Rushdie-ból két év, nyolc hónap, huszonnyolc napon át ömlik a mágikus szó

Kiss Orsi | 2015. november 01. |

het_konyve1_1_14.JPGKontinensek és századok, valóság és mese között szövi sűrűre legújabb regényének szálait Salman Rushdie. A Két év, nyolc hónap, huszonnyolc napban dzsinnek és távoli leszármazottaik vívják mitikus csatájukat a modern kori New Yorkban, miközben a háttérben a Józan Ész és a Fanatikus Hit feszül egymásnak. Ha mindez úgy hangzik, mintha az ősi legendák, a múlt századi képregények, és a kortárs fantasyk olvadnának fel egyetlen műben, akkor nem is járunk annyira messze a valóságtól, Rushdie regénye ugyanis egy tökéletes irodalmi mashup, rengeteg egymásba fonódó történettel, és szerencsére még épp elviselhető mennyiségű parabolisztikus bölcselkedéssel. Rushdie új könyve nem tökéletes, mégis nagyon jól példázza, hogy szerzője a mai napig nagyon tud mesélni. A Két év, nyolc hónap, huszonnyolc nap a hét könyve.

Az utóbbi idők egyik legszimpatikusabb irodalmi hősét Mr. Geronimónak hívják: valójában nem is ez az igazi neve, hiszen indiai bevándorló, amúgy meg egy katolikus pap balkézről született fia, a Geronimo név pedig Amerikában ragadt rá, ahol kertészként dolgozik. Feleségét néhány éve veszítette el, amikor az asszonyba belecsapott a villám, azóta egyedül tengeti életét. Az eseménytelen napok sorát egy furcsa jelenség szakítja meg, Mr. Geronimo ugyanis egy napon azt észleli, hogy lába nem érinti a talajt, és bármit csinál, néhány centivel mindig a föld fölött lebeg. Nem ez az egyetlen bizarr dolog, ami ezekben a napokban a földlakókat sújtja: akad, aki madárra változik, más szarvasbikává. Egy napon a Times Square-en sétálgató emberekről eltűnik minden ruha, egy kisbaba fekélyekkel borítja a rosszakaratú emberek arcát, egy nő kezéből pedig gyilkos villámok lövellnek elő. A „fantasztikum betört a mindennapokba”, a pánik pedig pestisként terjed szét az egész világon.

Salman Rushdie: Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka

Fordította: Greskovits Endre, Helikon Kiadó, 2015, 300 oldal, 3490 HUF

 

A furcsaságok kora azonban csak a nyitánya volt annak, ami ezután következett: a világokat elválasztó pecsétek ugyanis összetörtek, a hasadékok megnyíltak, az addig Tündérországban éldegélő és az időt folyamatos promiszkuitásban töltő dzsinnek kiszabadultak, és uralmuk alá akarják hajtani az embereket. Egyetlen komoly ellenfelük van, a szépséges dzsinníjahercegnő, Dunjá, aki a fődzsinnek szeretőiből lett azok legfőbb ellenlábasa. Tulajdonképpen vele, és 12. századi szerelmével, a filozófus Ibn Rusd történetével kezdődik maga a regény, a legfőbb harcot pedig évszázadokkal később az ő leszármazottaik vívják New Yorkban. A dzsinn kontra ember deathmatch hátterében azonban ideák és filozófiák feszülnek egymásnak: míg ugyanis a 12. századi Ibn Rusd gondolkodásának alappillérét az értelem, a logika és a tudomány adja, és kitűzött célja, hogy ezeket az ideákat összebékítse az Isten, hit és Korán szavakkal, addig évtizedekkel korábban elhunyt szellemi ellenfele, a perzsa Ghazáli mindvégig azt bizonygatja, hogy „Isten univerzumában az egyetlen törvény az, amit Isten akar”.

Ibn Rusd alakjában amúgy nem nehéz A sátáni versek miatt a poklok poklát megjárt Rushdie-ra ismerni: a kegyvesztett filozófusnak saját korában írásait betiltották, könyveit elégették, a fanatikusok nyomására pedig száműzték a városból, ahol addig élt. Mint ahogy nem nehéz beazonosítani a regénybeli biflákat, akik „A. távoli országában” a külföldi invázió visszaverése után betiltották a

„festészetet, szobrászatot, zenét, színházat, filmet, újságírást, hasist, szavazást, választást, individualizmust, véleményeltérést, örömöt, boldogságot, biliárdot, borotvált állat (férfiakon), női arcot, női testet, női képzést, női sportot, női jogokat”.

És nem kell nagy asszociációs készség, hogy kitaláljuk, kik vagy mik azok a parazitadzsinnek: a hóhér fajtájúak például „nőket köveznek meg sivatagi helyeken”, az öngyilkos merénylő típusúak „hagyják, hogy gazdatestük katonai támaszpontokon robbanjon fel”, a „tébolyult, paramilitáris, tankokban ülő kelet-európai parazitadzsinnek utasszállító repülőt szednek le az égről”.

Rushdie a kortól, földrésztől, világlátástól, vallástól független fanatizmust állítja szembe a ráció erejével, anélkül ugyanakkor, hogy különösebben állítana bármit is. Könyvében legfeljebb reményének ad hangot, és olyan közhelyekre futja tőle, melyek szerint „minden fontos csata a gyűlölet meg a szeretet konfliktusa”, illetve „ragaszkodnunk ahhoz a gondolathoz, hogy a szeretet erősebb a gyűlöletnél”. Hogy története mégis működik, sodor és visz előre magával, az éppen magának a történetnek, és az azokban megbúvó további sok kicsi történetnek köszönhető. Vitathatatlan, hogy Rushdie még mindig nagyon tud mesélni, és modern kori Seherezádéként pödri és szövi és fonja tucatnyi szálon saját ezeregyéjszaka-meséjét (az 1001 motívuma nem csak a címben, de magában a történetben is többször visszaköszön).

A meseszövetet lehántva azonban a végkifejlet nem több annál, mint amit bármely szuperhősös, a Rossz és a Jó párharcára kiélezett akciófilm prezentálni tud, ráadásul az utópisztikus jövőből visszaemlékezve Rushdie-Seherezádé még bőven a csúcspont előtt lényegében el is spoilerezi a nagy egymásnak feszülés végkimenetelét. Ráadásul, míg a nagy mesélés közben is figyel arra, hogy se az emberi, se a dzsinnek világa ne tűnjön homogén masszának, szereplői között mégis kevés olyan van, aki igazán sokszínű, fejlődésre képes, 3D-s alakként tűnhetne fel. Az igazi kivétel az idősödő kertész, Mr. Geronimo figurája, az „Indiából való indián”, akiről saját apja is sokáig úgy gondolta, hogy nem igazán a család része, és akit később se lehetett egyetlen skatulyába sem begyömöszölni. Talán nem véletlen, hogy – a dzsinnszármazástól és a föld fölött lebegéstől függetlenül – éppen őt színezte a legéletszagúbbra a sikerrel és fatvával sújtott Rushdie.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!