Amellett, hogy kik kapták meg eddig és kik kapják meg ezután az irodalmi Nobel-díjat, még egy legalább ennyire égető kérdés van. Nevezetesen, hogy kik nem kapták meg és miért nem. Most – a teljesség igénye nélkül – azokat a világirodalmi nagyságokat szedtük össze, akik megérdemelték volna, ám soha nem részesülhettek ebben az elismerésben.
Alfred Nobel végrendeletében úgy rendelkezett az irodalmi díjról, hogy azt olyan szerzőnek kell adományozni, aki a „legkiválóbb, idealisztikus beállítottságú alkotással” gazdagította a világirodalmat. Az irodalmi nagyságok közül azonban sokan mégsem kapták meg ezt a díjat.
A kommunista Mo Jen kapta az irodalmi Nobel-díjat
Mi végig Nádas Péternek szurkoltunk
Tíz éve Kertész Imre kapta a díjat (és azóta ők)
Közéjük tartozott például Mark Twain, akiről Hemingway egyszer azt mondta, hogy „a teljes modern amerikai irodalom Mark Twain egyetlen könyvéből ered, a Huckleberry Finn-ből. (…) Előtte semmi sem volt. Azóta sem írtak ilyen jót”. Twain azonban, akárcsak Tolsztoj, mégsem részesült soha az elismerésben. A Háború és béke szerzője 1901-ben állítólag nagyon közel volt hozzá, de a pravoszláv egyházzal való konfliktusa miatt helyette inkább Sully Prudhomme francia költőnek adta a svéd akadémia a díjat.
A nagy kimaradók közé tartozik James Joyce is, holott sokak szerint ő volt az, aki forradalmasította a huszadik századi prózaírást, és Salman Rushdie-tól John Updike-ig se szeri, se száma azoknak a szerzőknek, akikre bevallottan hatott Joyce munkássága. Az eltűnt idő nyomában szerzője, Marcel Proust 1920-ban csak egy hajszállal csúszott le a díjról. A svéd akadémia akkor a norvég Knut Hamsunt találta érdemesnek az elismerésre, mégpedig – az indoklás szerint – „monumentális művéért, Az áldott anyaföld című regényéért”.
Egy másik norvég, Henrik Ibsen azonban soha nem kapta meg a díjat, ő vélhetően realista művei miatt maradt kívül a Nobel-körön. Naturalistának lenni se volt ebből a szempontból túlságosan kifizetődő, Emile Zola, akinek kétszer is lett volna alkalma elnyerni a díjat (melyet 1901-ben adományoztak először, az író pedig 1902-ben hunyt el), ám erről az akadémia döntése miatt végérvényesen lecsúszott. 1901-ben ugyanis a korábban már említett Sully Prudhomme kapta meg az irodalmi Nobelt, 1902-ben pedig a német ókortudós, Thomas Mommsen.
Szintén nagy kérdőjel, hogy Franz Kafka miért nem kaphatta meg a díjat, akit pedig olyan irodalmi nagyságok, mint például Nabokov is, a huszadik század legnagyobb írói között tartanak, tartottak számon, és olyan szerzőkre volt hatással, mint Albert Camus, Jean-Paul Sartre vagy Eugène Ionesco. Sovány vigasz, hogy azóta róla is elneveztek egy díjat, mellyel olyan írókat tüntetnek ki, akiknek munkái minden olvasóhoz szólnak származásra, állampolgárságra, illetve kultúrára való tekintet nélkül.
Ha már Nabokovról szó esett az előbb, meg kell említenünk, hogy a Lolita szerzője bár 1974-ben a jelöltek között volt, a díjat mégsem ő, hanem megosztva két svéd, Eyvind Johnson és Harry Martinson kapta. Díjazásuk annak idején elég nagy port vert fel, mivel mind a ketten tagjai voltak a svéd akadémiának.
