Podcastunk új részében Puskás Pannival, a Mastercard - Alkotótárs egyik tavalyi ösztöndíjasával folytatjuk a beszélgetésünket. A színikritikus, író most saját vendéget is hívott: Hajdu Szabolcs filmrendezővel válaszoltak Valuska László kérdéseire.
A rezervátum fogalmának értelmezésétől gyorsan eljutottak oda, hogy kell-e egy művésznek vagy újságírónak közéleti témákkal foglalkoznia, véleményt formálnia és ha igen, akkor ezt az alkotásain vagy ezektől elkülönülve, az interjúkon keresztül tegye meg.
Puskás Panni azt emelte ki, hogy számára fontos, hogy ne csak a munkáján keresztül nyilvánuljon meg az aktivizmusa, hanem tevőlegesen odaálljon a neki fontos ügyek mögé és adott esetben kampányt szervez vagy a Nyugati aluljáróban korteskedik.
Hajdu Szabolcs azzal lepte meg beszélgetőpartnereit, hogy a filmjei fókuszának a szórakoztatást tartja.
Itt felvetődött, hogy talán nem is maga a műalkotás, hanem az elkészítésének a módja mutatja meg, hogy változtathatunk a világon. Kitértek arra, hogy vajon a műalkotások tartalmazzák a politikai tartalmat vagy az találja meg a saját értelmezését ezekben a munkákban, akár függetlenül az alkotó szándékától, pusztán az adott kor sajátosságai miatt.
53 pályázat közül kerültek ki nyertesen. Munkáikat Jánossy Lajos és Nádasdy Ádám dícséri egy-egy laudációval.
Végül visszakanyarodtak arra, hogy milyen hatása van a filmeknek, színdaraboknak a nézőkre. Hajdu elmesélte, hogy voltak, akik elváltak a filmjei hatására.
A mai adásban szó esik többek közt arról, hogy:
- Indiánok vagy független filmesek élnek a rezervátumban? Esetleg a társadalom metaforája a rezervátum?
- Kell-e az írás vagy a film- és színházcsinálás nehézségeiről beszélni, vagy maradjon meg az alkotók tökéletes imidzse?
- Megváltoztatja-e a művészet a világot?
- Hogyan jelképezi egy menekülthajó a magyarok helyzetét?
- A középosztály felmutatása vagy kritikája szükséges?
- Képes-e a közönség az önreflexióra?
- Miért váltak el többen is Hajdu Szabolcs filmjének hatására?
