Fáradt vagyok. Nagyon fáradt. Minden erőm elhagyott, mint már annyiszor, amióta a kezelésekre járok. Jó itt a vízben megpihenni, nem gondolva semmire, miközben nézem az engem körbevevő, körülölelő természetet, mely nem gondolva semmire, csak létezik és mindig új életre kel. Megcsodálom a madarak röptét, a virágok illatát, a fák táncát az enyhe szellőben, mely enyhet ad felhevült testemnek és fodrokat varázsol a folyó vizére is. Majd megrebben a lábam, amikor megérzem a vízben tovaúszó apró hal vidám ficánkolását. Lehunyom a szemem, hogy senki se láthassa hirtelen előtörő könnyemet, melyet betegségem miatt érzett szégyenem csal a szemembe.
Emlékszem, amikor erőtől duzzadva, fiatalon jártam a hegyeket-völgyeket. Vágtam a fát, kaszáltam a búzát, építettem a házat, segítettem a gyengét. Nem ismertem fáradtságot, nem ismertem lehetetlent. Mindez természetes volt. Ismertem a testemet, bíztam az erőmben, hogy sosem hagy el. Amikor beteg lettem, a műtétet is csak azért vállaltam, mert tudtam, éreztem, újra teljes lesz az életem. Én elég erős leszek hozzá, hogy túl lépve minden korláton újra teljes életet éljek. Támasza legyek szeretteimnek. Tévedtem. Semmi sem lett már olyan, mint azelőtt volt. Hetente háromszor, lesütött tekintettel bejárok a helyi kórházba, hogy többi betegtársammal együtt igénybe vegyek, elszenvedjek egy négy órán tartó kezelést. Dialízisre van szükségem, mert nem tisztul a vérem magától. Cserben hagyott a testem és én cserben hagytam a családomat, akiknek még szükségük lett volna rám. Minden alkalommal látom családtagjaim, szomszédaim szánakozó tekintetét, melyek hazatértemkor fogadnak. Érzem, felesleges vagyok. Nem nyújthatok támaszt a bajban senkinek. Teher lettem!
Visszanyelem a szégyen könnyeit, melyek újult erővel támadják összeszorított szemhéjamat és a partra nézek. Lányom áll ott azzal a fényképezőgéppel a kezében, melyet tőlem kapott a születésnapjára. Engem fényképez. Amikor észreveszi, hogy őt nézem, szinte szégyenkezve leengedi a gépet, majd cipőjét lerúgva belegázol a vízbe. Amikor mellém ér, lehajol, átölel és a fülembe súgja:
- Apa! – szinte beleolvadok a gyengéd, mégis annyira erős érintésbe és érzem, sokkal több van ebben az egyetlen szóban. Azóta tudom, amikor a betegágyam mellett ülve a fülembe súgta „Köszönöm, hogy nem adtad fel! köszönöm, hogy itt vagy nekem! Köszönöm, hogy vigyázol rám! Köszönöm, hogy a gyereked lehetek!” – én is átölelem, majd a meghatottságtól és örömtől rekedt hangon megkorholom
- Hol csatangoltál idáig? Anyáddal már nagyon vártunk! – és közben érzem, ahogy a lenyugvó nap melegen ragyogó sugarai átjárják testemet és felmelegítik a szívemet. Boldogan mosolygok lányom hajába, miközben új kérdések száguldanak át lecsitult elmémen. – Én lennék felesleges? Nekem ne lenne miért élnem?
Legjobb Könyvek Nőknek
Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.
Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.
Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.
Finy Petra: Akkor is
A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!
Gurubi Ágnes: Szív utcájában
A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.
Tompa Andrea: Haza
Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.
Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva
A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.
Péntek Orsolya: Hóesés Rómában
Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.
Virginia Woolf: Egy saját szoba
Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.
Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk
Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.
Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje
Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.
Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában
Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.
A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.