Fotó: Valuska László
Magyarország egy egzotikus ország valahol Európában, ahol jó bort isznak, szeretik a népzenét és menő íróik vannak, akik közül az egyik arról írt, hogy “Szabadság, szerelem!/ E kettő kell nekem./ Szerelmemért föláldozom/ Az életet,/ Szabadságért föláldozom/ Szerelmemet”. Nagyot fordult a világ egy tizenhat órás repülőút után, konkrétan akkorát, hogy Tajpejben a nemzetközi könyvvásáron, ahol Magyarország a díszvendég, a térképet is máshogy rajzolják: a világ közepe itt nem Európa, hanem Ázsia, mi pedig egy pici, szinte láthatatlan ország vagyunk az egyébként remek kortárs irodalmunkkal együtt. A könyvvásár történetében mi vagyunk az első kelet-európai díszvendégország, ami nagy dolog, de az eredmények majd a következő években lesznek mérhetőek. Amikor azt gondoljuk, hogy akár a kultúrpolitika, akár az irodalom meghódítja Ázsiát, nem gondolunk bele abba, hogy nálunk hány kínai vagy tajvani szerző jelenik meg, de ettől szép a feladat!
A tavalyi, viharos göteborgi díszvendégség után a Tajpeji Nemzetközi Könyvvásáron Magyarország került a központba, ami komoly lehetőséget ad arra, hogy a Balassi Intézet Publishing Hungary programja bemutassa irodalmunkat, könyvkiadóinkat, szerzőinket, illusztrátorainkat és országunkat. Az óriási, tematikus magyar stand 414 négyzetméter, az arculatát az Ázsiában ismert és népszerű vers, a Szabadság, szerelem köré építették fel, mert ebbe a gondolatkörbe ügyesen be tudták kapcsolni 1956 hatvanadik évfordulóját is, amit nemcsak Magyarországon kezelnek idén kiemelt témaként, hanem a magyar kultúrdiplomáciában is.
Bármilyen hihetetlen, Petőfi költészete Kínában az iskolai tananyag része. A 19. század második felében Kína politikai gondolkodása megváltozott, a bezárkózást a nyitás követte, a nyugati kultúrában látták a felemelkedés és modernizáció lehetőségét, emiatt sokan mentek külföldre tanulni. A kínai irodalom kimagasló alakja, Lu Hszün elsőként fordította le az európai irodalmi kánon ismert alakjait: Byron, Gogol, Verne, Nietzsche, Heine, Puskin mellett a Japánban töltött időszaka alatt rátalált Petőfi Sándor költészetére is német fordításon keresztül. Felismerte a romantikus hazafiban és forradalmárban az egyén szabadságában hívő költőt, aki jól rezonált saját gondolkodására is. A fordításai további versfordításokat eredményeztek.
Amit a tajpeji könyvvásárról tudni érdemes:
- A rendezvény Ázsia második és a világ negyedik legnagyobb irodalmi könyvvására
- 70 országból 700 kiadó állít ki
- Magyarország 2014 óta vesz részt rajta
- Tavaly 560 ezer látogatót fogadtak (összehasonlításul: a Budapesti Nemzetközi Könyvvásáron 60-70 ezret)
A tajpeji könyvvásárt úgy kell elképzelni, mintha a valóság és a képregényvilág találkozna félálomban: erős színek, zajos vizuális világ jellemzi a kiadók kipakolásait, és az esetek nagy részében egy borítóról közel eldönthetetlen, hogy szépirodalom, ponyva vagy képregény. Az olasz Tommaso Ceglie tervezte magyar stand ezeket ellentételezve sokkal visszafogottabb, sajnos a stand arculata nem túl szép, mutatok is pár képet inkább magyar zászlókkal, unalmas tipóval, óriási sötét programajánló fallal, pedig a magyar díszvendégséget ügyesen összekötötték a kínai nyelven ismert Petőfivel és 1956 hatvanadik évfordulójával:
Egy ilyen gigantikus térben kell megmutatni magunkat, de még több kép a galériában:
De ez egyfelől mindegy is, mert bár jó lenne a nagyközönséget megszólítani, az eredeti cél nem ez, mert sokkal fontosabb, hogy elinduljanak együttműködések a két ország könyvkiadói között. Az elmúlt tíz évben nagyjából tíz magyar szerzőtől jelent meg könyv, most az elmúlt félévben háromtól is. Nemzetközileg is érdekes, lefordított és aktuális szerzőket hoztak ki Tajpejbe:
Dragomán György a hagyományos kínaira már korábban lefordított A fehér királlyal érkezett a vásárra, de szeretnének találni kiadót a Máglyának is, ami jelentős nemzetközi sikereket ér el, a legkomolyabb német és angol nyelvű újságok méltatják, szinte folyamatosan. A hírek szerint lassan befejezik A fehér király című filmet is, amiről a szerző Dubajban elárulta, hogy még nem látott belőle egy kockát sem, ő is csak a premieren akar szembesülni azzal, hogyan adaptálták regényét.
Gárdos Péter Hajnali láz című regényében szülei hihetetlen egymásra találását írta meg, tavaly a londoni könyvvásáron harminc országba adta el a jogokat a Libri. A héten mutatják be a tajpeji könyvvásáron a regényt, aminek nemrég ausztrál kiadója is lett.
Mautner Zsófi az újragondolt magyar konyhát viszi könyvével (Budapest Bites) külföldre. Láttuk a két különböző borítóval megjelenő, gyönyörű tajvani kiadványt, az egyiken egy csirkepaprikással, a másikon gombalevessel (apró érdekesség: a magyar kiadáshoz képest minden fotót áttettek a jobb oldalról a bal oldalra!). A szerző főzéssel egybekötött könyvbemutatókat is tart, ha már palacsintasütővel és szuvidolt tarjával a bőröndjében érkezett meg a szigetre.
Bár Nádas Péter nem tudott kijönni, az ő háromkötetes regényfolyamának, a Párhuzamos történeteknek az első részét, A néma tartományt díjazták az Open Book Awarddal, ami a legjobb Tajvanon megjelenő külföldi könyv fordításának jár. A fordító Yu Zeminnel egy hete interjúztunk, ő fordítja kínaira Esterházyt, Krasznahorkait, Kertészt és Dragománt is.
A gyerekkönyv-illusztrátorokat nagyon érdekesek lettek azóta, hogy három éve először részt vett az ország a a tajpeji könyvvásáron, most a szervezők külön gyerekkönyves csapatot kértek a magyaroktól. A héten őket részletesebben bemutatjuk!
Tajpejben könyvvásárt, nem könyvfesztivált rendeznek, ezt fontos leszögezni, így minden szereplőnek más a feladata: a Balassi Intézet a magyar könyvkultúrát és az országimázst építi, illetve lehetőséget teremt a tajvani és a magyar kiadók közötti együttműködések beindítására. Az ide utazó kiadók (Magvető, Libri, Móra, Kossuth, Pagony, Scolar, Európa) elsősorban abban érdekeltek, hogy egyszer eladhassák a magyar szerzők könyveit a tajvani könyvkiadóknak. Ennek előmozdítása elég nehéz, a tajpejiek a Balassival együttműködésben próbálnak leszervezni minél több találkozót a magyar kiadóknak, eddig kisebb sikerekkel jártak, de a vásár csak most indult, később beszámolunk az eredményekről (a szakmai nap érdeklődőit nagyon érdekelte az Országos Széchenyi Könyvtár könyvajándékozási akciója, a népzene és tánc, de például nem jelent meg senki a Magvető, Libri bemutatkozó beszélgetésén).
Tajvanon évente 40 ezer cím jelenik meg (Magyarországon nagyjából tízezer), de fent már említettük, hogy alig-alig adtak még ki magyar szerzők könyveit. Ehhez képest Kínában évi 400 ezer cím jelenik meg, vagyis tízszer több, de arányait tekintve Tajvan jól áll, hiszen a szárazföldi Kínánál, előbbiben 23 millióan, utóbbiban 1,3 milliárdan élnek. A rendszer egyébként elég bonyolult, nagy előkészítéseket és erős kapcsolati tőkét igényel, hogy a valódi biznisz beinduljon, ahogy egyébként mondjuk Frankfurtban vagy Londonban megszokott: a kiadók arra hónapokig szervezik a találkozókat az ügynökökkel, jogtulajokkal és más külföldi kiadókkal, de hát a két említett könyvvásár hazai pálya a magyarok számára, Tajvan meg egyáltalán nem. Még akkor sem, ha a tajvani kulturális miniszter a megnyitón a legtöbbször a diverzitásról beszélt: nyitott, befogadó kultúraként gondol önmagukra, amely most lehetőséget teremt a kultúrák közötti együttműködésekre, illetve arra, hogy bemutassák, milyen új platformjai jönnek létre az irodalomnak a digitális korban.
