Márciusban robbant a bomba, hogy Harry herceg feleségével, Meghan Markle-lel kivált a brit királyi családból, és bizony a Megxit legalább olyan vitatott téma volt, mint a Brexit. Az eredmény: a a monarchia hivatalos programjaiban a továbbiakban nem vesznek részt, közpénzellátmányt nem vesznek igénybe és a királynőt sem képviselik hivatalos fórumokon. Harry és Meghan már beszéltek arról, hogy döntésükben szerepet játszott a brit bulvársajtó, amelyik nem kímélte a magánéletüket (ahogy Harry édesanyját, Diana hercegnőt sem kímélték: 1997-ben több tucatnyi fotós üldözte motorkerékpáron Párizsban, amikor a halálos baleset bekövetkezett). A történetük szempontjából ez elég fontosnak tűnik, mivel Harry a könyv szerint rendszeresen követte a róla, róluk szóló cikkeket, kommenteket.
Az életük a kamerák előtt zajlik, ráadásul megnehezítve a királyi család szigorú hagyományával, a rendre felmerülő mit lehet és mit nem problémával. A könyv a londoni Soho House-beli első randijuktól meséli el a pár történetét, bemutatja, hogyan vált a nép számára is romantikus történet mérgezővé: persze tudható volt, hogy a királyi család minden megmozdulása olyan, mint egy szappanopera, aminek minden apró részletét kitárgyalják, és amiről véleményt formál a sajtó, de valószínűleg ezt nem bírták. A szerzők a királyi ház számtalan szereplőjével készítettek interjúkat a könyvhöz, de ez akkor is a hivatalos történet, nem a bulváros verzió. Persze ezek a történetszálak is elkerülhetetlenek, így szó esik barátságukról George és Amal Clooneyval, Vilmos és Harry viszonyáról, Harry kedvenc emojijáról, de kiderül az is, hogyan viselték a királyi ház üzenet értékű csendjeit, amikor meg kellett volna a párt védeniük. A szerzők nem interjúztak Harryvel és Meghannel, a saját információik és élményeik alapján írták a könyvet. És innentől olvashatjátok a könyv bevezető részét.
Bevezetés - A szabadság nyomában. Harry és Meghan – egy modern királyi család
Amikor hat hétre tervezett tartózkodásuk első napján megérkeztek az utolsó csomagjaik is a kanadai Victoria város közelében található, másfél hektáron elterülő Mille Fleurs birtokra, Harry és Meghan végre fellélegezhetett. Addigra holmijuk java része már ott sorakozott a több mint ezer négyzetméteres, egyik ismerősüktől kölcsönkapott villa tágas gardróbszobájában. Immár sok ezer mérföld választotta el őket a Frogmore Cottage-től, windsori otthonuktól – de ezt csöppet sem bánták.
Bár hivatalos szerepléseiken a mosoly egy pillanatra sem tűnt el az arcukról az elutazásuk előtti hetekben, mielőtt november közepén felültek az Air Canada transzatlanti járatára a Heathrow repülőtéren, az utolsó Angliában töltött heteket aligha tarthatták életük derűs időszakának. Sussex hercege és hercegnéje három brit bulvárlapot is beperelt a magánszférájuk megsértése és telefonkódjaik feltételezett jogtalan feltörése miatt – úgy tűnt, a sajtó jobban rájuk szállt, mint valaha.
Különösen Harrynél telt be végképp a pohár. „Nem érdemelne jobbat ennél a királynő?” – harsogta a Daily Mail egyik főcíme, ami a herceghez is eljutott az interneten. Nem értette, miért akarja őket ilyen elszántan tönkretenni a média.
– Ezek mind fizetett trollok – panaszkodott később egyik barátjának. – Csupa gonosz troll… egyszerűen undorító ez az egész.
Aztán ahogy tovább görgette a telefonja képernyőjén a cikket, nem tudta megállni, hogy bele ne olvasson a kommentekbe is.
H & M undorítóan viselkedik.
Mindketten a királyi család szégyenfoltjai.
Sokkal jobb lenne, ha végképp megszabadulnának Harrytől és Meghantől.
Ez az utolsó komment háromezer-ötszáz lájkot kapott.
Harry azonnal megbánta, hogy megnyitotta a linket. Most is összeszorult a gyomra, mint mindig, amikor ilyen kommentekkel szembesült.
– A mai társadalom tele van dühös emberekkel, és ezt valahogy mindenki megszokta – magyarázta a barátjának. – Hová lett a jóindulat? Vajon miért ilyen ellenséges mindenki?
Harry kedélyét nemcsak a sajtó és az internetes trollok borzolták, de az egész birodalmi gépezet működése is. Alig múlhatott el anélkül egy hét, hogy személyes beszélgetéseik vagy magánügyeik részleteit – persze alaposan torzítva – ki ne szivárogtatta volna valaki a sajtónak. Úgy érezték, az udvari stábnak szinte nincs olyan tagja, akiben megbízhatnának. Eközben tovább romlott Harry addig is meglehetősen feszült viszonya a fivérével, Vilmossal.
Ha akadt bármi reményre jogosító fénypont ebben a sötét zűrzavarban, az pontosan ez a kanadai út volt, amelyen végre elmenekülhettek a nyilvánosság – vagy ahogy Meghan nevezte: a „lárma” – elől. Előre tudták, milyen gyógyító hatással lesz mindkettőjükre ez a varázslatos környék, a Vancouver-sziget vadregényes North Saanich-i körzetében megbúvó birtok levegője – főként az után a hat hónapig tartó viharos eseménysorozat után, amelynek során májusban még első gyermekük is megszületett. És ami alatt mindkét új szülő megállás nélkül dolgozott, és tűrte a nyilvánosság szűnni nem akaró érdeklődését, ahogy az már szinte természetes is, ha az ember az angol királyi család tagja.
Bár a hamisítatlan és békés természet vette körül őket, nem sikerült megnyugodniuk. „Ez a »pihenés« végül egyáltalán nem bizonyult annak”
– árulta el később egy, a párhoz közel álló forrásunk. Ami a külvilág számára idilli vakációnak tűnhetett, nekik azzal telt, hogy lázasan szövögették a terveket közös jövőjükről. Közben a herceget végképp kiborították az udvarral folyó, szűnni nem akaró viták, az adok-kapok meg a fel-felröppenő híresztelések.
Az eltelt év néhány örömhírt is tartogatott számukra, közülük a legjelentősebb persze Archie fiuk születése volt. A Vogue brit kiadásának szeptemberi száma, benne egy róluk megjelent cikkel, amelynek a szerkesztésében Meghan is részt vett, a magazin történetének egyik legnagyobb példányszámát produkálta. A Meghan tervezte ruhakollekció is szerepelt benne, amelynek az eladásaiból befolyó összeget a Smart Works nevű, munka nélküli nőket segítő jótékonysági szervezetnek ajánlotta fel. A kollekciót a cikk megjelenése után valósággal szétkapkodták a Marks & Spencer és más áruházak nőiruha-osztályairól. Harry akkoriban indította útjára a Travalystet, ezt a globális körülmények között is fenntartható utazásra kitalált kezdeményezését, amitől azt remélte, hogy örökre megváltoztatja a turisztikai szokásokat.
Harry és Meghan eredetileg is úgy tervezték, hogy dolgozni fognak kanadai tartózkodásuk idején. Bőven várt rájuk tennivaló, például, hogy létrehozzák végre nonprofit szervezetüket, és hogy továbbra is szószólói maradnak azoknak a jótékonysági programoknak, amelyeknek korábban királyi támogatói voltak odahaza. De ez a sok munka valahogy könnyebben ment a kanadai villa faborítású dolgozószobájában, amelynek ablaka a gondosan ápolt kert hó borította lucfenyőire nézett (igaz, sokszor végül a konyhában végezték, ahol csak olyankor álltak fel a MacBookjaiktól, ha egy kávéra vagy teára szottyant kedvük).
Döntésük, hogy külföldre távoznak ahelyett, hogy a hagyományokhoz híven a királyi család többi tagjával töltenék a karácsonyi ünnepeket a királynő Sandringham-birtokán, Norfolkban, csak rontotta a brit sajtóban kettejükről addigra már kialakult negatív képet.
Némely brit lapok „a királynő megcsúfolásának” nevezték távolmaradásukat, holott Harry még elutazásuk előtt jóváhagyatta nagyanyjával – egyúttal feljebbvalójával – a terveiket.
A valóságban a királynő, aki rendszeresen találkozott velük, tekintve, hogy ők is a windsori kastélyban laktak, még bátorította is őket erre az útra. Végül is Harryék a szokásoknak megfelelően a norfolki nyári rezidencián szűk családi körben töltötték vele az elmúlt két karácsonyt. A királyi család többi tagjával – köztük olykor Cambridge hercegével és hercegnéjével – is előfordult, hogy olykor kihagytak egy-egy ünnepi alkalmat.
November lévén egyelőre nyoma sem volt a karácsonyi őrületnek. Kanadában még mindenki a közelgő hálaadás ünnepére készülődött, és Meghan édesanyja, Doria épp akkor jelentette be, hogy Los Angeles-i otthonából útra kel hozzájuk, Victoriába. Meghan napok óta izgatottan sms-ezett az anyjával, aki alig tudta kivárni, hogy végre megpillanthassa az unokáját, Archie-t. A kisfiú rohamos ütemben gyarapodott és meg is nőtt, amióta Doria utoljára látta nyáron. – Úgy nyúlik, hogy túlszárnyal mindenkit a korosztályában – büszkélkedett a kisfiával Meghan a barátainak, mielőtt előkapta volna a telefonját, hogy mutasson nekik néhány képet a több százból.
Bár tudták, hogy kanadai otthonuk csak átmeneti jellegű, Harry és Meghan mindent elkövetett, hogy bababaráttá varázsolják a környezetet. A bútorok éles sarkaira diszkrét gumiborítás került, és amiről úgy vélték, hogy balesetveszélyes a kicsinek, elmozdították Archie szokásos útvonalaiból. A hat hónapos csöppség már nem is annyira kúszott-mászott, inkább totyogott az útjába eső bútorokba kapaszkodva, úgyhogy a szülei kerülni akartak minden kockázatot. Szerették volna kizárni a lesifotósok kísérleteit is.
A birtok körül újabb kerítés épült, mert előre tudták, hogy előbb-utóbb feltűnnek a kíváncsiskodó teleobjektívek, és nem óhajtották, hogy a lesifotósok tönkretegyék mindennapi sétáikat Archie-val, amelyeket hol a környező erdős domboldalon, hol a homokos tengerparton tettek.
A házaspár legfőbb törekvése az volt akkoriban, hogy megvédjék a kisfiukat és a saját magánéletüket a kíváncsiskodóktól. Mindjárt azzal kezdték, hogy semmiféle királyi címet nem adtak a kicsinek. Harry már nagyon korán megszenvedte az előkelő származás minden nyűgét, amikor végig kellett néznie, miképp hajkurásszák édesanyját nap mint nap a szenzációéhes fotóriporterek, az utóbbi időben pedig Meghan is hamar megtanulhatta ugyanezt a leckét. Így hát mindketten a fejükbe vették, hogy kisfiuknak olyan jövőt kell teremteniük, amelyben a sorsát nem a születési kiváltságai és kötöttségei, hanem önnön vágyai és törekvései alakítják majd.
Az óceán partján elterülő birtokon eltöltött első napok megadták nekik azt a békét, amelyre már oly régóta vágytak. Hónapok óta most először fordult elő, hogy a házaspár – amelynek tagjai minden napjukat jógával és közös reggelivel kezdték – végre megnyugodhatott. De a békés felszín alatt heves lelki viharok dúltak. Rendkívül súlyos és felelősségteljes dilemma előtt álltak. Mert a három éve szakadatlanul tartó sajtótámadásoknak mindenképp véget kellett vetniük valahogy, és a családdal, amelyről úgy érezték, bizony nem támogatta őket eléggé ebben a zűrzavarban, szintén rendezniük kellett a viszonyukat. Jól tudták, ezen lesz még mit töprengeniük, de azt is, hogy döntésükben a szívük szavára fognak hallgatni.
