Az előző héten elárultuk, milyen magyar verseskötetekekre vadászunk a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, erősen szubjektív válogatásunkban pedig mutatunk tíz külföldi kötetet, amit mindenképpen beszerzünk majd. Akad köztük gyászmemoár, űropera, a múzsaságot átértelmező nagyregény, sőt még egy igazi celebkönyv is.
Cormac McCarthy: Isten gyermeke
Cormac McCarthy: Isten gyermeke
Fordította: Morcsányi Júlia, Magvető, 208 oldal, 2999 HUF
Az Isten gyermeke a nagyszerű Cormac McCarthy harmadik regénye, és talán az egyik legbrutálisabb is. A huszonhét éves Lester Ballardnak mindössze némi pénze és egy puskája van, a Tennessee állambeli hegyek egyik barlangjában él teljes elszigeteltségben, miután a kis vadászháza is leégett. Nincs miért a társadalmi normák szerint élnie, mivel előbb anyja lépett le az életéből, majd apja akasztotta fel magát. Az egyedüllétben semmi jó nincsen, vadászik, gyűjtöget, magában beszél, miközben egyre borzalmasabb körülményekbe sodorja magát. McCarthytól megszoktuk a kemény karaktereket és a lehetőségek nélküli életet, de itt aztán tényleg nincs semmi remény: a sötét és erőszakos világban a szerző részletesen mutatja meg a gyilkosság mellett a nekrofíliát is. Brutális, de nagyon szép regény egy férfiről, akiről lehullik minden emberi, beleértve a kulturális és társadalmi szokásokat, hogy láthatóvá váljon, mi lenne, ha az ember csupán egy erőszakos ösztönlény lenne. A regényből James Franco rendezett egy nem túl jó, de elég felkavaró filmet, amit a velencei és a torontói filmfesztiválon is bemutattak.
Joan Didion: A mágikus gondolatok éve
Joan Didon: A mágikus gondolatok éve
Fordította: Varga Krisztina, Európa, 248 oldal, 2990 HUF
Joan Didion és John Gregory Dunne egyetlen gyermeke 2003 decemberében influenzával került kórházba, betegsége végül tüdőgyulladásban és szeptikus sokkban tetőzött. Quintana öt napja feküdt öntudatlanul, amikor édesapja váratlanul elhunyt. Olyan váratlanul, hogy Didion azt hitte, férje „valami félresikeredett tréfával igyekszik az aznapi nehézségeket elviselhetőbbé tenni”. Didion könyvet írt özvegysége első évéről, ami olyan volt, mintha egy nehéz fátyol ereszkedett volna az életére, a fátyol mögött pedig még az sem elképzelhetetlen, hogy a történteket semmissé lehet tenni, meg lehet változtatni. Éppen ezért nem lehet túladni a férfi ruháin, hátha még szüksége lesz rájuk, és végig a városban kell maradni, nehogy csak az üres házat találja, ha hazatér. Bár a könyv központi témája a mindent felülíró, kimerítő, hárító gyász, ami még az őrületet is normalizálja, Didon olyan ironikusan és szenvtelenül beszél a témáról, hogy az olvasónak megrendülni sincs ideje, miközben a félelmetesen a helyükön lévő mondatait olvassa. Nem sokkal azelőtt, hogy A mágikus gondolatok éve megjelent, lánya, Quintana is életét vesztette. Amikor megkérdezték Didiont, nem akarja-e újraírni, kiegészíteni a memoárt ő csak annyit mondott: ez már kész van. Az Európa újabb nagy lemaradást hozott be azzal, hogy 1977 (Imádságoskönyv) és 1983 (Salvador) újabb könyvet publikált a kortárs amerikai irodalom (túlzás nélkül) egyik legjobb és legfontosabb írójától. Bízom benne, hogy a Slouching Towards Bethlehem lesz a következő.
Yuval Noah Harari: Homo Deus - A holnap rövid története
Yuval Noah Harari: Homo Deus - A holnap rövid története
Fordította: Torma Péter, Animus, 368 oldal, 4980 HUF
Az emberiségnek egészen új problémákkal kell szembenéznie a fejlődés miatt. Bár igaz, hogy az éhínségeket, járványokat és háborúkat teljes mértékben nem tudtuk felszámolni és beszüntetni, ritkulnak az efféle csapások. Mégse dőlhetünk elégedetten hátra, hiszen Harari szerint a jelenben és a jövőben is teljesen új kihívásokkal kell megbirkóznunk. „A kora 21. században az átlagember halálát sokkal nagyobb valószínűséggel okozza a mértéktelen zabálás a McDonald’s-ban, mint az aszály, az ebola vagy az al-Káida támadása” – szögezi le. Szerinte az emberiségnek el kellene gondolkoznia azon, hogy mihez kezdjen magával, mire figyeljen, és megszerzett tudását hogyan kamatoztassa, különösen egy olyan világban, melyben a bio- és az információtechnológia roppant új hatalommal ruház fel bennünket.
Zadie Smith: NW
Zadie Smith: NW
Fordította: Pék Zoltán, Európa, 376 oldal, 3990 HUF
Negyedik regényében Smith ismét hazai terepen, északnyugat-Londonban (North-West, vagyis NW) mozgatja hőseit, ezúttal a harmincas Leah-t és Keisha/Natalie-t. Gyerekkori barátok, akik ugyanonnan indultak, ám egészen máshogy alakult az életük. Smith mindkettejük perspektívájának teret ad a regényben, amelyben egyik központi témájához, a mikroközösségek életéhez, a különböző fajú és különböző osztályokba tartozó átlagemberek reményeihez és valóságához tér vissza. Bár a két nőben látszólag már csak a múltjuk közös, egyvalami mégis összekapcsolja őket: a szorongás, ami nem ismer anyagi helyzetet és ….Az NW realista szorongástörténet az elveszett és soha fel nem épített identitásról és arról, hogy milyen bonyolult is tud lenni a modern élet. A narrációt egyenes vonalát kívzkérdésekkel, csetbeszélgetésekkel, rendezői utasításokkal és Google-linkekkel megtörő regényből a BBC adaptált tévédrámát 2016-ban.
Susan Abulhawa: Az ég és a víz kékje
Susan Abulhawa: Az ég és a víz kékje
Fordította: Kallai Nóra ,Libri, 464 oldal, 3999 HUF
A Beit Daraszban élő Baraka családnak Izrael állam megalakulása miatt el kell hagynia az otthonát. A „világ legnagyobb szabadtéri börtönébe”, Gázába vezető út során az anya, és a kisebbik lány, Marjam eltávoznak a nyugodalmas kékségbe, az ég és a víz közé. Az életben maradt testvérek messzire sodródnak egymástól: Nazmijje a menekülttáborban alapít családot, testvére, Mahmúd Amerikában kezd új életet. Évtizedekkel később egyedül neveli unokáját, Núrt, aki a férfi halála után Gázába utazik, hogy nagynénjével éljen, akinek épp olyan kétszínű a szeme, mint az övé. Susan Abulhawa második regénye ismét Palesztina keserves mindennapjait mutatja meg, és bebizonyítja, hogy bárhol is éltünk korábban, amint őseink földjéhez ér a lábunk, azonnal megtaláljuk az igazi otthonunkat.
John Scalzi: Az összeomló birodalom
John Scalzi: Az összeomló birodalom
Fordította: Benkő Ferenc, Agave, 2014, 320 oldal, 3480 HUF
Ha egy sci-fi író egy, a csillagrendszereket irányító kereskedőházak szövetségén alapuló birodalom történetét akarja megírni, két kimondatlan alapszabályt mindenképpen figyelembe vesz. Az első, hogy az emberi társadalom, engedve a természet törvényeinek, mindig a stabilitásra törekszik – még akkor is, ha a stabilitásnak része az egyes társadalmak közti erőviszonyok folytonos alakulása, alakítása, vagyis a hatalmi harc és annak minden piszkos eszköze. A másik, hogy senki sem utazhat gyorsabban a fénysebességnél. Scalzi űroperájában utóbbira megoldást jelent az Ár, vagyis a téridő egy, a mi dimenziónkkal párhuzamos folyama, amely mégis lehetővé teszi a fénysebességnél gyorsabb utazást. A keresekedelem így zökkenőmentesen folyhat az egymástól több fényévnyire eső csillagrendszerek közt. Cardeniára, a birodalom új, fiatal emperátorára azonban megoldhatatlannak tűnő feladat vár, ha meg akarja őrizni a stabilitást, az Árban ugyanis nem várt anomáliák lépnek fel.
Toni Morrison: Könyörület
Toni Morrison: Könyörület
Fordította: Lukács Laura, Park, 192 oldal, 3490 HUF
Amerika régmúltjába vezet Toni Morrison kilencedik regénye. Főhőse egy 16 éves rabszolgalány, Florens, aki adósság fejében kerül új gazdája, Jacob Vaark háztartásába. Amikor a családot himlő tizedeli, a lányt az egyetlen emberhez küldik, aki segíteni tud, egy szabad, fekete kovácshoz. Utazása sorsfordítónak bizonyul. A 17. század végének kolonialista Amerikájában a nőknek kevés lehetőségük van arra, hogy alakítsanak az őket körülvevő világon, különösen, ha mások tulajdonai. Ha egyedül van, még egy fehér nőnek sem adnak sok esélyt („Férfi nélkül hogy győzné a birtokot?”). A Morrison által megteremtett nőknek egy idegen, sok szempontból ellenséges környezetben kell helytállniuk, a változást pedig nem az isteni csoda, hanem az emberi könyörület hozhatja el nekik.
Susan Barker: Inkarnációk – Ezer éve rólunk álmodom
Susan Barker: Inkarnációk - Ezer éve rólunk álmodom
Fordította: Hegedűs Péter, Tarandus, 2017, 464 oldal, 4590 HUF
„Én a te lelki társad vagyok, régi barátod, s azért jöttem vissza e tizenhatmilliós városba, hogy felkutassalak” – állítja a titokzatos levél szerzője, melyet Vang, a pekingi taxisofőr egy nap a kocsija szélvédőjén talál. Az első levelet továbbiak követik, tele titokzatos történetekkel a kínai történelem viharos évszázadaiból, melyek, bármilyen hihetetlen is, valamilyen formában mind róla, Vangról szólnak. Eljutunk általuk a rabszolgatartó Dzsingisz kán korába, a Disznó-sikátor ópiumbarlangjaiba, vagy a maoista Kínába, ahol az iskolás lányok kitartóan fürkészik, hogy kinek mennyire tiszta a politikai lelkiismerete.
Jessie Burton: Múzsa
Jessie Burton: Múzsa
Fordította: Farkas Krisztina, Libri, 510 oldal, 3999 HUF
A 17. századi Amszterdam után (A babaház úrnője, Libri-JAK, 2015) a hatvanas évek Angliájába és a harmincas évek polgárháborús Spanyolországába kalauzol Jessie Burton. A Múzsában elárulja, milyen szálak kapcsolják össze egy londoni galéria trinidadi gépírónőjét és egy bécsi zsidó műkereskedő lányát, akiket három évtized, és sok ezer kilométer választ el egymástól. Odelle irodalmi ambíciókat dédelget, és lelkes támogatóra talál főnöknője személyében. Olive briliáns festő, ám apja szerint a nőknek nem a festőállvány mellett van a helyük és sosem lehet belőlük igazi művész. Burton második regénye szenvedélyes mese a kreativitásról; újraértelmezi a klasszikusan női szerepnek tartott múzsaságot.
Lauren Graham: Gyorsan elhadarom
Lauren Graham: Gyorsan elhadarom
Fordította: Szabó Luca, Gabo, 224 oldal, 3490 HUF
Az ismerőseim között alig akad olyan anya-lánya páros, aki ne látott volna legalább egy részt a Szívek szállodájából, amelynek egyik főszereplője, Lauren Graham valószínűleg a világ leggyorsabban beszélő filmes anyukája. A Lorelai Gilmore-t alakító színésznő sajnos bármit el tud adni nekem, még akkor is, ha az önéletrajzi sztármemoároknak nem pont én vagyok a célközönsége. Egy nap talán (Gabo, 2013) című regénye egy kezdő színésznő életét mutatta be, a Gyorsan elhadarom pedig egy olyan színésznő életéről mesél, akinek neve egybeforrott a legismertebb szerepével. Kiderül belőle, hogy mit tartott meg emlékbe a forgatásról, hogy Ellen DeGeneres miatt még a vegán étrenddel is megpróbálkozott, és az is, hogy Emily Gilmore nem csak a sorozatban adott neki tanácsokat azzal kapcsolatban, kivel is kéne járnia. Hardcore-rajongóknak csak annyit mondanék: a könyv tartalmaz néhány részletet a naplóból, amit Graham a nagy Gilmore-visszatérés, az A Year in the Life forgatása közben vezetett.
