Fotó: Jelenkor/Orosz Anett
A lét új könnyűsége címmel írt beszámolót a Neue Zürcher Zeitung Nádas Péter zugi fotókiállításáról, mely Az író úton címmel nyílt június végén. A lap megemlékezik róla, hogy az író-fotográfus 2012-ben a városi Kunsthausnak ajándékozta az ezer darabból álló portfolióját. Ennek kapcsán megjegyzi, hogy Nádas is megkönnyebbülhetett, mikor művei pártatlan kezekbe kerültek; nem azért, mintha képei alapvetően politikai jellegűek lettek volna, ám a NZZ szerint így elkerülhető, hogy a gyűjteménnyel majdan az történjen, mint a Kertész-hagyatékkal, amely a Nobel-díjas író 2016-os halála után „egy kormányközeli alapítványhoz” került.
Nádasnak 2012-ben már volt egy kiállítása ugyanitt, amely a kép és a szó kapcsolatát vizsgálta, a mostanin pedig saját elképzelése szerint mutathatta be képeit, köztük olyanokat, melyeket gombosszegi kertjében készített a szerző, és amit eddig még nem láthatott a nagyközönség. Az NZZ kicsit meglepőnek nevezte, hogy Nádas teljesen felhagyott a fotózással, és a fényképek és azok negatívjai mellett fényképezőgépeket és a sötétkamrában használatos eszközöket is a múzeumnak adományozott (Nádast, a fotográfust már mi is többször megmutattuk, például itt és itt. Teljesen azonban mégsem tudta kizárni az életéből a fotózást, és végül „egy ismert mobiltelefon-márka fényképezője” vitte kísértésbe (az ismert márka az iPhone, amit jól megmutattunk Nádas Péter íróasztalán is). Abban, hogy az analóg fotózást maga mögött hagyta, a lap szerint nem is annyira a belső meggyőződés vezette, mint az az egyszerű tény, hogy azok az anyagok, melyekkel évtizedekig dolgozott, vidéken nem elérhetőek, ráadásul a magyar Forte is 2004-ben csődöt jelentett.
Az NZZ megemlékezik róla, hogy Nádas már régóta Gombosszegen él, itt írta a Párhuzamos történeteket és a Világló részleteket, azokat a monumentális prózai műveit, melyekkel végérvényesen beírta magát a világirodalomba. A délelőttöket amúgy mindig a szavaknak szentelte, a délutánokat pedig a kertnek és a képeknek. A mostani zugi kiállítás két emeleten mutatja be a műveket, éles kontrasztba állítva ezzel a kilencvenes évek munkáit a legutóbbi időkével. A földszinti képeket a monokróm borongásba merült világ révén egy, a jelentől elforduló és az absztrakt felé hajló modernizmus uralja. A lap szerint az a tény, hogy Nádas gyakran egy Polaroid-„vázlat” elkészítése után vetette be a Hasselblad-gépét, kiemeli képnyelvének kísérleti jellegét. Nádas asszociatívan társít motívumokat, az éleset az elmosódottal, a világosat a szórttal, és hagyja, hogy átjárják egymást az organikus és a geometrikus formák. A Világló részletekben maga Nádas hozta létre a legjobb formulát arra, hogy ennek a képtechnikának a miszticizmusát megragadja. Az 50 fotóból és 3 videóból álló emeleti anyag (ami négy tematikát jár körbe: az író utazásain készült képeket, a gombosszegi kert zöldségeit, a felhőket és egy Philippe Starck-széket, ami lencseként működik a mobiltelefon fényképezőgép lencséje előtt a kertben) ezzel szemben azt a kísérletező kedvet mutatja meg, ami a digitális fényképezésben rejlő lehetőségekből fakad.
Ha valaki a következő hetekben épp Zugban jár, szeptember 2-ig megtekintheti a kiállítást.
