Igaza van az asszonynak, vén bolond vagyok. Nem kellene már dolgoznom. Pláne nem koncerten. Boltban, butikban, drogériában esetleg. Hiába van erőm, ha nem jók a reflexeim. Tíz éve nem tudott volna így meglepni egy részeg kölyök. Mire észbe kaptam, már villant a penge. Még jó, hogy nem hatolt mélyre! Bele sem merek gondolni, mi történik, ha a haverjai nem rángatják el onnan.
A klubtulajdonost sem értem. Minek kér biztonsági őrt, ha letiltja a jegyellenőrzésnél a motozást? Ha akkor átkutathatom a zsebeit, nincs baj.
Még mindig látom a dühödt tekintetét, és a rám öltött, véres nyelvét. Pedig normális hangon kértem, hogy ne vaduljon. Nem lehetett több húsznál. Épp, mint az unokám. Ő is ezt az erőszakos, durva zenét hallgatja. Mire föl ez az indulat ebben a generációban, ki tudja. Se háborút, se forradalmat nem kellett átélniük…
Milyen nyugodt és békés volt mindenki tavaly Csíksomlyón, a pápalátogatáskor. Bár olyan hangulat uralkodna az egész világban! Persze, sok testőr vette körül Őszentségét, de ki akarta volna bántani? Ott nem voltak dühödt punkok. Bizony sokat tanulhatnának egy ilyen zarándoklatból.
A lényeg, hogy gyógyul a sebem, és lassan megnyugszom. Mit hoz a jövő, milyen lesz a világ, ki tudja. Nyugdíjas vagyok, dolgoztam eleget, most már pihennem kell! Különben is, mindig itt volt a legjobb, a Dunánál, a családdal.
