Ez a történet később visszatér önmagához, de addig az örület képességét méri az időben. 

Tam-tam. Ütemes zene szól, két „bálna“ bukméker jegyzeteibe vési két lány esélyeit a szexre, amiben nekik csak a másik fél kielégülése jut. Ez is egy darab valami. Aztán elfelejtik az egészet. Hajnalra, a padok, parkok hűvösségére teszik a kérdés pillanatát: - És a bálnákkal, mi van?

Ez a kezdet moratóriuma. Az igenlő szocializmusból demokráciát farag az alkohol, mindenkinek van egy jó ötlete: - Tegyük bele és kipantintott, homályos, fényes szemekkel te is meg tudod majd magyarázni: mi a faszért vagyunk itt?!  - A lélektani határ felszabadul, az erre irányuló eszköztár bővelkedik a legkülönbözőbb szerekben, az egyszeri pillantás folyamatos lesz, zárt vagy nyitott, de leginkább magánakvaló, önző, egocentrikus, mégis társaslény. Véglény, amiben minden keveredik és kitisztul, aki, ami boldogan lesz életképes.

Az idő marcangolja ezt az egészet. Elteszi a mélyhűtőbe és mire újból előkerül, már bizony, szaga van. A csomagolás zárlatos vezetékre hasonlít, kiégett belőle az egészség, a tartalom összemocskolta a belsejét. Szerencse, hogy ez már nem vezet sehová. Nem igényel szaktudást a kidobás, miközben az emésztőrendszerben egy finoman elkészített vacsora teszi mindennapi dolgát.