Szávai Géza hetvenéves

Hadd kezdjem egy látszólagos ellentmondással: kevés olyan céltudatosan kanyargó írói pályát ismerek, mint a Szávai Gézáé. Márpedig éppen ötven éve ismerjük egymást, kolozsvári magyar-francia szakos hallgatókként találkoztunk először, és bár ő egy évvel fölöttem járt, nap mint nap együtt terveztük a tervezhetetlen és kiszámíthatatlan jövőt. Sokszor tapasztalhattam, természetes vagy mesterséges akadályok között ide-oda kanyarogva sem tévesztette szem elől a célt. Úgy lett jelentős író, hogy a legtetszetősebb metafora kedvéért sem volt hajlandó lemondani a racionális világértelmezésről. Holott akkoriban a ráció bizony kényelmetlen volt az íróitól hitetlenül is hitet követelő irodalompolitika számára. Hitet a szocreál üdvözülésben. Hitet mindenféle kötődésben és elkötelezettségben.

Természetesen Szávai Géza is hitt valamiben, ami nyilvánvalóan a legfontosabb: az igazság kimondhatóságban és megírhatóságában.

Kanyargott az ő pályája is, az enyém is, az övé földrajzilag talán szeszélyesebben, hiszen valahol Székelyföldön kezdte tanárkodással, aztán szerkesztő volt Bukarestben az ottani magyar kulturális hetilapnál, de a nyolcvanas évek végén már kényszerűen kitelepült Budapestre családjával együtt. 

Ám bárhol élt is, írói habitusában, úgy gondolom, az egyik legerdélyibb életművet tudhatja a magáénak. Novelláinak, regényeinek, esszéinek, gyermekkönyveinek kanyargó folyama végül is egyetlen célt mutat, és ez nemcsak Szávai Géza munkásságát, hanem az egyébként sokfelé ágazó erdélyi irodalom legjavát általában is jellemzi tulajdonképpen. 

Nehéz megmondani, mi az oka, talán az örökös történelmi bizonytalanság, de az elmúlt századokban az erdélyi magyar értelmiségiek, írók, művészek, tudósok, papok az általuk belátható világ enciklopédikus felleltározására és rendszerezésére törekedtek.

Ha úgy tetszik, „enciklopédisták” voltak. Apáczai Csere János, aki a Magyar encyclopaediát megalkotta, a szó szoros értelmében is enciklopédistának tekinthető, de Erdélyben a valóság átvilágítása, rögzítése és továbbörökítése valamiféle írói kötelesség is volt mindig. Így gondolkoztak az emlékírók, a „levélíró” Mikes Kelemen is, majd Bánffy Miklós, Benedek Elek, Kuncz Aladár vagy Kós Károly, és a későbbiek közül is többen, a nem eléggé számontartott, de Szávai által joggal nagyra értékelt Méliusz Józseftől egészen Székely Jánosig, vagy sorolhatnám akár a maiakat is.

Szávai Géza sokszínű munkássága azért egységes mégis, azért súlyos és megkerülhetetlen, mert amint valahol ő is utalt rá, egyfajta „világregény” fejezeteit írta és írja ma is. Minden könyve egyszerre rész és egész. Végigkövethettem ezt a pályát hol egészen közelről, hol távolabbról, meg-megállva olyan címeknél, mint a Kivégezzük nagyapádat, a Séta gramofonzenére, az Aletta bárkája, a Múlt évezred Marienbadban, a Csodálatos országokba hoztalak vagy a Makámaszútra, de bevallom, rögeszmésen újra meg újra visszatérek ahhoz a lenyűgöző művéhez, amely a leginkább „enciklopédia”: a Székely Jeruzsálemről van szó.

Az erdélyi – és ezáltal általánosan magyar, európai stb. – identitásviharok, identitás-konfliktusok, identitás-keveredések, identitás-tragédiák tankönyve ez, és ugyanakkor kiemelkedő szépírói teljesítmény.

Esszéregény, ahogy a szerző is meghatározza. Benne van sok minden, amit az erdélyi történelemről tudnunk kell, és közben ízig-vérig mai könyv, sőt, önéletírás is valójában. A történelem folyamán sok drámát megélt szűkebb pátriáját írja meg ebben Szávai, a Székelyföldnek egy csücskét, ahol aztán a kommunizmus vége felé völgyzáró gátat építettek, és az egyik települést teljesen elárasztották. Szörnyű metafora lehetne ez: a múltról azt szoktuk mondani, hogy elsüllyedt, pedig a múlt ugyanott van most is, csak belepte a víz vagy a felejtés.

Identitás-enciklopédia egyébként Szávai Géza egész életműve, akkor is, ha éppen Japánban vagy Svájcban játszódik a történet. Az általa alapított PONT Kiadó könyvei is részei egy identitás-enciklopédiának. Van-e, lehet-e racionálisabb, „felvilágosultabb” cél irracionális eszmék közt tévelygő korunkban, mint a CONFLUX program, amely arra szolgál, hogy Európa eme állandóan fortyogó keletibb fertályának íróit, magyarokat, románokat, szlovákokat, németeket, oroszokat és másokat fordítsák le egyidejűleg minél több nyelvre? 

Váltogatta a formát, a témát, a műfajokat is olykor Szávai Géza, de nem csapódott ide vagy oda, és nem váltott célt. Nem mondott le arról, hogy ebben a sok nyelvű, sok kultúrájú, sok álmú Európában meg kell fogalmaznunk magunkat, és meg kell találnunk a helyünket. Tudom, hogy örök elégedetlenként ő úgy véli, ez még mindig nem sikerült teljesen. Egy írónak valószínűleg így kell éreznie. De én olvasóként – és barátjaként immár ötven esztendeje – nem így gondolom.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

Csurka István ma lenne 90 éves, így arra voltunk kíváncsiak, mit lehet tudni a drámáiról. Mik a fő témái, és milyenek a hősei? Felfedezhető-e bennük a későbbi politikus? Milyen út vezetett a bemutatásukig? És vajon aktuálisak-e még? 

...
Kritika

Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt

Tahir Hamut Izgil ujgur költő és filmes a családjával együtt 2017-ben sikeresen elmenekült Kínából a tömeges letartóztatások elől. Memoárjában bemutatja, hogyan számol fel a totalitárius állam egy kultúrát és egy népet. A Ha értem jönnek éjjel a hét könyve.

...
Nagy

„halálomat türelmesen begombolom” – ma lenne 70 éves Sziveri János

Kifejezetten rövid élet jutott neki, ma ünnepelné hetvenedik születésnapját, de már 34 éve halott. Sziveri János vajdasági születésű költőre emlékezünk.

...
Kritika

Hogyan lesz egy anyából kiapadt, halálszagú folyó?

Az Anyám, a folyó című olasz regény lírai hangon előadott, töredékekből építkező történetének egy anya-lánya kapcsolat az alapja: a negyvenes éveiben járó lány az emlékezetét, így identitását is egyre inkább elveszítő anyjának meséli el – mintegy a felejtés ellen dolgozva – családjuk szerteágazó históriáját.

...
Nagy

Márquez regénye a végakarata ellenére jelent meg – Kafka, Nabokov is hasonlóan járt

Gabriel García Márquez posztumusz kisregényének megjelenése hatalmas irodalmi szenzáció, de van egy kis üröm az örömben, hiszen nem titok, az író meg akarta semmisíteni utolsó írását. 

...
Kritika

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

A Nobel-díjas norvég szerző egymásba írja a hófödte tájat és a koromsötét éjszakát, egymásba játszatja hősét és annak környezetét. A Fehérség az egzakttól a transzcendens felé vezet, így egyszerre szolgál a kivonulás és a bevezetés könyveként.