Tegye fel a kezét, aki vett már meg egy könyvet csak azért, mert egy számára fontos író ajánlotta interjúban, könyvbemutatón. Az összes kezünk a levegőben, ezért arra gondoltunk, hogy új rovatot indítunk, amelyben kéthetente írók, költők ajánlják a legemlékezetesebb (viszonylag friss) olvasmányukat. Elsőként 2015 Margó-díjasa, Totth Benedek ajánlja Faruk Šehić regényét.
Faruk Šehić: Az Una hullámai
Fordította: Radics Viktória, L'Harmattan 2016, 188 oldal, 2790 HUF
A 2013-ban Európai Unió Irodalmi Díjával kitüntetett boszniai költő, novellista és regényíró Faruk Šehić Az Una hullámai című könyve azt teszi a gyanútlan olvasóval, amit a fakír a kötet elbeszélőjével a Kultúrotthon üres mozijának műbőr székén: hipnotizálja. Az önéletrajzi ihletésű mű – az eredetileg állatorvosként dolgozó szerző egy 130 fős alakulat parancsnokaként szolgált – azonban nem szokványos háborús regény. Sokkal inkább egy szürreális utazás, visszavágyódás a háború előtti, idilli (gyermek)korba, a szilánkokra tört ártatlanság idejébe. A címbeli folyó áramlatait, az évszakok változását, a természet lüktetését követő tudatfolyam mindvégig a véres konfliktus árnyékában kanyarog, hogy aztán időről-időre elemi erővel törjön be és roncsolja szét a szövegtestet a háború nyers valósága. Mi, olvasók pedig csak ámulunk, hogy hogy lehet ilyen gyönyörű a rettenet.
A mű sajnos azt az utat járta be a magyar könyvpiacon és a kritikai recepcióban, amit a kis nyelvek, a szomszédos országok irodalma általában szokott: gyakorlatilag nyom nélkül eltűnt, mintha a címben megidézett folyó nyelte volna el. Pedig a háború borzalma semmit sem vesztett aktuálisából.
Ha az ember sokat fordít, szerkeszt, egy idő után elfelejt „normálisan” olvasni. Mindig nagy élmény, ha olyan szöveg kerül a kezembe, aminél eszembe sem jut, hogy fordítás. Az Una hullámainak hol szürreális és költői, hol nyers és letaglózó szövegét Radics Viktória remek fordításában olvashatjuk. A L’Harmattan Kiadó Valahol Európában című, kortárs európai szerzőket bemutató sorozatában jelent meg, 2016-ban. Ha teljessé akarjuk tenni az élményt, olvassuk hozzá Šehić regényéhez az utószót jegyző Danyi Zoltán A dögeltakarítóját. (Totth Benedek)
