.jpg)
Nemcsak a filmszakma, hanem az irodalom is gyarapodik néha reklámosokkal, most konkrétan Pálfi Norberttel, aki vicces-tanulságos állatmeséket jelentetett meg Noé bandája címen a Jaffa kiadónál. Az író úr máshogy gondolkodik az irodalomról, például nem szeret annyira olvasni, a mondathegyezés nem köti le, és Heidegger helyett Ogilvyt idéz. (Kritikánk itt).
"Nem feltétlenül kell olvasni ahhoz, hogy írjak, mert lehet internetezni, újságcikkeket használni vagy filmeket nézni" - mondja nekünk a bölcsészként végző Pálfi, aki eléggé tart a könyvektől, elmondása alapján nem sok könyv köti le: "A könyv eleve elidegenít, mert nagyon nehéz befogadni. Ráadásul mindenkinek más az olvasási ritmusa. Bölcsészként sem tudtam sokat olvasni, és ma is a pörgősebb dolgokat keresem." Pálfi ezért nyúlt a rövid, frappáns állatmesékhez, amik egyes barátai szerint Pálfi-féle félpercesek, ha már Örkény egypercben volt király. Persze ez azért még erős túlzásnak hat, de ha megnézzük, hogy a Noé bandája is a világunkat fordítja ki, és mutat rá abszurd, vicces-fájdalmas igazságokra, persze csak az állatok példáján keresztül.
Melyik öt könyv lenne Pálfi Norbert, ha választhatna?
1, bármelyik Raymond Chandler: Hosszú álom 2, Ottlik Géza: Hajnali háztetők 3, Ezra Pound: Cantók 4, Kurt Vonnegut: Börleszk 5, a következő Pálfi-könyv
"Az állatmesék unalmasak és semmilyenek, de a struktúrájuk tetszett" - állítja Pálfi, aki műfaji előképének inkább tartja minden bölcsész kedvenc könyvét, a 100 híres eposz rövidtíve, mint Esopust. Szerzőnk egyébként Horváth Ivánnál volt régi magyaros, ott szöszölt a fakszimilékkel, de olvasni valahogy nem akaródzott neki, ezért a reklámszakmát választotta, így az sem meglepetés, hogy nem Heideggert, hanem Ogilvyt idéz: "Ogilvy szerint olyat kell reklámozni, amit magad is megvennél. Én az írással vagyok így. Végig figyelnem kellett arra, hogy olyan legyen a könyv, amilyen én vagyok."
Fotó: Valuska Gábor
"Klasszikus történeteket, mítoszokat mozdítanak el ezek a történetek, ez az abszurd lényege. A viccből sokszor valóság lesz" - állítja a szerző, aki elárulja, hogy egyik kedvence a zen-alapító, Lin-csi történetei, amiben a buddhizmust hihetetlen vicces történetekbe csempészik. A Noé bárkájában sok-sok vicc és tanulság van, és ahogy az lenni szokott, rendre érvényesek életünkre. Pálfi bevallotta, vannak olyan tanulságok, amiket a megírása óta nem ért, például azt, hogy a győzelem elveszi az ambíciót.
"Lin-csi a vallási hagyományok lelkes rombolója volt. Megvetette a tanult filozófusok és tudósok nyakatekert gondolkodási módját, ahogyan a tiszta igazsághoz közelítettek. Saját módszere a spontaneitásra és az abszolút szabadságra helyezte a hangsúlyt.
"Sok tanítvány jön hozzám, hogy meglátogasson a világ minden részér ő l. Sokan közülük még nem szabadok a küls ő dolgokkal való összegabalyodásuktól. Ott helyben foglalkozom velük. Ha a bajuk az összekulcsolt kezük miatt van, akkor oda ütök. Ha a bajuk egy nyitott száj, akkor oda ütök. Ha a bajuk a szemük mögé van rejtve, akkor ott ütöm meg ő ket. Eddig még nem találkoztam senkivel, aki szabaddá tudta volna tenni magát. Ez azért van, mert fennakadtak az öreg mesterek haszontalan útjaikon. Ami engem illet, nekem nincs kizárólagos módszerem, amelyet mindenkire alkalmaznék, hanem inkább feltárom akármi is a baj, és felszabadítom az embereket". Még több Lin-Csiről itt>>
A könyv tipikus karácsonyi ajándék, mert igazából az ajándékozottat sem kell ismerni ahhoz, hogy megvegyünk neki egy könyvet, amiben szórakoztató olvasmányok mellett még szórakoztatóbb rajzolt bárányok vannak.
Az ilyen sztorik előképe egy baráti körben folyamatosan viccelődő, hasonló sztorikkal állandóan vegzáló szerző, aki egyszer végre összeszedte a kedvenc rövidkéit, és kiadta. Hát, nem. Pálfi tervezte a könyvet, mintegy írói pálya kezdetének, hogy majd ezzel megmutatja, mennyire vicces, frappáns és mennyire tud bánni a szerkezettel. Az első igazi könyve csak ezután következik majd, egy önmaga után nyomozó férfiről, aki 50 év múlva próbál valamit kideríteni, mindezt a Noé bandája ritmusában: "Nekem a történetmesélés az attitűdöm, nem a mondathegyezés".
