Miután a dominikai-amerikai Junot Díaz egy New Yorkerben megjelent esszéjében bírálta az amerikai művészeti képzést (MFA - Master of Fine Arts), a Salon utánajárt, hogy mit tanít a Pulitzer-díjas író saját óráin az MIT-n.
Ugyanazon a héten, amikor egyre többen szólaltak fel a fikciós irodalom sokszínűségéért, a New Yorker megjelentetett egy írást Díaztól, amelyben az író a MFA-programok „nyomasztó fehérsége” ellen emelte fel a szavát. Felidézte, hogyan okozott neki csalódást a Cornell MFA képzése („Az a szar túl fehér volt”), hogyan bukott ki majdnem, és hány hallgató adta fel a képzést, csak mert úgy érezte, a szűk látókörű irodalmi közösségben nincs hely számukra, hogy genderről, fajról, gyarmatosításról beszélgessenek.
Díaz szerint a tanárok kizárólag olyan írókat tanítanak, mint William Gaddis, Francine Prose, és Alice Munro, és nem, mint Toni Morrison, Cherrie Moraga, Maxine Hong-Kingston, Arundhati Roy, Edwidge Danticat, Alice Walker vagy Jamaica Kincaid. Az általa látogatott képzésen az Irodalom (szigorúan nagy I-vel) fehér volt, heteroszexuális és férfi.
Díaz két kurzust visz az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Összehasonlító médiatudomány/Írás tanszékén, az egyik a fantasyk által teremtett világokról szól, a másik pedig haladó irodalom (advanced fiction). Miután az író megtudta, hogy a Salon lenyomozta az olvasmánylistáit, emailben tájékoztatta az oldalt, hogy a sokszínűség kevésbé a könyveken, sokkal inkább azok megközelítésén, értelmezésén mérhető le. Díaz egyébként tartott tőle, hogy szimplán az olvasmánylista közzététele olyan lenne, mintha rövidre vágná a dolgokat, amit Donald Sterling (a Los Angeles Clippers tulajdonosa, akit rasszista megnyilvánulásai miatt örökre eltiltottak – a szerk.) NBA-ből való kirúgásához hasonlított. Egyetértett azonban azzal, hogy a folyamatot valahol el kell kezdeni. Mindenesetre aki Junot Díaz órájára akar járni, a következőket kell szem előtt tartania:
A fantasy-óra felvételének előfeltétele, hogy a hallgató lássa a Csillagok háborúját (különös tekintettel a negyedik, Új remény című részre), és olvassa A Gyűrűk urát.
A kurzus a szerepjátékokban, filmekben, képregényekben és irodalmi szövegekben teremtett világokat vizsgálja, célja, hogy segítsen a hallgatóknak jobb képzeletbeli világokat alkotni. Néhány dolog, amit meg kell fontolnunk, ha új világot teremtünk:
Melyek az elsődleges jellemzői – faji, kulturális, térbeli, kozmológiai szempontból? Milyen a szellemisége, miben hisznek a lakói, hogyan alkotnak a karakterek külön világot, hogyan tud az olvasó, vagy a játékos kapcsolódni ahhoz a világhoz?
Olvasmánylista:
ER Burroughs: A Mars hercegnője
Bram Stoker: Drakula
Frank Miller: Batman: A sötét lovag visszatér
Robin McKinley: Sunshine
Alan Moore: V mint Vérbosszú
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
NK Jemisin: The Hundred Thousand Kingdoms
Octavia Butler: Lilith’s Brood
China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás
Neal Stephenson: Snow Crash (ajánlott)
A haladó irodalmi kurzus olvasmánylistája pedig Díaznál így néz ki:
Roberto Bolaño: Clara
NoViolet Bulawayo: Hitting Budapest
Julie Otsuka: Whites
Edwidge Danticat: Ghosts
Eric Gansworth: My Good Man
Yiyun Li: Gold Boy, Emerald Girl
George Saunders: Bounty
Sehol egy Munro vagy egy Prose. Díaz szerint, ha a faj vagy a gender (vagy bármilyen más fontos társadalmi skatulya) nem része az értelmező logikádnak, akkor épp azt hagyod ki, ami a világot a világunkká teszi, a sokszínűséget. Nem a könyveken múlik, amikről tanítasz, hanem azon, hogyan tanítasz róluk.
Forrás: Salon
