Dan Brown: Inferno (angolul!)

Bantam Press, 2013, 462 oldal, 5385 HUF

Dan Brown (a kép korábban készült)

Dan Brown igazán szórakoztató egyéniség. Legalábbis amikor nem a könyvéről beszél. Múlt héten a londoni Szabadkőműves Központban tartott nyilvános könyvbemutatót, ahol bár a könyvről nem sok szó esett, a megjelent 1500 ember jól szórakozott. A londoni bemutatón jártunk.

Az esemény nyitott volt, ami nagy szó: Brown ritkán vállal ilyen nyilvános szereplést, viszont most 25 fontért bárki jegyet válthatott, hogy megnézze magának az írót, aki 200 millió példányt adott el 52 nyelvre lefordított könyveiből. A jegyhez járt az új könyv, az Inferno, amire 4 évet kellett várni. És már nagyon várta mindenki, ez abból is látszik, hogy a megjelenés előtt megrendelések száma 24 százalékkal több volt, mint az előző, 2009-ben kiadott Az elveszett jelkép című könyvé.

Brown öltönyben és fehér ingben jelent meg (New Yorkban lazább cuccban volt), szemmel láthatóan fel volt dobva, el is mondta, hogy kb. 6 évvel ezelőtt volt már ebben az épületben inkognitóban, Az elveszett jelkép című könyvéhez végzett itt kutatásokat.

Majdnem 50 percet beszélt papírból, de ez utóbbi nem vont le semmit az előadás értékéből, sőt, egy rendkívül jól felépített, poénokkal és idézetekkel teletűzdelt műsort adott elő, számos helyen bepillantást engedve magánéletébe.

Rendes fiú nem kérdez

Rögtön gyermekkorával kezdte, megmagyarázva, hol is kezdődött az a kettősség, amely könyveiben is megjelenik és saját életét is erőteljesen befolyásolja. Matematikus apa a praktikusságával és a templomi orgonista anya a vallásosságával folyamatosan kérdések elé állították őt (Brown szerint, mint a Church Lady a Saturday Night Live-ban), de segítették is őt íróvá válni, így 5 évesen meg is írta első könyvét, A zsiráf, a malac és az égő nadrág címmel. Ezt egyébként el is hozta az eseményre és még viccesen meg is jegyezte, hogy ő akkor most ebből felolvasna egy bő félórát. Ezenkívül még két különböző rendszámtábla bemutatásával is ecsetelte szülei különbözőségét, mint a tudomány és vallás ütközetét, így anyukája egy bordó Volvóval KYRIE rendszámmal, míg apukája egy fehér kisteherautóval METRIC rendszámmal közlekedett. Brownnak amúgy két testvére van, nővére festő, öccse zenész, és állítása szerint rendkívül boldog gyermekkoruk volt, rengeteg könyvvel és tévé nélkül.

13 éves kora körül kezdte érzékelni az ellentmondásokat, hogy amíg a templomban Isten teremtette a világot hét nap alatt, addig az iskolában Darwint tanulták. Így aztán megkérdezte egyszer a papot, aki annyit válaszolt: „A rendes kisfiúk nem kérdeznek ilyeneket".

Leviszi a szemetet, amíg a feleség szerkeszt

Brown mesélt az írásról is: minden reggel 4-kor kel, hétvégén is, számítógépen dolgozik, sokszor áll fejen, mert ilyenkor remek ötletek születnek a fejében. Az írás olyan, mint hangszeren tanulni, minden nap gyakorolni kell. Amikor új könyvbe fog, tudja hogy mi lesz a végkifejlet, de persze korrigál is közben, és azok a rendkívüli összefüggések, amelyek olyan könnyen jönnek ki Langdon professzor szájából, azok többnapos kutatómunka eredményei. Idézte George Orwell angol írót is, hogy az írás nem egy vicces mulatság, sok erőfeszítést kíván: „Egy könyvet megírni szörnyű, fárasztó küzdelem, mint egy csata egy hosszú, fájdalmas betegséggel." 

Az írónál, csak egy embernek nehezebb, az író feleségének, mondta Dan Brown. Blythe Brown, az író első számú kutatója és első körös szerkesztője, és az ő világában teljesen mindegy, hogy Brown könyve hányadik a New York Times listáján, így is neki kell kivinni a szemetet vagy elmosogatni.

Felidézte A Da-Vinci kód központi kérdéseit: mit jelent a kereszténység, és mi van akkor, ha Jézus Krisztus nem Isten fia volt, hanem olyan emberszerű, mint mi. Brown most is hangoztatta, hogy ő ezzel a témával párbeszédet is akart indítani, és nagyon örül, mert rengeteg gratuláló levelet kapott papoktól és apácáktól. A Da Vinci kódnál maradva, mesélt a filmforgatásról, amit nagyon élvezett.

150 millió dollár, de mire?

Miután megtudta, hogy 150 millió dollárból forgatják a filmet, megkérdezte Ron Howard rendezőt: Ron, mi az Istenre fogunk elkölteni 150 millió dollárt? Aztán később Kaliforniában, egy tökéletesen élethű ál római Pantheon előtt állva már azt kérdeztem: Ron, hogy az Istenbe fog ez kijönni 150 millió dollárból? Ahogy mondta, egy könyvet megírni igazán impresszív, de egy filmet készíteni az az igazi csoda. Gyorsan hozzátette, hogy amióta tudja mekkora munka egy filmet készíteni, azóta a rossz filmeket is csodálja, „Oh my God, they made a movie!". Itt még felidézett néhány nagyon vicces idézetet, amelyeket a forgatás közben gyűjtött össze, mint például, „Hozzon valaki egy diétás kólát Mária Magdalénának!".

Miután a filmet befejezték, egy skóciai kastélyban tartottak bulit, ahol kiltet kellett viselni, Brownnak fogalma nem volt, hogyan kell felvenni helyesen, Tom Hanks segített neki. Mire Ron Howard megkérdezt: "Dan, gondoltad volna, mikor írtad a Da Vinci kódot, hogy pár év múlva egy skóciai kastély hotelszobájában, Tom Hanks fogja igazítani a szoknyádat?" Mire Brown azt mondta: „Életem álma vált ezzel valóra!"

Az Infernóról alig esett szó

„Mielőtt befejezem az estét, úgy gondolom, most már kellene legalább valamit mondanom a könyvről!" – mondta a félórás felolvasás után. Az Inferno (magyarul pokol) immár a negyedik mű az Angyalok és démonok, A Da Vinci-kód és Az elveszett jelkép után, amiben a Harvard Egyetem vallási szimbólumok és ikonológia professzora, Robert Langdon professzor kalandjait olvashatjuk, a cím pedig a 14. századi olasz költő, Dante Alighieri Isten színjátékának első helyszínét idézni. Brown elmondta, hogy mennyire lenyűgözte a mű, és hogy sehol máshol – a Biblián kívül persze – nem találunk ilyen részletes leírást a pokolra, mint itt.

Ezután 3 szót osztott meg a közönséggel: contrapasso, transzhumanizmus, Malthus. A Contrapasso Dante poklában a lélek olyan büntetési módja, amely illeszkedik a bűnhöz, például a jövendőmondók hátracsavart fejjel járkálnak, hogy ne lássák többé a jövőt. De a legegyszerűbb megérteni, ha felidézzük David Fincher Hetedik című filmjében a büntetéseket. A következő szó transzhumanizmus volt, vagyis H+: ez egy egyre népszerűbb mozgalom, amely azt hirdeti, hogy az ember mindenféle képességeit fejleszteni kell, ha megvan rá a tudományos lehetőség, úgy is mondhatnánk, hogy az ember továbbfejlesztése a cél. Itt számos kérdés felmerül, például, hogy etikus-e genetikailag megterveztetni saját gyerekünket, ha erre pár év múlva már lehetőség lesz. A harmadik Thomas Robert Malthus angol demográfus elmélete a túlnépesedésről és annak következményeiről. Itt felsorolt néhányt tényt, például azt, hogy az elmúlt 85 évben megháromszorozódott az ember életkora, vagy hogy naponta kb. 200 ezer ember születik.

Amit tudunk a könyv elolvasása nélkül, hogy Langdon amnéziával ébred Firenezében és (ismét) meg kell mentenie a világot, jelen esetben egy őrült tudóstól. Ez a könyv nem egy történelmi konspiráció kibogozásáról, hanem a fent említett 3 kifejezés összefüggéseiről szól. Brown Firenzébe költözött, hogy elmerüljön Dante világában. Bevallotta, hogy hírneve sokat segített abban, hogy megnyíljanak előtte titkos múzeumi és palota ajtók. "Mindegy egyes titkos átjáró, ami a könyvben szerepel létezik, én magam mentem keresztül rajtuk" – mondta.

Válaszolt néhány olvasói kérdésre is – ezt gondosan összegyűjtötték ez elején, belépéskor kaptunk egy papírt, erre kellett ráírni, majd leadni – a többi között például, hogy milyen elviselni a negatív kritikát, mert ugye ez a könyv igencsak kapott belőle. „Bárcsak mindenki szeretné, ami csinálok. Természetesen, nem esik jól, de már régen megtanultam, hogy az egyetemes elfogadás és megbecsülés egyszerűen nem lehetséges. Szóval, ha valakinek nem tetszik, amit írok, akkor ez van." A filippínók is kiakadtak, mert Manilát a pokol kapujának nevezi az író.

A könyv egy időben került a boltokba Amerikában és Angliában, az első kiadást négymilliós példányszámúra tervezik. Dan Brown műveinek hazai forgalmazójától, a Gabo Kiadótól megtudtuk, hogy az Inferno magyarul is megjelenik 2013-ban. Reméljük, már kiengedték a bunkerből a fordítót. 

És hogy mit olvas maga a nagy író? „Lenyűgöz Malcolm Gladwell, elképesztő amit a statisztikákból kihoz, ahogy a káoszból értelmet csinál. Mindent elolvasok, amit ír." – mondta Brown.

Szerző: Iványi Orsolya