Várkonyi Judit Az aduász - Romhányi József élete egy körben című könyv bemutatóját a címhez kapcsolódva is a Fészek Művészklubban tartották, ahova Romhányi hetente négy estén eljárt bridzsezni többek közt Kadosa Pál zeneszerzővel vagy Ferenczy György zongoraművésszel. Az életrajzi kötet elkészítésében Várkonyi Juditot aktívan segítette a szerző lánya, Romhányi Ágnes költő, műfordító, aki a bemutatón is részt vett.
A csodálatos nyelvi leleményeiről ismert Romhányi József munkásságával a legtöbben feltehetően először rajzfilmeken találkoztak. Neki köszönhetjük - hol mint szerzőnek, hol mint társ-forgatókönyvírónak - a Frédi és Béni, a Mézga család, a Mekk Elek, a Kérem a következőt! párbeszédeit épp úgy, mint az egészestés Lúdas Matyi és a Szaffi szövegeit. Szavalóversenyek állandó anyagává váltak a Szamárfül elnyűhetetlen rímes versei. A magyarok pedig az ő szövegével ismerik a Webber-musical, a Macskák verseit.
Várkonyi Judit több mint 10 éven át volt a Magyar Állami Operaház sajtófőnöke, majd a Játékszíné. Négy operatémájú portrékönyv szerzője. 2020-tól a Helikon Kiadó szerzője, első regénye a Vénusz virrasztása - a zaklatáson túl.
A szakma helyett a gyerekeknek
Várkonyi Judit bevallása szerint ez az első alkalom, hogy a könyvében egyes szám első személyben beszélhetett, mintha az alany mesélné el a saját életét. Egyúttal ez az első, ahol nem egy élő személy portréját írta meg, akivel interjúk sorából áll a munka, hanem olyasvalakiét, aki már nem él, így a kutatás vette át a terepet.
„Most emlékek, archív cikkek, dokumentumok alapján tudtam csak dolgozni”
– árulta el az író, aki négy opera témájú portrékönyv szerzője is.
Kiderült az is, milyen nehézségei voltak a szerzőnek a kézirat elkészítésekor: megszenvedte a kutatást, bár ennek hatására kerültek elő olyan részletek például Romhányi hadifogságban töltött idejéről, amit még a család sem tudott.
Mivel ő maga nem kutató, tartott tőle, hogy felületességgel vádolják majd, azonban a szerkesztője, Darvasi Ferenc és a Romhányi család is egyetértett abban, hogy bár ez egy gazdagon kutatható anyag és még sok van benne, neki nem feladata ennél mélyebben, részletesebben belemenni a témákba. Darvas ezt megerősítve hozzátette, hogy neki munka közben inkább arra kellett ügyelnie, hogy mi az, amit Várkonyinak el lehet engedni.
A felületesség esetleges vádjára reagálva a szerkesztő közölte: „Ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy nagy, inkább tudományos igényű monográfiák születnek valakiről. Nyugat-Európában nem szokatlan, hogy olvasmányosabb monográfiákat írnak, itthon azonban ezt ferde szemmel nézi a szakma."
Válaszként Várkonyi közölte, hogy ő ezt
nem a szakmának írta, hanem annak a sok-sok régi gyereknek meg mai gyereknek, akiket meghódított Romhányi József.
„Romhányi megérdemli azt, hogy egy élvezetes sztori legyen az életútja és ne egy száraz kötet!" – szögezte le.
Romhányi és kora
A lábjegyzetekkel is ellátott könyv tanulmánykötetnek is felfogható Bősze Ádám szerint. A műsorvezető kiemelte a korszak érzékletes leírását, Romhányi körének pontos bemutatását, illetve hogy a művész életútja mellett egy-egy fejezet tárgyalja azokat a műfajokat, amelyekben alkotott: ilyen például a rajzfilm, a musical, az opera, a komolyzene.
Kevesen tudják, hogy kortárs és archív operákhoz is írt szöveget, amelyek a zenekritikusok tetszését is elnyerték. A Carmina Burana itthoni bemutatójához is ő készítette a magyar szöveg átiratát.
Romhányi szinte saját kategóriát alkotott az irodalmon belül.
Önégető önmegvalósításban dolgozott Darvasi Ferenc elmodása szerint: „Nem rutinból dolgozott. A Flinstones család, Frédi és Béni sorozat későbbi részeihez készülő szövegek megírása négyszer annyi időbe került neki, mint az elsőké, mert nem akarta önmagát ismételni, mindig újat keresett."
Külön fejezetet szenteltek annak az időszaknak, amikor a rádióban dolgozott, de kitekintettek a tévés pályafutására is. Utóbbi nem volt sikertörténet. Ahogy arra Várkonyi rámutatott, ennek az oka az volt, hogy a vezető szerepbe kerülő Romhányi nem tudott másokkal szemben szigorú lenni, képtelen volt fegyelmezni, pláne kirúgni a munkatársait, így végül a mentő vitte el a munkahelyéről.
Várkonyi Judit és Romhányi Ágnes a bemutatón - fotó: Juhász G. Tamás
A művész lányáról, a kötet elkészítésében aktívan részt vevő Romhányi Ágnesről is bekerült a kötetbe egy fejezet. Várkonyi Judit hangsúlyozta, milyen különleges kapcsolat volt apa és lánya között és hogy az anyaggyűjtés során készített interjúkkal ő is milyen közel került Ágneshez. Sőt, Ágnes édesanyjával is eltöltött néhány napot Londonban.
Szelíd ember
Annak ellenére, hogy Várkonyi számára rögtön az elején tisztán kirajzolódott, hogy épül majd fel a könyv, az írás közben pedig szinte kifolyt belőle a szöveg, ahogy azt más könyvei esetében is megszokta, egy meghatározó változtatás mégis történt.
Ennek az oka pedig egy Vitray Tamástól kapott archív felvétel volt.
„Itt megláttam, hogy valójában milyen ember. Egy szelíd ember, akinek még a szeme is mosolyog”
– mondta Várkonyi Judit, ennek nyomán pedig változtatott a kötete kezdetén.
Lezárásként, a sokféle műfajban alkotó Romhányi sikereiről Várkonyi úgy vélte: „A munkássága fundamentuma a zenei műveltsége volt. A ciszterciknél tanult, jó tanuló volt, de az osztály röhögtetője. Tudta, hogy a humor az, ami valódi örömet ad az embereknek."
Darvasi Ferenc, Várkonyi Judit, Bősze Ádám - fotó: Juhász G. Tamás
