El sueno de la amante, vagyis A szerető álma címmel jelent meg Tóth Krisztina első spanyol verseskötete. A verseket Mester Yvonnne és Enrique Alda fordították spanyolra. A fordításról Mester Yvonne-t kérdeztük.
Hogyan rezonál egymásra a spanyol nyelv és Tóth Krisztina lírája?
Ezt nyilvánvalóan az határozza meg, hogy sikerül a fordítás. Úgy vélem, egy jó vers - a szigorúbb formai kötöttségek miatt nehezebben bár, mint egy prózai szöveg - harmóniába kerülhet a jó fordításával, bármilyen nyelven alkották is.
Mi volt a legnehezebb feladat a versek spanyolra fordításában?
Tóth Krisztina számomra élő klasszikus, a kifejezés legnemesebb értelmében. Ez azt is magában foglalja, hogy - feltételezem, egyszerre tudatosan és "tudattalanul" - sokat merít a magyar lírai hagyományokból. Vagyis ha valaki Krisztina verseinek fordításával próbálkozik, a magyar (és persze az egyetemes) költészeti értékeket is tiszteletben kell tartania; az ő verseit nem lehet (pontosabban nem szabad) felszínesen fordítani, mert tartalom és forma nála szoros, nagyon kifinomultan megmunkált egységet alkot, amely könnyen megtörhet. Értelemszerűen arra kellett törekednünk, hogy a spanyol nyelv logikájára hangolva igyekezzünk újra megformálni az ő rendkívül plasztikus verseit.
A szerető álma nem egy már meglévő verseskötet fordítása, hanem egy válogatás a költő verseiből. Milyen szempontokat vettek figyelembe az összeállításánál?
Még évekkel ezelőtt kaptam a felkérést, hogy fordítsak le néhány verset valamely kortárs magyar költőnőtől, egy spanyol költészeti fesztiválra. Később úgy gondoltuk, érdemes volna egy kis kötetet "kerekíteni" Tóth Krisztina költeményeiből. Igyekeztünk az akkor rendelkezésünkre álló versekből összeválogatni egy kis "ízelítőt"; egy idegen piacon ez nyilvánvalóan jobban megállja a helyét, mint egy konkrét, lefordított kötet. Összesen több mint negyven verset fordítottunk, ezekből annyi jelent meg, amennyi a kis kötetbe belefért.
A kötetbe az alábbi versek kerültek:
Szőnyeg; Dosszié; A Síró ponyva dala; Sanzon; Filmkockák; Havak éve; A szerető álma; A Minotaurusz álma; Tükrök; Frizbi; Hajdu blues; Fogadkozás a Rottenbiller utcában; Anyai lista; Most viszik, most viszik; Éjfél; Szilveszter; Hajónevek; Halkuló futam; Séta; Budapesti árnyékok; Somnivore; Géphang
Mekkora az érdeklődés egy kortárs közép-kelet-európai verseskötet iránt a spanyol könyvpiacon? Mást jelentenek ezek a versek egy spanyol olvasónak, kritikusoknak?
Sajnos erre a kérdésre egyelőre nem tudok válaszolni, én csak a "négy fal" visszhangját hallom munka közben! Mindenesetre Krisztinának már megjelent spanyolul egy könyve, a Vonalkód. Gondolom, a verskedvelő olvasók minden újdonságra nyitottak...
