Mindannyian terroristák vagyunk

Valuska László | 2016. augusztus 14. |

Első mondat: “Jaj, Cicamica, annyira örülök, hogy hallom a hangod - mondta az anyja a telefonba” (9.)

Jonathan Franzen irtó szórakoztató író, nagy, több szálon futó történeteket ír, a karakterei valóságosak, titkokkal, félelmekkel teliek. Az idei Könyvfesztiválra megjelenő Tisztaság is ilyen, szórakoztató regény egy nagy formátumú írótól, aki alig kísérletezik narrációval, nyelvezettel, amit egyszer kitalált, azt történetszinten variálja. A kortárs világirodalomban talán ő a legolvasóbarátabb szerző, aki egyszerre a kritikusok és a közönség kedvence (interjúnkat itt olvashatod - a szerk.). Az ő műfaja a diszfunkcionális családregény, amiben elszúrt, épp ezért átlagos és ismerős férfiak és nők, fiatalok és középkorúak szerepelnek, egy-két generációnyi hazugság, titok, düh és csalódottság. Csupa hétköznapi hagymafigura, akiket nagyon sok réteg tart össze, és akik egész fura technikákkal terrorizálják egymást.

A Tisztaság ugyanis Franzen háborús regénye, amiben anya a lányát vagy fiát, nő a szerelmét terrorizálja, és mindezt nem szándékosan teszik, mert ez egy nem túl látványos hidegháború a nappaliban, a gyerekszobában vagy az ágyban, ahol súlyos áldozatok maradnak poszttraumás stressz- vagy stockholm-szindrómával. Pedig a regényeiben semmi akció nincs, csak a végtelen nyomasztás.

Jonathan Franzen:

Európa, Budapest, 2016, 558 oldal, 4590 Ft

 

A Tisztaságot még áprilisban félretettem nyári olvasmánynak, mert pont úgy működik, mint egy jó tévésorozat, amit ledarál az ember. Nehéz kilépni belőle, annyira bevonnak a szereplők, akiket Franzen úgy épít fel, hogy viszonylag gyorsan kialakít az olvasó fejében egy képet róluk, majd az arról kialakult véleményünket, előfeltevéseinket és előítéleteinket csavarja úgy, ahogy a narratív szálakat is: több szereplő sajátosan konstruált élettörténeteit ismerjük meg, amik folyamatosan újra- vagy átírják egymást. És talán ez a teljes elbizonytalanítás a franzeni nyomasztás lényege. (A regény olvasása közben néztem a diszfunkcionáls családregény műfajába simán bekategorizálható The Affair második évadát, ami Franzenhez hasonlóan szervezi a narratív szálakat. Érdekesség, hogy a sorozatban kétszer is megemlítik Franzent, illetve Daniel Craig főszereplésével készítenek állítólag húsz részes sorozatot a regényből.)

A magyar olvasó már majdnem utolérte az amerikai Franzen-olvasókat, a jó pár éves lemaradást viszonylag gyorsan behozta az Európa, az akkori legfrissebbel, a Szabadsággal indultak, majd visszafelé haladtak, így következett a Javítások, majd az Erős rengés, így már csak az 1988-as, The Twenty-Seventh City maradt, de közben kiadták esszékötetét, a Diszkomfortzónát. Viszont a Tisztaság egy évvel az amerikai premier után már nálunk is megjelent, és bár nem előzi meg nálam a két sikerkönyvet, de látótávolságban megközelíti. A fordító, Bart István megoldotta a legnehezebb feladatot, pár év alatt megteremtett egy szerzőt Magyarországon, valódi hangot adott és stílust adott neki, pedig a feladat összetett, az alkotó egyszerre tud melankolikus, cinikus vagy akár esszéisztikus lenne egy szövegen belül. Például most hosszú monológjai vannak az internet társadalmi szerepéről, a Wikileaksről, az ügynökaktákról vagy a családon belüli szerepekről.

A Tisztaságban elég sok, összesen hét szereplőt mozgat Franzen, és úgy szövi a szálakat, hogy ezek adott pontokon találkozzanak.

Egy fiatal csaj teljesen megrekedt a 130 ezer dolláros diákhitel-tartozással, simán otthagyja a meztelen csávóját az ágyban a szex közben, majd teljes rápörög, hogy egyfelől semmi értelme semminek, másfelől őt nem szereti senki, de ez szinte semmi ahhoz képest, hogy az anyja milyen erkölcsi tartással szívja ki a levegőt az életéből. A lány egy dolgot szeretne, kideríteni, hogy ki az apja. Ez azért is problematikus, mert az anyja erre a nagyon egyszerű kérdésre nemcsak nem hajlandó válaszolni, és az emlékeket is megpróbálja kitörölni. Klasszikus Franzen-főhős, akivel simán lehet menni, és aki annyi problémát okoz maga körül, hogy ez közel 600 oldalig kitart.

Franzen női karaktereit nagyon lehet szeretni, a fiatal Pip, Purity Tyler kedves, pörgős, ám elég idegesítő karakter, aki sehol nem találja ahelyét, amit nem lehet csodálni, hiszen anyja se a születési valódi időpontját, se anyakönyvezett nevét nem árulja el. Így a Tisztaság valódi tétje egy fiatal lány felnőttá válása, kiegészítve saját élettörténete megkonstruálásával. A családok rengeteg hazugságot és titkot nyelnek el, ami a megfelelő, hagyományból következő működtetése miatt elkerülhetetlen. Franzen könyvről-könyvre rombolja a család fogalmának társadalmilag megkonstruált jelentését, ami iszonyú teherként és elvárásként nehezedik rá az emberekre, egyben felszámolja az egyént. A Tisztaság a családot számolja fel az egyénekért.

Fotó: Valuska Gábor

Pipet beszervezi egy Annagret nevű német antinukleáris aktivista a Napvilág Projektbe, ami a titkot átláthatóvá tételével foglalkozik, és mi lehetne érdekesebb az apja kilétét és saját eredettörténetét kutató lány számára?

Egy másik szálon megismerjük a német kiszivárogtatót, Andreas Wolfot, aki Napvilág Projekt néven egy Wikileaks-szerű szervezetet hozott létre valahol Bolíviában. Az internetet mint a társadalmat felügyelő jelenséget írja le, ami az egész életünket behálózza, és miközben könnyebb a hatalmat kontrollálni, addig saját életünket is átalakítja. Franzen ír a pornóról, a hackerekről és az internetről általában, pedig ő a netgyűlölő sztáríró. A radikális transzparenciáért harcoló Julian Assange-szerű alak az egész világot akarja megváltoztatni, de saját titkaival és problémáival saját magának kell szembenéznie. Amikor a saját magaddal szemben nem vagy transzparens, akkor rohadt nagy a baj, és Andreasnál van baj elég. A Tisztaság az ő előtörténetének felépítésével a szokásos Franzen-regényekhez képest térben és időben elég nagyot ugrott, egyenesen a Fal leomlása előtti Kelet-Berlinbe, ahol teljesen megroppant a titok fogalma, hiszen a besúgó- és megfigyelő hálózatokra épülő politikai rendszerben megszűntek a magánélet határai. Wolf elsőként képviselte, hogy a Stasi-aktákat meg kell ismerni, mert nem lehet úgy demokráciát építeni, hogy a titkoknak csak kevesek tudói, de saját életében több sötét titok lappang, és ezek közül az tűnik jelentéktelenebbnek, hogy az apja nem az apja. Sajnos ez a 89-es német szál, vele az ügynökkérdés, a besúgások, a mindennapokat felügyelő ügynökökkel a magyar olvasónak nem sok extrát nyújt, a mi ismereteinkhez mérten elég elnagyolt, bár a lényeget átadja. 

A harmadik szálon egy online oknyomozó újság főszerkesztőjét, Tom Aberrantot ismerjük meg (a Purity, a Wolf és az Aberrant is beszélő név, a szereplők nehezen azonosulnak a nevükkel kapott identitással). Tom képtelen továbblépni párkapcsolatán, folyamatos lelkiismeret-furdalással küzd. Őt egy jelentős oknyomozó internetes újság főszerkesztőjeként ismerjük meg, aki elég hideg és távolságtartó eleinte, majd az ő rétegeit is lefejtjük. A sokszor megalkuvó srác az egyetemen ismeri meg Anabel Lairdet, akivel egy egymást felörlő, kiszipolyozó, lelki traumákkal teli kapcsolatba kezd. Az érzelmi terrorizmust ugyanúgy büntetni kellene, mint a robbantgatást és repülőeltérítést, mert embereket és családokat tesz tönkre. Sajnos ehhez is két ember kell, Franzen ügyesen ábrázolja, hogyan lesz egy domináns-alárendelt szerelmi játszma kettőjük között. Tomhoz kapcsolódik a regény egyik háttérszereplőjének, Leila Helou oknyomozó újságírónak a sztorija, aki a Denver Independentnél, Tom lapjánál dolgozik, kavarnak is, de közben a nő együtt él egy sikeres és menő regényíróval, zsémbes pöccsel, aki ráadásul súlyos balesetet szenved.  

A három fő karakter életére különös hatással vannak az anyák, akik rossz döntéseik következtében boldogtalanok, majd az anyaságukban elviselhetetlenül önzők. A Tisztaság az anya szerepéről és lehetőségeiről szól, mert az anyaság, a család jelentéséhez hasonlóan társadalmilag konstruált, ami miatt rárakódik egy sor elvárás, előítélet és sztereotípia (ahogy a Diszkomfortzónában, a Javításokban vagy a Szabadságban is foglalkozott a kérdéssel).

A Tisztaság arról szól, hogy mindenkinek vannak titkai, amelyek által nemcsak a közéletben, de a magán- vagy családi életében is zsarolhatóvá válhat. A család a legveszélyesebb hadszíntere a terrornak, mi meg mindannyian terroristák vagyunk, az érzelmeinkkel, játszmáinkkal teljesen meglepetésszerűen támadunk.  

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.