Úgy volt, hogy nem érünk oda a kezdésre. Felrúgtam a megálló zöld kukáját, mellettem egy banyatankkal álló kisnyugdíjas döbbenten nézett rám. Lemerült a butatelefonom. A többiek már megint késnek. Mindig késnek. Hogy az istenbe nem lehet időben elindulni? Egyszer van az életben Exploited ezen a rohadt fesztiválon, egyszer láthatnám élőben Wattie-t, de nem, nekem itt kell állnom egy rohadt buszmegállóban, és várakozni. Utálok várakozni.
"Mikor jönnek már ezek a szerencsétlenek? Nem nyomom el a cigit, tata, nem nyugszom le, nem érted, hogy az Exploited játszik ma este?! Nekem te ne mutogassál!"
Na vére, hogy ideértetek. Most ment el a busz, ne várjunk a következőre, induljunk el futólépésben. Gyere már, Zsolti, tedd le azt a rohadt cigit, és ne most szlopáld azt a rohadt bort, majd később iszunk! Gyertek már, az isten szerelmére, fussunk, már csak 5 perc van kezdésig! Elvileg még pont bejutunk kezdésre. Hagyd azt a szar kannásbort, dobd ki a kukába, majd tarhálunk piát.
Mindjárt ott vagyunk, gyerünk be az első sorba. Most kezd a 'Ploited, ááááá, nem hiszem el, Wattie nagyon durván szét van csapva! Irány az első sor, Sex and Violence, már repülök is a színpad felé a tömeg hátán, ott egy bakancs, fejberúg, aztán lefejelem a biztonsági kordont, elkezd vérezni az orrom, de kit érdekel, egyszer van az életben Exploited ebben a rohadt országban, végre élőben látom őket, el se hiszem. Ennél több nekem nem kell.
