Kemény Zsófi: Szabó Magda nem egydimenziós

Kép forrása: Jaffa Kiadó

Április 13-án ICON – SZABÓ MAGDA címmel nagyszabású centenáriumi esttel emlékeznek a Várkert Bazárban a Katalin utca, az Abigél, Az őz, Az ajtó és megannyi mű kultikus szerzőjére. Az est néhány résztvevőjét arra kértük, meséljék el, mit jelent nekik az írónő munkássága, az általa képviselt szellemiség. Ezúttal Kemény Zsófi válaszolt. (Jolsvai Júlia válaszát ITT, Náray Tamásét pedig ITT találjátok)

Szabó Magda nem egydimenziós. Persze ez még nem jelent semmit, a tér sem az. Világnézetek alapja, életek szerelme, érettségik tétele. Zseniként már akkor tudhatta magáról, hogy ő ez vagy ezek lesz, amikor irodalminyelv-anyanyelvűként latinul kezdett gügyögni, majd végül magyarul tanult meg. Később a magyar nyelvet a szolgájává tette, a latint a barátjává, az irodalmi nyelv meg, hát, jobb híján maradt az anyanyelve. Ezzel nem tudott mit kezdeni.

Mit csinálnak vajon azok, akik annyira rászületnek valamire, hogy esélyük sincs lelógni se, nemhogy leesni arról, amire rászülettek? Megpróbálnak másban is gondolkodni, úgy tenni, mintha azért mondjuk az agybiológia felé is kacsingatnának titokban? Vagy magával a Dolgukkal töltik azt az időt is, amikor kamaszkorukban össze kéne omlania minden tervüknek, és át kéne alakulnia az egész képletnek, míg végül összeáll, hogy mivel fognak foglalkozni? Vagy lehet, hogy ők maguk azok, akik átalakítják a többieknek azt a képletet, és azzal szórakoznak a háttérben, hogy összekavarják a többi kamasz érzelmeit és agyát, hogy szórakozzanak rajtuk, és ne unatkozzanak annyira, és ne viszolyogjanak annyira attól, hogy már a születésük pillanatában eldőlt, hogy semmi mással nem foglalkozhatnak soha, mint amire rászülettek?

Egyébként nem. Szabó Magdának nem volt gondja a kavargó érzelmekkel. Úgy értem: nem kellett hiányolnia őket, mert nagyon is megvoltak neki. A könyvein keresztül adott belőle mindenkinek, neki úgyis annyi volt belőlük. Annyi volt belőlük neki, hogy minden mondatába tudott rakni egy éppen akkora adagot, ami már pont megindítja az ember könnyeit a felemelőségével vagy a lerakódásával. Mert minden, amit írt, az úgy vált valóra, hogy beépült; lerakódott az erekben.

Szóval Szabó Magda nem egydimenziós, de minden őt olvasó ember egy szabómagda-dimenziós filmeket vetítő, soha be nem záró mozi.