott kávéházig. Gondoltam, meghívom a PC-met, Imrét kávéra, sütire. A szekjusok egy jól védhető sarokba tereltek bennünket. A falakat beborították a ProMonitorok, amelyeken reklámok száguldoztak. Jött a felszolgálónő. Elmebeteg ruhát viselt. Leginkább népviseletnek tűnt, bár eddig nem volt tudomásom az ótvaros kurvák népcsoportjáról. A combjával megnyomkodta a PC-met, aztán lecsapta elénk a telefonkönyv vastagságú étlapokat. A vaskos kötetek közepén pontosan négy oldalt tett ki a kávék, italok és sütemények felsorolása. A többi oldalon a környék üzleteit és szolgáltatásait reklámozták. Szinte mindenütt ugyanazok a szavak, kifejezések ismétlődtek: beauty, wellness, happiness, natural, bio, fair, nano, fresh, hi-tech, free. Ezek mind kódok voltak. Fiatalkoromban itt ez még egyszerűbb volt. Ha egy javakorabeli nő rendelt egy tortát, s aztán látványosan beleszúrta a villáját, és otthagyta, azt jelentette: férfi partnerre vágyik. Most egy kicsit bonyolultabb. A Hálón olvastam egyszer, hogy mit jelentenek. Azt hiszem, a hi-tech azt jelentette, hogy ott SurGirl vagy SurBoy szolgáltatás van. A bio meg azt, hogy ott valóságos emberekkel lehet szexelni. Az biztos, hogy a happiness jelölte a drogüzleteket.
Ittuk a szintetikus kávét, ettük a szintetikus süteményt.

1 Nem érzi rosszul magát?
2 Dehogynem.
2 Mit érez?
3 Hogy ez az egész szar és undorító.
4 Mit érez benne visszataszítónak?
5 Nézze, Imre, húsz évvel vagyok idősebb magánál…
6 Ugyan…
7 Hagyja! Ménkű sok pénzembe kerül, hogy így nézzek ki. Mindegy. Maga még sem született, amikor én a barátnőimmel már itt lötyögtem, ezeken az utcákon. Akkor még itt emberek voltak. Nagyon-nagyon sokan. Ettek, piáltak, dohányoztak, ismerkedtek. Nem kísérték őket szekjusok. Ha megszólított egy ismeretlent, nem kellett tőle félnie. Én tizenegy-tizenkét éves koromban egyedül is lejöhettem ide sétálni, pedig már ekkora cicim volt, és anyámnak soha nem fordult meg a fejében, hogy megerőszakolhatnak.
8 Visszavágyik a gyerekkorába…
9 Ne dolgozzon már! Csak mesélek. Olyan nagymamásan. Hogy megértse.
10 Annyira azért én sem vagyok fiatal…
11 Mikor született?
12 Az ördög évében.
13 Az melyik?
14 1998. Mert, ugye háromszor 666.
15 Akkor én már elsőéves voltam. Egyszer az évfolyamtársaimmal elmentünk egy kis színházba, valami nagyon botrányos darabra. Sátánkabaré… vagy valami ilyesmi volt a címe. Arról szólt, hogy a sátán újra meg akar születni, hogy visszatérjen a világba és átvegye a hatalmat. Durván provokatív volt. Perverz dadus, gyerekgyár, kannibalizmus, törvénynek álcázott diktatúra, rabló bankár. Amikor kijöttünk, én csak arra tudtam gondolni: ugye nem?
16 És most úgy gondolja, hogy a legrosszabb változat valósult meg?
17 Nem tudom, milyen a legrosszabb változat. Én csupán arra gondoltam: csak ezt ne!
18 Lehetnek rosszabb verziók is…
19 Ettől nem vagyok boldogabb. Maga még kiskamasz volt, amikor állapotos lettem Gábriellel. Nem is tudom, igazán akartam-e. Harminc voltam, és arra gondoltam, hogy ha most nem, akkor semmikor.
20 Kinek az ötlete volt a gyerek?
21 Naná, hogy az enyém! Ezt aztán egy férfi végképp nem döntheti el egy nő helyett.
22 Akkor mégis akarta…
23 Inkább akkor, amikor már bennem volt. Erősnek éreztem magam. Tojtam mindenre. A krízisre, a választásokra. Engem hidegen hagytak a hatalomiparosok őrült vagdalkozásai. A férjem ügyes volt: átvészeltük a krízist. Aztán eljött az ősz, Gábriel már mocorgott bennem, és egyre gyakrabban tért vissza egy gondolat: jó lesz-e a gyerekemnek ebben a világban. És erre mindig csak egyetlen válaszom volt: addig jó neki, addig van biztonságban, amíg bennem van.
24 És most maga is visszahúzódik. Nagyon szereti a fiát?
25 Ki mást?        
26 De el kell fogadnia a leválást. Akkor is elfogadta, amikor megszülte.
27 Nem megy. Néha előveszem a születéséről készült videót. Nagyon megható. Leszámítva a köldökzsinór elvágását.
28 Fájdalmas volt?
29 Akkor nem. A férjem kezelte a kamerát, de elájult, és a felvételt egy fiatal doktor fejezte be. És azzal a vacak kis kamerával igazi drámát csinált a köldökzsinór elvágásából. Mondja, maga szerint egy ilyen helyen kimehetek a vécére?

A vécé tisztának tűnt, de azért kihúztam a vécéülőke-fedő fóliát. Lecsúsztattam a bugyimat, és a vécémuzak csobogó hangjaira pisiltem egy jót. Megállapítottam, hogy a hólyagom működik, nincs elcseppenés. Legalább a testem nem hagy cserben. De közben csak az motoszkált bennem: el innen, ki innen!