(Hívták már a huszadik század egyik legnagyobb mesélőjének és a második világháború utáni Nagy-Britannia egyik legnagyszerűbb írójának is. A gyerekeket ugyanakkor a legkevésbé sem hatják meg a felnőttek által másokra aggatott címkék, és Roald Dahl a marketingszövegtől függetlenül is a gyerekirodalom egyik legnagyobb és legnépszerűbb klasszikusa, egyben olyan mesék alkotója, melyeken nem fog az idő. Száz éve született a különc, csokiimádó író, aki nemcsak a gyerekeknek írt, de mindig, minden körülmények között az ő pártjukon állt.
Roald Dahlnak már az élete is úgy kezdődött, mint egy Dickens-regény: norvég szülők gyerekeként született Angliában, és alig volt hároméves, amikor az egyik nővére vakbélgyulladás következtében meghalt. A tragédiák sora ezzel nem ért véget, pár héttel később Dahl édesapja szintén elhunyt, az anyjának pedig el kellett döntenie, hogy az országban marad, vagy a gyerekeivel együtt visszatér Norvégiába. Dahl apja a brit oktatási rendszert tartotta a legjobbnak a világon, és kívánságát tiszteletben tartva a család végül Nagy-Britanniában maradt. A húszas évek iskolája viszont minden volt, csak éppen gyerekbarát nem: nem voltak ritkák a vesszőzések és a verések sem, Dahl derbyshire-i iskolájában pedig a nagyobb fiúk is kivették a részüket a kegyetlenkedésekből.
Roald Dahl: A barátságos óriás
Fordította: Nagy Sándor, Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2016, 292 oldal, 2999 HUF
Ezek az élmények persze későbbi írásaiban is megjelentek: a kegyetlen felnőttek és a felnőttek érthetetlen, néha buta szabályokkal teli világában eligazodni igyekvő gyerekek között nem kérdés, hogy Dahl minden körülmények között az utóbbiakhoz húzott.
– Ne szomorkodj – vigasztalta Szofi. Nem aggódik énmiattam senki olyan nagyon. Az a ház a faluban, ahonnan elhoztál, az árvaház volt.
– A zárvaház?
– Igen.
– És hányan voltatok a zárvaházba zárva?
– Tízen – felelte Szofi. – Csupa kislány.
– Szerettél ott lenni? – kérdezte a HABÓ.
– Utáltam – mondta Szofi. – A főnök asszony, Mrs. Clonkers, állandóan megbüntetett minket, ha valamit nem úgy csináltunk, ahogy ő akarta. Például, ha fölkeltünk éjszaka, vagy ha nem hajtogattuk össze a ruhánkat.
– És mi volt a büntetés?
– Bezárt minket a sötét pincébe egy egész napra, nappalra és éjszakára is, és se enni, se inni nem kaptunk.
– A rohadt penécvakarék! – fakadt ki a HABÓ.
Tekervényes problémák
A barátságos óriásban maga a címszereplő is legalább akkora különc a saját világában, mint a csokiimádó, a második világháborúban pilótaként szolgáló, a saját csípőcsontját az íróasztalán tartó Dahl volt (az íróról ITT írtunk korábban). Talán a Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás figurájához kapcsolódik leginkább az az egyedi hang, nyelvi lelemény és groteszk szófacsarás, amely általában is jellemző volt Dahl írásaira. Mintha csak saját magáról írna a könyvben:
– A szavak – magyarázta – egész életemben tekervényes problémát jelentettek számomra. Próbálj meg türelmesebb lenni velem. Mint mondám, mindig pontosan tudom, hogy mikor milyen szót akarok mondani, de a végére valahogy mégis összekavadarodok.
Nem volt ez másként a szerző fiatalkorában sem, amikor egyik tanára állítólag azt kifogásolta, hogy a fiatal Dahl a fogalmazásaiban ellentétes értelemben használja a szavakat. A verbális játék később az írásaiban vált egyre komolyabbá. Dahl egyik leghíresebb – és saját bevallása szerint számára legkedvesebb – regényének például olyan szavakat köszönhetünk (Nagy Sándor fordításában), mint a fincsámcsi, az orrborka, a lányvihogda és a hopfüzsgő. Ezek között van, amit meg is magyaráz a szövegben, de sok esetben a gyerek fantáziájára bízza, hogy kitalálja, mit jelentenek a kitekert szavak.
Roald Dahl: Matilda
Fordította: Totth Benedek, Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2016, 296 oldal, 2999 HUF
Ez jól mutatja Dahl hozzáállását gyerekekhez. Távol áll tőle bármilyen gügyögés, leereszkedés és távolságtartás. Az olvasóit partnernek tekinti, lényegében egy pici felnőttnek, ehhez viszont az is hozzátartozik, hogy hőseit nagyon sokszor nyomorúságos körülmények közé taszítja: A barátságos óriás Szofiját egy árvaházból rabolja el a HABÓ, Charlie (a Charlie és a csokigyárból) egy olyan városszéli kunyhóban tengődik, melyben egyetlen ágy van (és abban is a nagyszülők alszanak), Matilda pedig egy közönyös anya és egy szélhámos apa mellett kénytelen felnőni. A hétköznapok nyomorúsága viszont nála kényelmesen megfér a mágia csodálatos világával, és a kettő nem kioltja, sokkal inkább kiegészíti egymást. Ugyanígy az általa kreált szavak egyszerre elemelnek, mulattatnak és elgondolkodtatnak. Dahl nagyszerűségét és időtállóságát mutatja, hogy születésének századik évfordulójára az Oxford University Press kiadja a Roald Dahl Szótárat; a kötet szerkesztője, a glasgowi egyetem lingvisztika tanára, Susan Rennie azt mondta, hogy Dahl több mint 500 szót és karakternevet alkotott, melyek között akadnak alliterációk, szójátékok, teljesen újonnan alkotott szavak, és olyanok is, melyek esetében csak a kezdőbetűket cserélte fel.
Túlzásokra épít
A barátságos óriás korábban Szofi és a HABÓ címmel jelent meg magyarul, és a könyvet az augusztus végén bemutatott Spielberg-film bemutatójához időzítve jelentette meg ismét a Kolibri Kiadó. Ugyancsak ők adták ki az érzéketlen, nemtörődöm és kegyetlen felnőttekkel szembeszálló kislányról szóló regényt: a Matildát Totth Benedek fordította magyarra, aki megkeresésünkre a következőképpen jellemezte a könyvet:
Dahl a túlzásokra épít. Nem csak a történet szintjén, hanem a szövegszinten is. Nagy kihívás volt újraalkotni a Matilda felfokozott nyelvezetét, de bízom benne, hogy hathatós szerkesztői támogatással sikerült valamit visszaadni az eredeti mű hangulatából, és remélhetőleg Dahl lehengerlően morbid humora magyarul is megcsillan majd az új fordításban. Nem volt egyszerű belőni a korosztályt: nekem valahogy nagyon keménynek tűnt a szöveg, mintha nagyobb gyerekeknek szólna a könyv, mint a főszereplője, és ezért elég sokat kellett játszani a regiszterrel. De Dahl nem fog csalódást okozni azoknak, akik szeretnek egyszerre nevetni és sírni egy könyvön.
Dahl túlzásaira jó példa az a jelenet a Matildából, amikor az egyik kisfiút azzal büntetik, hogy be kell falnia egy egész csokitortát. („Az ilyen enyveskezű kis disznókat jól kell lakatni tortával, ha már annyira vágytak rá. Gyerünk! Ne lazsálj! Nem érünk rá egész nap!”) És ha már csoki, akkor persze ott van Dahl másik híres regénye, a Charlie és a csokigyár, melynek sztoriját az író iskolás évei inspirálták, amikor is a Cadbury csokigyár rendszeresen a diákokon tesztelte az új termékeit. Nagy-Britanniában akkoriban két nagy csokoládégyártó cég versengett egymással: mindkettő hét lakat alatt őrizte a gyártási titkokat, ami persze nem tartotta vissza a riválist attól, hogy versenytársa után kémkedjen. A csokigyáras kötetnek van folytatása is, amely magyarul Karcsi és a Nagy Üveglift címmel jelent meg, és bár Dahl azt tervezte, hogy ír egy harmadik részt is, azt sosem fejezte be.
Kapcsolódó cikkek:
A csokiimádó és különc Roald Dahl megalkotta a legbarátságosabb és legvarázslatosabb óriást
Szofi és a Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás véget vet a szörnyűséges emberevésnek (részlet)
Dahlt rendszerint a gyerekkönyvei miatt emlegetik, pedig sokat írt felnőtt közönség számára is, és több mint hatvan novella fűződik a nevéhez. A hatvanas években például a Playboy szerzője volt, az ott megjelent novelláit a Meghökkentő mesék a szexről című kötet fogta össze. Ezekben az írásaiban már felbukkan Oswald nevű karaktere, aki aztán a Spermaakció című kötetben ért el invenciózus pályája csúcsára. De Dahl novellái a filmeseket is megihlették: A négy szobában például Tarantino az Egy ember délről című írását használta fel.
