Itt a negyedik Nyáry Krisztián-kötet: a Merész magyarok talán érdekesebb is, mint az eddigi kiadványok. A tartalomjegyzéket böngészve persze hümmöghet zavartan az olvasó: ki lehet Steinschneider Lilly, kiket mentett meg Karig Sára, mivel foglalkozott Kresz Géza, akinek a nevét eddig csak az újlipótvárosi utca táblájáról ismertük?
A Rózsavölgyi Szalonban tartott könyvbemutatón a szerzővel Veiszer Alinda beszélgetett, és kertelés nélkül meggyónta tájékozatlanságát. Nyáry elárulta, hogy gyerekkora óta kíváncsivá teszik a nevek. Ezzel persze minden gyerek így van, csak ő valahogy úgy is maradt. Arcmemóriája lényegében nincs, de cserébe jó a névmemóriája, és ha megüti a fülét egy olyan hangzású név, mint Bédi-Schwimmer Rózsáé vagy Gudbrand Gregersené, egyszerűen nem megy ki a fejéből. Előbbi neve egyébként az Iskola a határon egyik mondókájából lehet ismerős a figyelmesebb olvasóknak.
Nyáry Krisztián: Merész magyarok - 30 emberi történet
Corvina Kiadó, 2015, 250 oldal, 4500 HUF
Veiszer gondosan utánaszámolt: az Így szerettek ők 132 oldal volt, a Merész magyarok már 276, a történetek száma viszont negyvenről harmincra csökkent. Egy élettörténet tehát körülbelül kilenc oldal. Nyáry szerint egyrészt a kor tette bőbeszédűbbé, másrészt a szerelmes történetekben csak egy epizódot kellett kiemelnie, hisz széles körben ismert személyekről volt szó, itt viszont teljes emberéleteket kellett elmesélnie. A Facebookon már a kanonizált költők-írók portréi is nagyon hosszúnak számítottak: „A Facebook felől nézve egy Háború és béke” mindegyik, de a leíró nagyregényhez képest csupán haikuk. Veiszer puhatolózására, gondolkodik-e egyetlen emberről szóló portréregényben, (majdnem) kategorikus nem volt a válasz. Nyáry kíváncsibb, nyughatatlanabb természetnek tartja magát annál, hogy hosszú ideig egyetlen témával foglalkozzon.
Veiszer annak is utánanézett az Értelmező Szótárban, hogy a „merész” szónak a „bátorral” szemben van némi pejoratív felhangja, vakmerő, indokolatlan kockázatot vállaló embereket is címkézhetnek vele, Nyáry nyelvérzéke azonban nem érzékeli a különbséget, egyszerűen azért választotta ezt a címet, mert így szépen alliterál.
Bálint András először Karig Sára, majd Ferenczy Béni történetét olvasta fel – a szerző beleegyezésével kilenc oldal helyett csak négy és felet. A Merész magyarok tematikus fejezetekre osztott - Karig története A belső szabadság hősei című részben található. Az itt szereplő emberek klasszikus értelemben vett hősök, nem tartják be az embertelen törvényeket, kockáztatják az életüket mások megmentése érdekében. Más típust képvisel A teljesítmény hősei fejezetben bemutatott Hajós Alfréd, aki hátrányos helyzetben lépett startvonalra: a gyenge fizikumú, zsidó származású fiú eldöntötte, hogy sportolóvá edzi magát, és álmát megvalósítva ő lett az első magyar olimpikon, később focikapitány, sőt építész. A vállalkozás egyik hőse, Richter Gedeon pedig mindvégig saját gyógyszeripari bizniszén dolgozott, s bár élete végül drámai fordulatot vett, Nyáry nem mártíromsága miatt választotta a kötetbe. A szerző a kapitalizmus kevés számú hívei közé sorolja magát, ezért fontosnak tartja a példaszerű üzletemberi életrajzokat. Richter tisztességesen hozott létre egy tisztán magyar tulajdonú multinacionális vállalatot, és nem volt hajlandó itt hagyni akkor sem, amikor már életveszélyben volt. Ez látszólag önsorsrontó döntés, de Nyáry szerint egyfajta tragikus moralitást is képvisel: nem hagyom a sorsára az életművet, amit a két kezemmel hoztam létre.
Kapcsolódó cikkünk:
Nyáry szerint ők a legmerészebb magyarok
Mutasd be a legmerészebb magyart, akit ismersz, és vacsorázz együtt Nyáry Krisztiánnal
Veiszer Alinda megpróbálta tipizálni a könyv szereplőit aszerint, ki milyen körülmények közé született. Arra jutott, hogy ez szinte lehetetlen, a figurák nagyon sokszínűek, egyesek mélyszegénységből küzdötték fel magukat, mások gazdag, arisztokrata család sarjai. Nyáry szerint a cím nem véletlen, a magyarok szón is legalább akkora a hangsúly, mint a merészen. Meg akarta mutatni, hányfélék vagyunk, milyen sok irányban gyökerezünk: nagyon fontosnak tartja, hogy szereplői magyarként cselekedtek, ezt a közösséget akarták megajándékozni vagy védelmezni, és magyarnak tartották magukat akkor is, ha a környezetük nem. Őt mindegyik sors meghatotta. A szegény sorból jövőknek nyilván nehezebb dolga volt, de egy arisztokratának sem lehetett könnyű szögre akasztania körbepárnázott életét és hátat fordítania a családjának - ilyen például Teleki Blanka esete, akinek nőként még komolyabb döntésekkel kellett szembenéznie.
Veiszer szemlátomást nagyon szerette volna megfejteni a rendkívüli sors ismérvét, de be kellett vallania, hogy beletört a bicskája. Sem az eredet, sem a stréberség nem predesztinál senkit a kivételességre – a Merész magyarok hemzseg a heterogén származástól és a közepes tanulóktól. Mi lehet mégis az a sorsfordító pont, ami valakit kiemel a környezetéből? Nyáry szerint a titok a sorsfordító pontokhoz való viszonyulásban keresendő. Mindenki életében eljön egy fontos pillanat, a legtöbbünk azonban nem ismeri ezt fel. A kivételes emberek ilyenkor megkérdőjelezik a rossz közmegegyezéseket, hoznak egy súlyos döntést, és aztán kitartanak a választásuk mellett akkor is, ha a következménye rájuk nézve negatív. Ez az, ami közös mindannyiukban – Veiszer még hozzátette, hogy egy másik kultúra és nyelv ismerete, illetve – meglepő módon – valamilyen traumatikus élmény is sikerre vezérelhet.
A kötet egyik szereplője Molnár Gábor, „a vak világjáró”, aki dohánytrafikot szeretett volna üzemeltetni, de „akkoriban politikai összeköttetések kellettek egy trafikhoz, és ilyesmivel ő nem rendelkezett.”Egy másik történet főhőse Fadlallah el Hedad Mihály, egy szír bevándorló, aki a bábolnai ménest világszínvonalúra emelte. Nyáry szerint az áthallások és aktuálisnak hangzó elemek nem véletlenek: ugyan távolinak tűnik a 19. század, de történelmi léptékben ez a 100 -150 év nagyon kevés. Ma is hasonló közegben és kultúrában élünk, ugyanolyan impulzusok érnek bennünket, mint a múlt emberét, csak az eszközeink változtak.
Veiszer megemlítette, hogy a harminc szereplő mellett harmincegyedikként Kossuth portréja is kirajzolódik, hiszen majdnem mindenki kapcsolatba keveredett vele. Nyáry ugyan nem gondolt erre, de elismeri, hogy így van. Szándékos szerkesztési elv következménye, hogy a harminc történet nyolc női sorsot rejt, a szerző törekedett rá, hogy minél több asszony szerepeljen a kötetben: nem volt egyszerű, vallotta be, az anyaggyűjtés során sajnos elég kevés példával találkozott.
Veiszert meglepte, hogy milyen kevés a művész a merész magyarok panteonjában, Irinyi János esete pedig sajnálatot és bosszankodást váltott ki belőle. Irinyi nevéhez sok újítás fűződik, de bármennyire is kreatív ember volt, tehetsége torzóban maradt. A Nyáry által preferált sikeres üzletemberek mellett ő annak a példája, hogy megfelelő marketing nélkül hiába nagy koponya valaki. A gyufa Irinyi legkevésbé fontos találmánya, a hasznát sem ő aknázta ki, sőt, nem is akarta, hogy bármiféle köze legyen hozzá.
Voltál valaha hős? – tette fel a várt kérdést Veiszer a beszélgetés végén. Nyáry nem érezte még magát annak, bár hozzátette, az ember csak utólag látja át egy-egy döntése következményét. Általában a többséghez hasonló módon döntünk, néha azonban érdemes más utat követni. Mindenki úgy képzeli el, hogy krízishelyzetben helyes elhatározásra jutna - a vészkorszak alatt például önfeláldozón segített volna bajba került embertársainak -, a valóság sokszor mégis komorabb képet mutat. Az emberek félnek, úgy érzik, nem rajtuk múlnak a dolgok, túl aprók a politika diktálta út megváltoztatásához. Néhány ember azonban megmutatta, hogy lehetséges bátrabban viselkedni: részben róluk szól a Merész magyarok. Nyáry szívesen tartozna közéjük, de senki sem ismerheti önmaga legbelsőbb titkait, amíg nem került igazán válságos helyzetbe.
Ha írsz saját merész történetet, Nyáry Krisztiánnal vacsorázhatsz – így szól a Könyvesblog kezdeményezése. A szerző biztatása szerint az is gyűjtse a kivételes emberekről szóló sztorikat, aki estebédjét nélküle képzeli el. (A játékra ITT tudsz jelentkezni!) S ha már kivételességről beszélünk: egy mágikus másodpercben, épp amikor Bálint András belekezdett Pilinszky (Ferenczy Béninek írott) Piéta című versének szavalatába, a hétórás harang legeslegelső hangja épp a poéma kezdősorával csendült egybe. Sokan összenéztünk egy pillanatra.
