Már csak 2 óra az esti buliig. Ideje készülődni. Tyeta néni izgatottan vonult vissza a boszorkánykonyhába, hogy előkészítse a portékát. 
Soha nem gondolta volna, hogy a fia festéküzletéhez egy kisebb illegális szeszfőzde is jár majd. De mit panaszkodjon? Jól hoz a konyhára, megvan a betevő és még egy kicsivel több is az unokákra. Fiatalemberek jönnek-mennek, igaz nagyon randán tudnak kinézni, de külsejüket feledtetik a nénihez intézett szirupos szavak. 

A konyhaasztalon egymás mellett sorakoztak a kólás és ásványvizes palackok, literes és fél literes kiszerelésben, szesszel töltve. Tetejükön alkoholos filccel rajzolt M, S vagy V betűk jelölték, hogy éppen málna- , szilvapálinka, esetleg vodka került-e beléjük. 

A bejárati ajtó felől hangos röhögés szűrődött be, majd trillázva megszólalt a csengő. Tyeta kihúzta magát, végigsimította kötényruháját, vett egy nagy levegőt, és szélesre tárta az ajtót.
A tornácot taréjos, szakadtra színezett fiatalok töltötték meg. Egy 16 éves vigyorgó suhanc ragadta magához a kezdeményezést. 
– Tyeta, ugye tudja, hogy maga a kezdet és a vég? Itt kezdünk minden estét, mert akkor biztos, hogy rendesen végünk lesz! – a társaság tagjai felvihogtak. 
– Jajj fiam, ne kábíts... Mi kéne? – mosolygott Tyeta.
– Egy nagy szilva meg egy kis vodka – vallotta be a fiú, és egy maréknyi aprót nyomott Tyeta kezébe.
Tyeta sarkon fordult. Nem számolta meg a pénzt, csak zsebre vágta, és már hozta is a portékát, hogy bebiztosítsa a srácok estéjét.