A csajodat csak a képregénycsík érdekli a Metropolból meg a Blikkből? Fogalmad sincs, mit vegyél karácsonyra a sorozatfüggő havernak, akinek minden Lost, Dexter és CSI rész megvan, és ki sem látszik a dvd-tornyok mögül? Olyan kolléga nevét húztad a céges karácsonyi buli előtt, akivel csak hetente egyszer röhögsz együtt a dohányzóban? Ajándékozz nekik vicces képregényeket: Kázmér és Hubát, Simpson családot vagy Dilbertet. Vagy vedd meg a keményborítós Piszkos Fred-albumot, mert Rejtővel nem lehet hibázni. Mindenki az ő ponyváin nőtt fel.
A Könyvesblog összegyűjtötte a hazai képregénykínálat legviccesebb köteteit - így neked már csak arra kell figyelni, hogy ne nyeld félre a röhögéstől a szaloncukrot, és hogy 24-én délelőtt még szerezz valamelyik könyvesboltból vadonatúj példányokat az összemancsoltak helyett, mert azokat úgyis meg akarod majd tartani.
A+
Kázmér és Huba gyűjtemény, 4. kötet (Marslakók és más furcsaságok), Vad Virágok Könyvműhely, 2008, 128 oldal, 1950 Ft.
Miért röhögi könnyesre magát valaki egy hatéves kölyök és egy életre kelt játéktigris kalandjain, még akkor is, ha a régi Képregénykoktél-füzetek óta kívülről tudja az összes Kázmér és Huba képsort? Mert az alkotó, az eredetileg politológus végzettségű, ultraanarchista Bill Watterson egy zseni: a legnépszerűbb Indexes publicistákat is leiskolázó cinizmussal figuráz ki mindent, az egygyermekes családmodelltől az amerikai oktatási rendszeren át a környezetszennyező emberiségig.
A Kázmér és Huba képregények fő humorforrása Kázmér multiplex személyiségzavara: amíg az élet nagy kérdéseiről filozofálgat Hubával egy sakkjátszma közben, addig mások csak egy plüsstigrissel játszó kölyköt látnak maguk előtt. Bár elsőre Huba a kedves, gondoskodó, idősebb testvér figurájának tűnik, valójában ő Kázmér rosszabbik énje, ő felel minden csínytevésért. Huba az, aki végigkergeti Kázmért a lakásban, és közben felborítja a vázát, leszakítja a függönyt, és összetöri az üvegasztalt. Ő készíti el Kázmér házifeladatait is a vacsoraidő alatt, de csak hülyeségeket ír a füzetbe ("A kivonás nem ment, ezért felsoroltam helyette az Amazonas mellékfolyóit."), ami miatt Kázmér rendszeresen rossz jegyet kap a suliban. És nézzük meg azt a képsort, amikor megkötözi Kázmért: a kissrác ugye valójában saját magát szíjazza oda egy székhez - ehhez képest a tudathasadást fő szálnak használó Harcosok klubja ártatlan délelőtti matinéfilm.
De a személyiségzavarok listája még korántsem teljes: Kázmér azon túl, hogy a vacsorát csak akkor hajlandó megenni, ha az anyja azt hazudja neki, hogy majomagyvelő, többször is úgy beszél, mint egy harmincas, filozófia-kommunikáció szakos bölcsész (különösen amikor lételméleti kérdéseket feszeget, vagy az apját sokkolja az alacsony népszerűségi indexszel). Ha egyedül van, általában trappoló dinoszaurusznak képzeli magát, a gyűlölt iskolában pedig rendszeresen a szörnyekkel csatázó, bolygókat legiázó Spiff kapitányként kompenzálja azt, hogy a kövér tanárnő mindig őt felelteti, és a suli réme is rendszeresen agyonveri a nagyszünetben.
A Vad Virágok Könyvműhely évente két Kázmér és Huba kötetet tervez kiadni, ami több szempontból is dupla öröm: 2011-ben végre teljes lehet a Metróból éveken át kivagodosott képregény-gyűjteményünk, az egyetemisták meg nyugodtan kidobhatják addigra a Gyermeklélektan, az Általános pszichológia meg A nyugati filozófia története tankönyveket, a Kázmér és Hubában benne van minden.
A
Simpson család képregénykavalkád, Cartaphilus kiadó, 2008, 128 oldal, 2480 Ft.
A Cartaphilus kiadó 19-re húzott lapot, amikor derült égből villámcsapásként, manga címek nélkül jelent meg a magyar piacon. Alan Moore Watchmenjét korábban egyik kiadó sem merte bevállalni, az idei Hungarocomixon viszont ezt keresték a legtöbben. Hogy a Simpson képregény is ugyanilyen népszerű lesz-e, nem tudni, egy viszont biztos: a gyagyás sárga család kalandjai ebben a formátumban is ugyanolyan viccesek, mint a képernyőn.
A Simpson rajzfilmsorozat egyik szülőatyja, Matt Groening eredetileg képregényrajzoló volt (saját comic stripje, a Life in Hell 1977 óta fut a napilapokban). Groening '93-ban megalapította a Simpson-képregények kiadásával foglalkozó Bongo Comic Groupot. A Cartaphilus most a Simpsons Comics első négy részét jelentette meg, egy kötetben. A szerzők általában ugyanazok: Steve Vance, Cindy Vance, Tim Bavington és Bill Morrison, akik egymást váltják az író-ceruzarajz-tusrajz-színek posztokon.
A gyűjtemény sztorijai egy-egy filmes műfajt parodizálnak, ahogy azt már a sorozatban is megszokhattuk. Az első kötet kiváló felütés, a halloweenes Simpson-epizódok (The Treehouse Horror) stílusában: az erőmű igazgatója egy sugárágyúval alsógatyás King Konggá változtatja Homért, aki romba dönti a várost. Az ez után következő ötoldalas minitörténetben Homér képregényrajongó magányos milliomos, aki egy őrült pillanatában borzasztó dolgot művel a gyűjteményével. A második nagy történet tisztelgés A megbilincseltek előtt: a börtönbe látogató Bartot összebilincselik halálos ellenségével, Mutatványos Bobbal, így együtt menekülnek, mint Tony Curtis és Sidney Poitiers 1958-ban.
A harmadik kötet fő sztorija egy Poirot-paródia, az Agatha Christie-krimik végéről ismerős "a tettes itt van közöttünk"-jelenettel. Természetesen a hiperintelligens Lisa a nyomozó, Bart meg az első számú gyanúsított. A minitörténetben a félszemű Krusty bohóc játssza el a SHIELD-főnök Nick Furyt (a Simpson képregény amúgy tele van a képregényt, mint műfajt alázó poénokkal, azaz egy percig sem veszi magát komolyan), az utolsó ötoldalas sztori pedig egy zseniális posztapokaliptikus-vámpíros tisztelgés a Mad Max és az Alkonyattól pirkadatig előtt.
SzabóZ kolléga részben joggal tartott attól, hogy a Simpson család képregényben nem lesz olyan ütős, mint a sorozat. Szerencsére a negyedik szám fő sztorija, a Kiváló lapjárás már szorosan követi sorozat dramaturgiáját: záporoznak a poénok, aztán egy őrült dramaturgiai fordulat után még viccesebb dolgok jönnek. Homér munkaidőben ellóg az erőműből, hogy baseballmeccset nézhessen, de véletlenül megnyomja a Nagy Piros Gombot, ami áramtalanítja a springfieldi fagyasztott ételeket gyártó üzemet. A tanárok másnap degeszre zabálják magukat az iskolai automata romlott szendvicseiből, ezért Sintér igazgató helyettesítő tanerőt hív. Egy képregényekről szóló(!) előadása miatt Bart lesz a kiskedvenc eminens, Lisa pedig a konzervatív oktatáspolitika ellen lázadó iskolai rém. Az olvasónak ennél a sztorinál tisztára olyan érzése van, mintha egy Simpson-epizódot nézne, amit 20 perc helyett 10 percesre vágtak meg. Minden sorozatbuzinak kötelező vétel a karácsonyfa alá!
A+
Rejtő Jenő - Korcsmáros Pál: Piszkos Fred, a kapitány, Képes Kiadó, 2007, 96 oldal, 2990 Ft.
Olvasóink imádják Rejtőt, a felújított-kiszínezett Piszkos Freddel tehát nem lehet nagyot hibázni karácsonykor. A ponyvahívők most biztosan meglincselnek a következő kijelentésemért, de vállalom: a Korcsmáros Pál-féle Rejtő-képregények sokkal jobbak, mint az eredeti P. Howard-könyvek.
Cs. Horváth Tibort, a Fülesben leközölt Rejtő-képregények szövegíróját most csak azért nem dicsérem meg, mert a 60-as években túlságosan is elragadta a képregény-forgatókönyvírói láz: Megcsonkított, A5-ösre zsugorított Korcsmáros rajzok közé verte be ékként a saját szövegeit. Gyakran rossz arányérzékkel választotta ki a jellegzetes P. Howard-poénokat, és önkényesen variálta a dramaturgiát is (például volt egy kis kavar Fülig Jimmy kockás- és egyszínű zakójával, meg a hercegtől örökölt frakkal).
Az A4-es méretű, színes újrakiadást egy év alatt hozta össze Garisa H. Zsolt és Varga „Zerge” Zoltán, akik kockáról kockára javították fel az eredeti, fekete-fehér verziót. Mestermunkát végeztek: egy hardcore Rejtő-rajongó itt az Indexben el sem akarta hinni, hogy Jimmy és a hajóorvos beszélgetése új jelenetsor a Korcsmáros-stílust profin másoló Garisa-Varga párostól, nem is szerepelt a '64-es változatban.
Bujtor A három testőr Afrikában-adaptációja óta tudjuk, hogy Rejtő humorát lehetetlen visszaadni filmben. A képregény viszont a legideálisabb közeg, Korcsmáros Pálnál jobban ugyanis senki sem tud maláj díjbirkózókkal pofozkodó Fülig Jimmyt, csimbókos szakállú Piszkos Fredet, és hegyes mellű Vöröskarmot rajzolni.
A
Dilbert #2: Hogyan vágjunk fapofát ha a főnök megszólal, 2008, 128 oldal, 1980 Ft.
Aki valaha dolgozott, az imádni fogja Dilbert kalandjait a projektmenedzserek, flipchartok és idióta memók világában, ahol mi is élünk. Minden mondata valami egészen örök érvényű Franz Kafka-i mondatot takar, amelyek igazából csak azért viccesek, mert igazak.
1989. április 16-án jelent meg az első Scott Adams rajzolta comic strip, ami azóta tényleg rendkívüli sikereket ért el. Megszámlálhatatlanul sok könyv, sok karakter, mert ez a világ termeli a hülyeséget. A Nyitott könyvműhely elkezdte az olvasók kezébe adni az ismert hőst, még exkluzívkiadást is nyomtak Munkahelyi túlélőkönyv címmel. Dilbertben az a legzseniálisabb, hogy minden nap kaphatunk belőle, ha feliratkozunk erre az RSS-re.
Amit gyűlölök a munka világában, az benne van ebben a sorozatban.
