„Jó most itt. Szeretem a vizet. Mindig is szerettem. Vajon miért sarkallja töprengésre az embert méla hullámzása? Ha ellenállok is áradni kezdenek a gondolatok a fejemben, egyik a másik után, ringatóan, csapongva… Sokunkra hat, kis és nagy emberekre egyaránt. József Attilát is éppúgy magával ragadta e lomha, áradó örökkévalóság, mint engem. Szép volt az a vers: rémlik az érzés. Költő lehettem volna… bár akkor bennem is lenne abból a fránya szomorúságból és balsorsból, ami egytől egyik mindnek osztályrészül jutott. Én viszont örömmel nevettem: gyerekkori barátokkal a focipályán született sok bolond tréfán, mindig, ha láttam valakit elesni, egy-egy őszinte, felszabadult kacajon. Hogy tudott nevetni az a barna hajú lány, aki előttem ült az iskolában! Hangja valósággal csilingelt. Az élet azonban úgy döntött kegyetlen csapások sorát méri rá. Elveszíteni mindenkit magad körül, felismerni, hogy a magány szegődik csak hozzád társnak nehéz feladat, igen nehéz, de mégis talán mindennek elfogadása rejti magában a legnagyobb nehézséget, nem pedig átélése. Isten, ha most hallasz: én hálás vagyok a meghittségtől meleg karácsonyokért, a családdal közösen megünnepelt, süteményektől illatozó születésnapokért, az esti, jó kedélyű kártyapartikért. Zsuzsika mindig édesen durcás lett ha vesztett. Már nem aggódom miattuk. Felnőttek annyira, hogy maguk alakítsák sorsukat. Mamának is ebbe kellene beletörődni, de ő ahhoz túlontúl gondoskodó és érzelmes. Ilyen. Ó, milyen hatalmas madár repül ott! Valamiféle sas lehet, kár, hogy nem tudom! Szerencsés. A legfenségesebb szemszögből gyönyörködhet a világban, vagy épp becsmérelheti azt. Szabad, mint a madár… furcsa mondás. Nem hinném, hogy ez a sas, most szabad lenne. Vadászik: erre az éhség kötelezi, talán a párját keresi: erre az ösztönei, pihenőhelyet kutat: erre a nyugalom vágya és szüksége. Szálló barátom, te is épp úgy a kötelességek rabja vagy, mint a földön járók.”
Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán
Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?
Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?
A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.
Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá
Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.