Mo Jen kínai író nyerte az irodalmi Nobel-díjat, pedig mi minden erőnkkel Nádas Péternek drukkoltunk. Összeszedtük azokat az írókat, akiket évek óta mindig biztos győztesnek látnak.
„Ha adva van egy magas, tömör fal, és egy tojás, ami rajta szétzúzódik, én mindig a tojás pártján állok” – nyilatkozta Murakami Haruki, amikor 2009-ben megkapta „Az egyén szabadsága a társadalomban” nevű Jeruzsálem-díjat. Az író 1949-ben született Kiotóban. Apja buddhista szerzetes, anyja tanítónő. Már fiatal korában is érdeklődött a klasszikus és a modern nyugati kultúra iránt, különösen Kurt Vonnegut, Richard Brautigan, Günter Grass, a Beatles, Nat King Cole, Elvis Presley és a Beach Boys volt rá hatással. Az egyetemen rendezői szakon tanult, majd hét évig egy jazzbárt vezetett. 1986-ban elhagyta Japánt, bejárta Európát, majd az Egyesült Államokba költözött. Egy évvel ezután jelent meg Norvég erdő című regénye, amelyből Japánban több mint egymillió példányt adtak el. A nemzetközi ismertséget ez a regénye hozta meg számára. Murakami műveit gyakran szokták a populáris irodalomhoz sorolni. A mágikus realizmus irányzatát követő szürreális és humoros írásainak visszatérő témái az elidegenedés, a magány, a vágyódás és a szerelem.
Nádas Péter, aki ezekben a napokban tölti be a hetvenet, Budapesten született. 1961-től a Nők Lapja fotóriportere volt, itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Salamon Magda újságíróval. Később a Pest Megyei Hírlap munkatársa lett, előbb fotóriporterként, majd néhány hónap múlva újságíróként. 1967-ben jelent meg A Biblia című első kötete. Később otthagyta újságírói állását. 1972 augusztusában fejezte be Egy családregény vége című regényét, amelyet csak 1977-ben adott ki a Szépirodalmi Könyvkiadó. 1973 nyarától az Emlékiratok könyve első változatán dolgozott. A kéziratot 1974 tavaszán megsemmisítette, s néhány hónap múlva kezdte írni a regénynek azt a változatát, amelyet ismerünk. Ezt a könyvét végül 1985 áprilisában fejezte be, és ugyanezen a nyáron Párhuzamos történetek című regényén kezdett dolgozni. A könyv végül, amelyen kisebb megszakításokkal tizennyolc éven át dolgozott, 2005 őszén jelent meg. 2012-ben német fordítójával, Christina Virághgal megkapta a Brücke Berlin-díjat a Párhuzamos történetekért. Ugyanebben az évben megjelent a Párhuzamos olvasókönyv, amely a háromkötetes regény függelékének is felfogható, hiszen például olyan kérdésekre világít rá, melyek a szerzőt írás közben foglalkoztatták.
William Trevor 1928-ban született Írországban. Fiatal korában Trevor Cox néven egy darabig szobrászként is dolgozott. Az ötvenes években egy reklámügynökségnél volt szövegíró, 1964-től azonban teljes mértékben az írásnak szentelte magát. Íróként James Joyce volt rá nagy hatással, műveiből több film is készült (például A sors fogságában vagy a Felícia utazása). 2002-ben II. Erzsébet lovaggá ütötte, és bár életének java részét Angliában töltötte, magát ízig-vérig írnek tartja.
Alice Munro 1931-ben született Kanadában. Már tinédzserkorában eldöntötte, hogy írónő lesz. Első novellája egyetemista korában jelent meg 1950-ben. 1963-ban férjével és két lányával a kanadai Victoriába költöztek, ahol Munro’s Books néven nyitottak egy könyvesboltot, mely a mai napig nyitva áll az olvasók előtt. A kanadai Csehovként emlegetett írónő első novelláskötete 1968-ban jelent meg, azóta művei tizenhárom nyelven láttak napvilágot, melyek mindenütt nagy kritikai és közönségsikert arattak. „És ha Észak-Amerikáról beszélünk, akkor Alice Munrót, a világ legnagyobb novellistáját is meg kell említenem. Nálam ő a befutó a legnagyobb kortárs észak-amerikai író címére” – nyilatkozta róla a Magyar Narancsnak adott interjújában Jonathan Franzen.
Bob Dylan (zenész, dalszerző, költő) 1941-ben Robert Allen Zimmerman néven született Minnesotában. Művésznevét Thomas Dylan angol költőtől „kölcsönözte”. Zenészkarrierje kezdetén nagy hatással voltak rá Woody Guthrie folkénekes dalai. Bob Dylan több dala, például a Blowin’ in the Wind, a hatvanas években a háborúellenes és polgárjogi mozgalmak himnuszává vált. Dalszövegeire hatással volt a politika, a szociális kommentár, a filozófia és az irodalom, saját versei közül többet is megzenésített.
Cees Nooteboom 1931-ben született Hágában. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején különböző holland lapok újságírójaként dolgozott, az 1956-os eseményekről Budapestről tudósította a Het Parool című lapot. Keresztül-kasul beutazta a világot, tapasztalatait, benyomásait cikkek tucatjaiban örökítette meg. Regényei közül több is megjelent magyarul, legutóbb a Mindenszentek 2001-ben.
Ngugi wa Thiog’o 1938-ban született Kenyában. Eredeti neve James Ngugi. Korábban angolul, jelenleg kikuju nyelven ír. 1977-es Akkor házasodom, amikor akarok című drámájának politikai üzenete miatt hazájában letartóztatták, a börtönben vécépapírra írta meg az első modern kikuju regényt (Ördög a kereszten). Szabadulása után emigrálni kényszerült, s csak 22 évvel később tért vissza hazájába. Néhány nappal később azonban betörők bántalmazták a saját lakásában, ezt követően visszatért feleségével az Egyesült Államokba. Regényei közül a Búcsú az éjtől (1975.) és az Egy szem búza (1979.) jelent meg magyarul.
Thomas Pynchon jelenleg 75 éves. A Cornell Egyetemen tanult, ahol állítólag Vladimir Nabokov előadásait is látogatta. Magyarul a Súlyszivárvány és A 49-es tétel kiáltása című regényei jelentek meg. Az író kiléte évek óta foglalkoztatja a közvéleményt: Pynchon ugyanis rejtőzködő szerző, aki nem ad interjút, nem jelenik meg a tévében, és nem megy el a díjátadókra sem. Kérdés, ha ő kapja idén a Nobel-díjat, vajon szakítva az eddigi gyakorlattal, elmegy-e érte Stockholmba.
Ismail Kadare 1936-ban született Dél-Albániában. 1990-ben politikai menedéket kért Franciaországban, 1999 óta újra Tiranában él. Karrierjét költőként kezdte, a hatvanas évek elején jelent meg első regénye. 2005-ben elsőként ő nyerte el a Nemzetközi Man Booker-díjat. Könyveit több mint harminc nyelvre lefordították, magyarul például A halott hadsereg tábornoka vagy a Kettétört április olvasható. Hazájában a megítélése eléggé vegyes, és a mai napig zajlik a vita, hogy a kommunizmus évei alatt Kadare inkább disszidens vagy konformista írónak számított-e.
